24 óra bringa – avagy, miben segíthet a szembeszél?

0

Az eddigi legnagyobb őrültség, amit elvállaltam: 24 óra bringa – avagy, miben segíthet a szembeszél?

2013. augusztusa: 24 órás bringaverseny – ez volt az, ami elől megfutamodtam. Nem jellemző rám, de 2 héttel a verseny előtt kételkedni kezdtem: akarom én ezt? Lehet bolyozni (ettől féltem), könyöklőt ellenben nem lehet használni és a kis csapatunkból senkit, de senkit nem tudtam rávenni, hogy jöjjön el velem a megmérettetésre. Megvolt tehát a magyarázat, hogy miért is mondjam le a nevezést…  Bár a verseny napján mégsem bírtam magammal, így 2 barátomat beszervezve, 12 óra alatt csak eltekertünk a Balatonhoz, Békéscsabáról…

Békéscsaba -Balatonakarattya: 12 óra, 301 km. így kompenzáltam magam a verseny hiányérzete miatt…

Nagy ugrás az időben: 2014. május 30.– A Budapestre tartó vonatra – mely Dobogókő felé vitt (ahol majd meghódítom hegyi biciklis edzéssel a környéket 🙂 – Mezőtúron felszállt egy bringás srác, a kerójával együtt. Pont abba a kupéba, pont akkor, ahol én ültem. Az én bringám mellé támasztotta a sajátját az előtérben…,kiszúrta a bringás sisakomat. Én is az övét… persze .

-Jé, tied a kinti bringa?

– Igen – hangzott a tömör válasz. Itt „elkezdődött”valami köztünk, beszédbe elegyedtünk: én áradoztam az Ironmanek-ről, az ott megélt élményekről, ő pedig a 24 órás bringáról, amit én ugye tavaly kihagytam… Az pedig már csak itthon derült ki számomra, mikor rákerestem a nevére ( a sisak feliratáról azonosítottam be):  ő volt a tavalyi kiskunlacházi 24 órás bringázás abszolút győztese: Pályi Csaba.

Akkor és ott, el is dőlt a sorsom: idén indulnom kell! Ki nem hagyhatom ezt a versenyt!  Azonban megnézve a naptáram, kiderült: az egyik kedves vendégem éppen aznap megy férjhez, előre bejegyezve ráadásul a fodrász naptáramba az egész kompánia… Már majdnem lemondtam róla mikor kiderült: a rajt, csak délután 3-kor lesz! Ha ügyesen osztok-szorzok, még odaérhetek Kiskunlacházára, ami innen (Békéscsaba) kb. 2 és fél óra. Egy napba mi minden beleférhet! Ha jól megszervezem még a vendégeim is csinik lesznek egytől egyig!

Rögtön be is neveztem. Már csak az volt a kérdés: kis csapatunkból (az önszerveződő Lívia sportklubból –aminek története egy másik sztori lesz!) – ki még ekkora bátor (vaddisznó?), hogy bevállalja?

És láss csodát: fő mentorom, Korcsmáros Tomi (a tapasztalt 9 szeres ironman) most sem hagyott cserben: „Jó lesz az, majd meglátod!” 🙂 – Azonnal kapható volt az őrültségre!

Szóval, így már öt is benevezhettem.  Lelkesítő beszédem hatására Tomi 24 órára, Kovács Vera 12 órára, Patkós Gabi pedig100 km-re szánta rá magát. Segítőink: Roland, Endre és Matyi vállalták, hogy mindenben mellettünk állnak: komplett felszereléssel, sátorral, hűtővel, kempinggázzal, „mami levessel” – mit levessel?- esszenciával! , házi tojással, kolbásszal, vaddisznópöri előkészülettel – ( helyben főzve – saját lövés (Roli)!!!) felszerelkezve ígérkeztek.

