Az első Ironman versenyem

0

Tóth Zoltán vagyok. Az én kapcsolatom a sporttal 6 éves koromban kezdődött,amikor is elkezdtem úszni,mert az általános iskolába ahová jártam kötelező volt megtanulni.Ez a sport annyira megtetszett és annyira jól fejlődtem, hogy gyorsan le is igazoltak a Budapesti Honvéd egyesületébe versenyzőnek.

Szerencsére olyan jó edző választott ki magának aki kapcsolatban állt az akkori öttusa szakosztály edzőjével. Így 8-9 éves koromtól kezdve, amikor már hadba fogható voltam elkezdhettem futni is.Ekkor már nem csak az úszásba hanem a futásba is kellett energiát fektetnem, mert az öttusa edző “kinézett” magának hogy ebből a gyerekből lehet valami.

Elkezdtem versenyezni két tusa versenyeken is,ahol 200 méter úszás és 2000 méter futás volt a táv. Ezen a távon több Országos Bajnokságon indultam ahol dobogóra is állhattam.

Sajnálatos módon 2001-ben egy törés következett az életemben,mert költözés miatt abba kellett hagynom a versenyzést.

Majd 2003-tól már hatvani lakosként elkezdtem triatlonozni egy hatvani kis csapatban.Ez a sport volt az, amelyik meghozta nekem a várt sikert.A első évet csak sprint távú versenyeken kezdtem, mert az edzőm szerint “kezdő” voltam ebben a sportágban. De azt ő sem gondolta, hogy az első év végére utolérem magam és az ellenfeleket is. Mindezek után következett egy változás a triatlonon belül is, mert kaptam egy ajánlatot, hogy a 2004.évi Ironman-on induljak váltóban, igaz csak úszóként.

Na itt indult a lavina ami magával sodort. Beleláttam ebbe a világba, mert ez tényleg igaz, hogy egy külön világ. Emberi ésszel nem fogható fel igazán, hogy a versenytársak, hogyan szenvednek és küzdenek nem csak egymással de az elemekkel méginkább.

A váltónk sajnos 1 perccel maradt le a dobogóról,de így is nagyon örültünk kezdők révén.

Viszont ezután megfertőződtem.Mindenáron megakartam csinálni egyéniben és bizonyítani magamnak, hogy igen képes vagyok rá.

A 2005 októberében kezdtem a felkészülést,ami az elején még nem volt olyan nehéz, mert csak a kilométer gyűjtéséről szólt.Persze csak az úszásról és a futásról beszélek.A kerékpárhoz ilyenkor már hideg volt. Nem engedhettem meg magamnak, hogy egy nátha vagy bármilyen betegség ágynak döntsön. 100%-os állapotban akartam lenni mindig.

Sajnos mint minden sportban, így itt is volt sérülés. 2006 január közepén elszakadt a külső jobb bokaszalagom, amit persze azonnal műteni is kellett. Majd 2 hét fekvő 5 hét járó gipsz követett. A műtét szerencsére jól sikerült csak a jobb vádlim 6 cm-el volt kisebb mint a bal. Márciusban folytathattam a felkészülést ami persze nem volt nehézségektől mentes. Nem igazán mertem terhelni a lábam de muszáj volt. Az edzőm nagyon kemény edzéstervet állított össze,hogy beérjük a lemaradást.

A heti 200 km-es futó edzések és áprilistól a havi 3000 km-es kerékpár edzések meghozták az eredményt.

Eljött végre az én időm a verseny napja…

2006.augusztus.26 reggel 6 50-kor dörrent az ágyú szó. Amit soha nem felejtem el az az amit az edzőmtől kaptam utolsó tanácsként.”Igaz,hogy ez egy verseny, de te ne versenyezz. Érezd jól magad és mosolyogj végig. Nem sikerült úgy a felkészülés nem kell széthajtani a bokádat.”

Én úgy néztem rá mintha érteném pedig nem értettem.Versenyezni akartam és bebizonyítani hogy képes vagyok bármire.

Természetesen az ágyú szó dörrenése után a tömeg vitt magával.Egy kis verekedés mindig van az úszás elején de utána kialakulnak a csoportok akik együtt tudnak tempózni, néha még össze is dolgoznak.

Az úszás befejezte után lihegtem ugyan de hát valaki próbáljon meg leúszni 3800 métert úgy, hogy nem liheg. De éreztem tele vagyok energiával és mindjárt szétrobbanok az erőtől.

