Az első igazi túrám

0

Az első igazi túrám

Történt egyszer, hogy rádöbbentem, félek. Félek az egyéni kezdeményezésektől. És igazából függő vagyok másoktól. Szinte csak úgy mentem el bármilyen programra, helyre, ha volt kivel mennem. De ha olyasmi érdekelt, ami mondjuk egyik haveromat, vagy barátnőmet se érdekelte, arról képes voltam lemondani. Így esett, hogy egy olyan eseményről mondtam le a fentebb leírtak miatt, ami nagyon felkavart. Mérgemben eldöntöttem, hogy most már egyedül is nekivágok a dolgoknak, és nem várok többé másra. Elhatároztam, hogy elmegyek egyedül túrázni. Volt sok emlékem gyerekkoromból, hogy ez egy jó dolog, de miután elért a kamaszkor, lemaradozott ez a tevékenység. Gondoltam, újraélesztem magamban a természetjárás lelkületét. Biztosra akartam menni, ezért egy olyan helyet választottam, hogy gyorsan ne tudjak visszatérni, és tényleg úgymond magamra legyek utalva. A google maps-ot, és a pénztárcámat nézegetve a Lengyel-Tátrát választottam. A kigondolást gyors tettek követték, két nap múlva indultam. Nem érdekelt semmi, pedig lett volna mit tanulni vizsgaidőszakot megelőző utolsó előtti héten. Csütörtökön felpakoltam és motorra ültem. Úton voltam.

Pár óra alatt lenyomtam a lakhelyemtől számítva a 310 km-es utat. Már a Magas-Tátra lábához érve éreztem a motoron ülve, hogy az a hűsen odavágó hegyi levegő feléleszt bennem egy rég nem érzett szenvedélyt, az élet pulzusának egy magasabb lüktetése kezdett el átjárni. Megérkezvén Zakopánéba gyorsan megtaláltam a kinézett kempinget. Aranyos lengyel hölgy fogadott. Egyikőnk angol tudása sem verdeste csillagokat, de megértettük jól egymást. A sátor felalítása után úgy döntöttem körülnézek a városban, meg bevásárolom azokat a dolgokat, amik kellhetnek a túrázásra. Jóformán semmit sem tudtam az ottani hegyekről, nem olvastam utánuk sem, térképem sem volt. Tehát térkép, kaja beszerez, készülés a másnapi túrára. Úgy terveztem, hogy reggel hatkor már elindulok felfele valamelyik színpatikus útvonalon, és megyek majd ameddig kedvem tartja. A hatórás indulásból hatórás kelés lett, így egy kicsit megcsúsztam, de ez nem igazán okozott problémát. Az a sátras éjszaka olyan volt, mintha újra közel lennék valami elfeledetthez. Csak a sátor alja, egy vékony polifoam és a hálózsákom választott el a földtől. Az éjszakám, az álmaim feltöltöttek, elfeledett érzés volt ez, talán nem is elfeledett, hanem új. Éveket töltöttem előtte a negyedik emeleti beton albérletemben. Kiszabadultnak éreztem magam, még akkor is, ha kicsit fájtak a végtagjaim az éjszaka után. Örültem ennek ez egyszerű reggelnek.

Tátra

Alma, víz, müzli, szendvics, pulcsi, fényképező be a hátizsákba, és indulás. Láttam a térképen, hogy vannak tavak a környéken, így nekiiramodtam. Kuznicénél megvettem a belépőt a Tátra Nemzeti Parkba. A belépőkapunál simán elfogadták a magyar diákigazolványt, ami emlékszem egy kicsit meg is lepett, bár nem egy nagy összeg a belépő. Irány a vadon, illatozó fák, simogató rétek, és tűző napsütés. Gyermekkorom ötlik fel, amikor apám nyakában ülve bámészkodtam a Tátra egyik vízesésének a lábánál, vagy amikor 14 éves voltam, és az akkor két éves öcsém ült az én nyakamban Zár (Zdiar) fölött. Újra megérintett a Tátra, de most más volt. Most csak Ő volt és én. Nem volt senki velem, csak az illatok, érzések, és a hegyek által inspirált gondolatok. Azon morfondíroztam, hogy mitől féltem eddig, meg egyáltalán miért nem jöttem erre eddig. Kis idő múlva rádöbbentem, hogy ezeknek a kérdéseknek nem most van itt az ideje, erre ráérek később is, most csak legyek a Tátrában teljes szívvel és elmével. Gyorsan telt az idő, nem éreztem, hogy fáradnék, hamar el is értem azt a kis tavat, amit elsőnek kinéztem (Zielony Staw).

Leültem a szélére, hallgattam a lengyel beszédet, néztem a térképet, majd kis pihenő után elindultam a közelben lévő, ám sokkal nagyobb másik tóhoz, a Czarny Staw Gasienicowy-hoz. Kb. 1 óra alatt átértem, itt sokkal több ember fogadott, de nem volt zavaró, lengyelek között nem éreztem magam idegennek. Néztem a tavat, ahogy a vízszint fölé kiugró pisztrángok kapkodják a rovarokat. Vajon milyen lehetett ezt a helyet először felfedezni? Akkor, amikor még nem vezetett ide út, amikor a kalandor vágta magának az ösvényt, és először tárult elé a törpefenyők közül ez a látvány. Láthatta, ahogy a helyhez közeledvén a zöld tűlevelek között fel-felcsillant a tó gyémántozó hűs vize. Szerintem, ha az emberünknek volt szépérzéke, életre szóló élményben lehetett része.

Tátra

Töprengés, és a napon történő sütkérezés után elindultam egy másik útvonalon vissza. Elégedett voltam.
Következő nap még felmentem egy közeli gerincre, ráeszméltem, hogy ez igen is rólam szól. E felismerés évekkel ezelőtt történt, azóta a fényképalbumok és élmények szép gyorsan szaporodnak.

Share.

About Author

Leave A Reply

Miben tudok segíteni? Klikk ide!

Jelenleg nem vagyunk elérhetőek, kérlek hagyj üzenetet, ügyfélszolgálatunk hamarosan keresni fog. Köszönjük szépen.

Kérdések , kérések ? Szívesen segítünk mindenben!

Kattints ide hogy elkezd a csevegést

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát További információk

A cookie beállítások ezen a weboldalon "cookie-k engedélyezve" beállításon vannak, hogy a lehető legjobb böngészési élményt nyújthassuk Önnek. Ha Ön folytatja ennek a weboldalnak a használatát anélkül, hogy megváltoztatná a cookie beállításokat, vagy az alábbi "Elfogadom" gombra kattint, akkor Ön hozzájárul a fentiekhez.

Bezárás