A futás által jobb ember lettem

0

Vincze Violának hívnak, 37 éves amatőr futó vagyok. Sok futóval ellentétben azonban nincs sportolói múlt a hátam mögött. Ugyan mindig szerettem mozogni, ez többnyire kimerült heti 2 aerobic órában. A változás 4 éve jött, amikor egy kedves barátnőm fogadásból elhatározta, hogy részt vesz egy 5 km-es jótékonysági futáson Londonban. Szolidaritásból és hogy biztosan felsorakozzon a rajtvonalon, vele tartottam. Meglehetősen homályos emlékeim vannak arról, hogy mire is számítottam, de a verseny minden várakozásomat felülmúlta.

Elképesztő és hihetetlen volt 8000 boldogan viháncoló futóval nekiindulni. A tüdőm és az izmaim kegyelemért sírtak, de kitartottam. Végül minden előzetes tréning nélkül sikerült 35 perc alatt beérnünk. Ez után a verseny után vettem meg az első futócipőmet és kezdtem meg az ismerkedést a futás világával. Számos amatőr futó tud kemény munka árán a profi sportolókét megközelítő eredményeket felmutatni.

Attól tartok ez a bravúr nekem nem fog sikerülni. Bár javuló időket futok, a legjobb félmaratonomat se sikerült 2’10” alá tornázni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs bennem semmi irigység, de ilyenkor megállok egy percre, hogy visszanézzek az elmúlt években megtett útra. 4 évvel ezelőtt ugyan ki gondolta volna, hogy le tudok futni egy félmaratont és még arra is marad erőm, hogy mosolyogjak a célfotón? Az első versenyeken még a „túlélésért” ment a harc (csak a busz be ne érjen…!), de ma már senki nem tudja megingatni az önmagamba vetett hitet.

24750_1336838054213_2606317_n

Büszke vagyok rá, hogy futó vagyok, még ha a sereghajtók között is. Egy olyan közösség tagja vagyok, amelyet összetart a közös cél és a fejlődés igénye. A család, barátok, nézők biztatása pedig még több erőt ad, még jobb teljesítményre ösztönöz. A 2013-as edinburghi félmaratonon egészen elképesztő élményben volt részem. A kertvárosi nézők egy része hallatlan dologra vetemedett: a kerti slagot beüzemelve vízzel kínálták a futókat két vizesblokk között.

Minket, hálás haszonélvezőket pedig még az sem tántorított el, hogy lévén a mezőny végén, már vagy százan ihattak előttünk a kikészített poharakból… Meghatott és alázatra tanított a gesztus, ez az önzetlen segíteni akarás. Scott Jurek, a világ egyik legjobb ultrafutója az egyik példaképem, aki sok versenyen, miután beért a célba, marad és azért szurkolt az utolsó befutóknak is, hogy érezzék, nincsenek egyedül.

Sosem leszek különösebben erős futó, de a futás nem csak egy szűk csoport kiváltsága, ezt mutatja a sportág egyre növekvő népszerűsége is. A jó eredmények hiánya azonban nem tart vissza a versenyzéstől – imádom ezt a fajta izgatottságot, a várakozásteli örömöt és persze az eufóriát a finish előtt. Mindannyian más, hosszabb-rövidebb utat járunk végig, amíg felsorakozunk egy-egy verseny startvonalához. Egy kevésbé felkészült vagy teljesen kezdő futótól sokkal több erőfeszítést és bátorságot kíván, hogy egyáltalán starthoz álljon, ami eredménytől függetlenül mindig elismerésre méltó. A futás talán nem tett sikeressé, gazdaggá vagy gazellaalkatú fotómodellé, de mindenképpen türelmesebb és jobb ember lettem általa.

Share.

About Author

Leave A Reply

Miben tudok segíteni? Klikk ide!

Jelenleg nem vagyunk elérhetőek, kérlek hagyj üzenetet, ügyfélszolgálatunk hamarosan keresni fog. Köszönjük szépen.

Kérdések , kérések ? Szívesen segítünk mindenben!

Kattints ide hogy elkezd a csevegést

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát További információk

A cookie beállítások ezen a weboldalon "cookie-k engedélyezve" beállításon vannak, hogy a lehető legjobb böngészési élményt nyújthassuk Önnek. Ha Ön folytatja ennek a weboldalnak a használatát anélkül, hogy megváltoztatná a cookie beállításokat, vagy az alábbi "Elfogadom" gombra kattint, akkor Ön hozzájárul a fentiekhez.

Bezárás