A kerékpár következett. A felkészülés meghozta az eredményét hiszen az első 75 km-en sikerült 40-es átlagsebességet tekernem ami nem volt igazán pozitív az edzőmnek, mivel nem ezt beszéltük meg. Kaptam is a hangosabbnál hangosabb kérdéseket.”Hogy gondolod te ezt?Miért nyomod ennyire???”Belőlem csak az a válasz jött,hogy megtudom csinálni.Sajnos a bokám is megfájdult és a maradék 105 km-t összeszorított fogakkal kellett tekernem.Így még hosszabbnak tűnt a kerékpár hátra levő része de kibírtam.

A kerékpár végeztével beszaladtam a nagyatádi strand öltözőjébe,mert itt volt lehetőség felkészülni a futásra.Gyors öltözés és már folytathattam is a versenyt.Amikor kiértem a futópályára és megtaláltam a frissítő állomásnál a segítőket, az edzőm azt kiabálta a fülembe hogy “innen már csak egy maraton de úgy fuss, hogy második vagy a korosztályodban.”

Meglepődtem…

Én második?Hogyan?Biztos igaz ez?Ez nem lehet hisz ez az első versenyem!

Megcéloztam a futópályát és még utolsó infónak azt kaptam hogy 1 teljes órával vezet előttem az első helyezett.Ez egy kicsit elszomorított.De tudtam,hogy hosszú még a verseny és bármi megtörténhet.Ahogy meg is történt…Én haladtam szépen a megbeszélt tempóban és a féltávnál azt vettem észre, hogy valaki nagyon szenvedve sétál vagyis inkább biceg előttem.Elfutottam mellette de közben hátra néztem.Ő volt az. Megelőztem azt az embert aki 1 órával vezet előttem. Nem értettem, hogy hogyan tudtam megelőzni, hiszen nagyon nagy előnye volt. De erről beszéltem, hogy hosszú a verseny és bármi megtörténhet. Alig hittem el hogy én vagyok az első és ennek tudatában valahogy gyorsabban teltek a kilométerek. Az utolsó 2-3 km-ben már nem csak a futás volt nehéz hanem az is hogy azt a gombócot a torkomban lenyeljem. Fojtogatott a sírás.Tudtam, hogy itt már baj nem történhet. És nem történt.

Befordulva a célegyenesbe nem bírtam tovább és kitört belőlem az a felülmúlhatatlan boldogság.Én nyertem!Magyar Bajnok lettem az Ironman-on U23-as korcsoportban.

A további éveket tekintve kedvet kaptam a hosszú távokhoz és 2007 és 2008-ban is visszatértem

Nagyatádra. Igaz,hogy már csak 3. helyezést értem el de boldog voltam így is.

A továbbiakban nem az én éveim következtek.Sajnos 2013-ban újra költöznöm kellett családi okok miatt.Emiatt újra megszakadt a sporttal a kapcsolatom.Amit a legjobban sajnálok, hogy a triatlont abba kellett hagynom.

Ma már újra felhúztam a futócipőt és legalább akkor elszántsággal és kitartással kezdtem neki az edzéseknek mint azelőtt.Szeretnék Ultramaratonokon indulni.Tudom ez nem a három kívánság és nem Dévényi Tibi bácsinak írok de nagyon nagy álmom, hogy bekerüljek a Magyar Válogatottba.Ezen fogok dolgozni, hogy Ultramaratonistaként a hazámat képviseljem

 

Share.

About Author

Leave A Reply

Miben tudok segíteni? Klikk ide!

Jelenleg nem vagyunk elérhetőek, kérlek hagyj üzenetet, ügyfélszolgálatunk hamarosan keresni fog. Köszönjük szépen.

Kérdések , kérések ? Szívesen segítünk mindenben!

Kattints ide hogy elkezd a csevegést

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát További információk

A cookie beállítások ezen a weboldalon "cookie-k engedélyezve" beállításon vannak, hogy a lehető legjobb böngészési élményt nyújthassuk Önnek. Ha Ön folytatja ennek a weboldalnak a használatát anélkül, hogy megváltoztatná a cookie beállításokat, vagy az alábbi "Elfogadom" gombra kattint, akkor Ön hozzájárul a fentiekhez.

Bezárás