Eljött tehát a nagy nap, augusztus 23. Felpakoltunk, alig fértünk a  Transporter-be – hárman. A többiek másik kocsival kellett jöjjenek…

24 óra bringa

Megérkeztünk, kirakodtunk, szétnéztem: láttam vannak sokan, akik ilyen elvetemültek, lelkesek, a vonatos fiúval összefutottunk, megismertük egymást. A rajt előtti pillanatokban még kicseréltem az ülést a bringámon (ez jó döntésnek bizonyult), ekkor gondoltam csak át igazán: miért is vagyok itt? Mit akarok ettől a versenytől?  A válasz nem sokáig váratott magára: a lehető legtöbb időt a pályán akarok tölteni és megközelíteni az 500 km-t…

És, hogy mi előzte meg a versenyt, hogyan készültem? A történethez, az előzményekhez hozzátartozik, hogy egy bokasérülés miatt vette át nálam a főszerepet a biciklizés.  Átlag heti 200 km-t tekertem 2-3 alkalomra elosztva, heti egy úszás volt az edzésem. Ebben a szezonban három ironman teljesítése és két féltávú triatlon előzte meg ezt a versenyt – tehát volt már a lábamban egy kis erő. Azonban a felkészülés legfontosabb eleme mégis a verseny előtt 3 nappal történt meg.  Akkor a KörösBike-osokkal tettem életem első olyan országúti edzését, ahol nem használtam könyöklőt, bolyozva haladtunk. Teljesen más érzés volt!  Nagyon elfáradtam, a szezon legfárasztóbb 100 km-ét sikerült letekerjem.  Az új üléspozíció, a váltakozó tempó többször kihozott a komfortzónámból, azonban fantasztikus élmény volt.

A szóban forgó verseny 15 órakor kezdődött meg, ahol az első 4-5 óra szélsebesen elrepült. 3-an csajok Kovács Vera (12 óra bringa 3. hely), valamint a 2. helyezett lánnyal együtt bolyozva teszteltük erőnlétünket, mentünk, mint a golyó, majd a szembeszélben úgy döntöttünk, beolvadunk a nagy létszámú, mögöttünk lévő bolyba. A váltakozó iram és a tömeg felpörgette az adrenalin szintemet és én innen megszöktem egy nagyon gyors kis csapattal – a többi között, a vonatos fiúval, Csabával, a tavalyi nyertessel, akivel mosolyogva üdvözöltük egymást…  Majd belepusztultam, de mentem 2 kört velük!

24 óra bringa

Az idő klassz volt, kellemes, azonban a sötéttel együtt megérkezett az eső is. Segítőimtől forró húslevest, teát és masszázst kaptam a 2-3óránkénti 10 perces pihenőimben. Az idő repült, egyre kevesebben voltunk a pályán. Sokan kiálltak a mezőnyből az eső miatt, valaki csak aludni akart. Este 10-től reggel 6-ig volt, hogy szakadt, volt, hogy csak csepergett, de nagyon kitartóan. A hőmérséklet eleinte még kellemes volt, azonban az éjszaka közepén át kellett egyszer öltöznöm. Bőrig ázva a nagy szélben fázni kezdtem – egyetlen szünet ez a 20 perces öltözködés volt ebben az időszakban. Összeismerkedtem Csécsei Tamással, akiről kiderült: a férfi mezőny 5. helyén áll. Azt tudtam, hogy a női mezőnyt pillanatnyilag vezetem, de nem gondoltam, még előtte is vagyok egy körrel… így abszolút 5 helyen állok.

