Amikor megfertőzött az autósport

0

Amikor megfertőzött az autósport

Nehéz feladat annak versenyautóban ülni, aki az utcai kocsiban is fél. Valamikor, pár évvel ezelőtt mégis úgy döntöttem, hogy kipróbálom. A vőlegényem és a testvére, a rallysport szerelmesei és engem is megfertőztek. Felkészítettük a két autót a versenyre, elmentünk betréningezni a pályát. Úgy éreztem, jó buli lesz. Amikor azonban közeledett a verseny napja, egyre inkább izgultam. Mit is fogok én csinálni?

Navigálni jobb egyben, iszonyat sebességnél? Kezdtem félni. Próbáltam az előnyeit keresni a dolgoknak. Nem egy utcai kocsiban ülök, hanem egy becsövezett autóban, nem jön szembe senki. Nem lesz itt gond. A verseny helyszíne Borsodnádasd. A pálya aszfalt volt, de voltak benne rossz részek is. Az egész nagyon tekervényes, sok helyen a kanyaroknál semmiféle korlát, csak szó szerint a tátongó mélység. Verseny előtti este vacsora egy étteremben a csapattal, megbeszélés. Az étkezés felénél éreztem itt baj lesz. Rosszul lettem és semmire nem tudtam gondolni, csak, hogy mi lesz velem holnap. ( az én vacsorám kárba veszett). Aludni is alig bírtam, és azonnal reggel lett. Innen már nincs vissza út. A mosdót jártam 10 percenként és szemtanúk szerint szürke voltam. Nem voltam képes kommunikálni, az itinert nézegettem, amit sokszor átvettünk. Nem fog menni.

Overál, sisak. Ülünk a kocsiban. Sokáig kellett várakozni. Csak az járt a fejemben, hogy talán a legjobb lenne, ha kiszállnék. Nem akarok csalódást okozni. Próbáltak velem viccelődni a körülöttem lévők, de semmi. Kattogtam. Halálfélelmem volt. Tudtam, hogy nagy tempóval fogunk ezen a keskeny, kanyargós pályán végig menni és nekem dolgom van közben. Én vagyok a navigátor.

Mi következtünk. Kiadtam a menetlevelet, beírták a rajtidőt. Próbáltam magamat megnyugtatni. de nem ment. A 2107 motorja felbőgött és elindultunk. Óriási hévvel kezdtem el diktálni az itinert, de két információ után lefagytam, a levegőm bennakadt. „ A táblánál már……”.Ennél több nem jött ki belőlem. A párom azonnal tudta, hogy nem vagyok képben.(ő sok-sok évig navigált, itt ő volt a pilóta)„A táblánál már balon mész”-mondta. Akkor rájöttem, ébresztő, hiszen itt nekem kell mondani, hogy merre menjünk. Vettem egy nagy levegőt és elkezdtem szépen lassan eggyé válni a pályával, az autóval. Diktáltam az útvonalat. Pontosan, részletesen, ahogy azt a vőlegényem tanította. Úgy éreztem jól megy. Egy hajtű kanyarban, a vége előtt nem sokkal, megszólalt: „Letört a váltókarunk.”

Számomra ez valami olyasmit jelentett, hogy nagy baj van. Persze semmi komoly nem történt, be kellett érni a célba és meg kellett szerelni. A végén kiadtam a menetlevelet és óriási káromkodások közepette mondtam el, hogy ez mennyire jó volt. Navigáltam…hiba nélkül. Sikeresen. Ezen a versenyen jöttem rá, hogy ez az a dolog, ami hiányzott az életemből. Az autósport.

Ők ketten, a párom és a testvére, a Csáki tesók mutatták meg nekem azt, hogy mi az a rally.

Nekik köszönhetem azt, hogy most navigátorként tevékenykedhetem, tőlük tanultam meg, hogy is megy ez az egész. Megfertőztek a gumifüsttel, a benzinszaggal. A rabja lettem. Valamint, ha máshol nem is, de nagy öröm, hogy jobb egyben: én diktálok!

Share.

About Author

Leave A Reply

Miben tudok segíteni? Klikk ide!

Jelenleg nem vagyunk elérhetőek, kérlek hagyj üzenetet, ügyfélszolgálatunk hamarosan keresni fog. Köszönjük szépen.

Kérdések , kérések ? Szívesen segítünk mindenben!

Kattints ide hogy elkezd a csevegést

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát További információk

A cookie beállítások ezen a weboldalon "cookie-k engedélyezve" beállításon vannak, hogy a lehető legjobb böngészési élményt nyújthassuk Önnek. Ha Ön folytatja ennek a weboldalnak a használatát anélkül, hogy megváltoztatná a cookie beállításokat, vagy az alábbi "Elfogadom" gombra kattint, akkor Ön hozzájárul a fentiekhez.

Bezárás