A verseny közben beszélgettem a mellettem haladókkal, megfordult a szél és nagyon felerősödött, melynek hatalmas csapatépítő ereje lett. Begurult Nagy Gergő, akik 2 körrel volt előttem és Gyurkó Laci is hozzánk. Alig vártuk a reggelt, hátha csendesedik a szél. Én csak, tekertem és tekertem! Magam is csodálkoztam, hogy bírom?  Az eső később elállt, a szél azonban egyre erősebb lett. Ahogy kivilágosodott frissen verbuválódott kis csapatunkban elkezdett kialakulni az összhang és a korábban az alvást választó ismerőseink is be-beálltak minket segíteni, húzni a csapatot a szembe szélben. A fáradtság nem vette el a humorérzékünket: viccelődve próbáltam rávenni a srácokat egy-egy pihenő előtt: hajtsunk tovább, na még egy körre ki kapható? Rájöttem ismét csapatvezető lettem! Egy saját kis bolyt verbuváltam hip-hop – akaratlanul is magam köré. Míg ők fizikálisan segítettek nekem, addig én mentálisan viszonoztam ezt nekik… Az utolsó 5-6 órában már szervezett, rutinos csapatként dolgoztunk össze. Egy percig sem akartuk egymást legyőzni, hanem egymást segítve önmagunkkal küzdöttünk meg!  Fantasztikus volt, hogy az utolsó 4 körre mindenki önként, örömmel vállalkozott! Már nem is akartunk pihenni, megállni, csak róttuk a köröket. Küzdöttünk a széllel, de nagyon jó hangulatban, felpörögve, kiélvezve az utolsó pillanatokat is, vártuk a 24. óravégét.

Végül nekem, az előzetesen kitűzött 500 km helyett sikerült a nem is álmodott 600 km-es határt is átlépni, mellyel az abszolút mezőny 6. helyén végeztem! A női mezőnyben pedig a dobogó 2. fokára volt elég ez a teljesítmény: 616 km.

24 óra bringa

A megállás után nem dőltem ki. Tele voltam energiával és ismét rájöttem, hogy a testünk, teljesítő képességünk határai sokkal messzebb vannak, mint amit hinnénk. Az a lelki utazás, az az energia, öröm és szabadság, megerősítés, energiaáramlás, amit a verseny közben érzek, ad erőt ahhoz, hogy mosolyogva, szenvedés nélkül menjek végig a távon. Nem küszködök és nem könnyebbülök meg célba éréskor, hanem az egészet végig élvezem! Sosem a végét várom, hanem igyekszem átélni minden pillanatát! Ez most is sikerült!

Ismételten új barátokat szereztem.  A saját csapatom előtt pedig le a kalappal! A tőlük kapott rengeteg segítség és energia nélkül nem tudtam volna ezt a teljesítményt kihozni magamból! A csapat odaadó volt: azok az ételek amiket Roli készített, az a jó kis masszázs, amivel Matyi regenerált, Endre lelkesítő szavai és Tomi pályán való segítése (éjszaka aludt, így másnap kipihenten, órákon át ment előttem a szembe szélben…) –ezek azok a dolgok amik ámulatba ejtenek!

Mindig kérdezik tőlem, honnan van ennyi energiám?  Azt tudom válaszolni csak: az én üzemanyagom a szeretet, az önzetlenség, amit folyamatosan kapok! Ezt igyekszem is továbbadni. Ez az, ami mindig tovább visz! Folyamatosan feszegetem, keresgélem határaimat, amit még nem találtam meg…

És mit is nyertünk az előzőeken túl?  Egy jövő évi, ingyenes nevezést. 🙂  (Ja, és ismét első lett a tavalyi srác, a vonatos…)

Share.

About Author

Leave A Reply

Miben tudok segíteni? Klikk ide!

Jelenleg nem vagyunk elérhetőek, kérlek hagyj üzenetet, ügyfélszolgálatunk hamarosan keresni fog. Köszönjük szépen.

Kérdések , kérések ? Szívesen segítünk mindenben!

Kattints ide hogy elkezd a csevegést

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát További információk

A cookie beállítások ezen a weboldalon "cookie-k engedélyezve" beállításon vannak, hogy a lehető legjobb böngészési élményt nyújthassuk Önnek. Ha Ön folytatja ennek a weboldalnak a használatát anélkül, hogy megváltoztatná a cookie beállításokat, vagy az alábbi "Elfogadom" gombra kattint, akkor Ön hozzájárul a fentiekhez.

Bezárás