Az Etyeki sprintfutamon

0

Már verseny előtt tudni lehetett, nem lesz száraz a pálya az Etyeki sprintfutamon. Versenyzői eligazításon fel is hívták a figyelmünket, hogy vannak helyek, ahol nagyon nagy a sár, vigyázzunk. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű verseny, bármennyire is „csak” egy sprint.

Elindultunk az első szakasz rajtjához: nagyon sok dolog kavargott a fejemben. Tudtam, hogy valamilyen úton módon ma be kell vinni az autót a célba, hiszen ha teljesítjük a versenyt, annyi pontot kapunk, hogy címvédő magyar bajnokai lehetünk a kategóriánknak. Az első szakasz után tudatosult bennünk, hogy ez közel sem egyszerű feladat lesz. A pálya nagyon csúszós, saras, törmelékes, köves volt. szakasz után a szervízbe érve nem nagyon hitte el senki hogy ekkora sár van. Rövid volt az idő, már mennünk is kellett a következő szakaszra.

Nehéz volt, de jó volt az összhang köztem és a pilóta között, mindketten próbáltunk a lehető legpontosabban, a legkevesebb hibával dolgozni. Sikerült is. Újra szerviz, már csak egy szakasz van.

Nekem ilyenkor mindig ez a legnehezebb. Az ember itt már zsebébe érzi a győzelmet, de közel sem biztos hogy így lesz. A pálya sokat változik és mindig benne van egy hiba, egy túlcsúszás vagy bármilyen technikai probléma, ami miatt nem tudjuk befejezni a versenyt.

Rajt után minden jól ment: múltak a méterek, a kilométerek, magunk után hagytunk egyre több és több kanyart, sarat.

Nem volt már sok a szakaszból, amikor jött bal egyből a hang: defektünk van!

A pálya olyan részekből állt, ahol úgy gondoltam, lehetetlen kereket cserélni, nincs rá lehetőség. Lendületben voltunk, nem volt sok hátra. Mondtam a pilótának hogy kb 3 km van, menjünk ki, érjünk be a célba, ott majd kicseréljük a kereket. Normál állapotban is nagyon csúszott a pálya, de így …….szinte lehetetlen volt úton tartani az autót. A két és fél klométer nagyon lassan telt, mintha soha nem akarna vége lenni a pályának. De igen…egyszercsak megláttuk a sárga majd a piros táblát. Átmentünk rajta, kifújtuk a levegőt. Félreálltunk és úgy, ahogy,  megtörtént a kerékcsere.

Már nem néztem az órára, bár tudtam hogy időben vissza kell érnünk, de nincs értelme nézni a perceket. Sietnünk kell. Közeledtünk a szervízpark felé, s ez egyre nagyobb boldogsággal töltött el. A szervízeseink pezsgőlocsolással vártak minket. Nem dolgoztuk fel miért.

Nem azért, mert egy egynapos versenyen célbaértünk…Hanem azért mert célbaérésünkkel és az itt kapott pontokkal sikerült a bajnoki címet idén is elnyerni.

Segítők, szerelők, pilóta, autó…..mindenki küzdött ebben az évben. Ettől vagyunk azok, akik:

GTA, avagy nagy amatőr csapat!

És még nincs vége: november 15-16 Gyulán lesz az idei évi bajnokság utolsó versenye,ahol mindentől függetlenül elindulunk és mindenkit szeretettel várunk.

Share.

About Author

Leave A Reply

Miben tudok segíteni? Klikk ide!

Jelenleg nem vagyunk elérhetőek, kérlek hagyj üzenetet, ügyfélszolgálatunk hamarosan keresni fog. Köszönjük szépen.

Kérdések , kérések ? Szívesen segítünk mindenben!

Kattints ide hogy elkezd a csevegést

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát További információk

A cookie beállítások ezen a weboldalon "cookie-k engedélyezve" beállításon vannak, hogy a lehető legjobb böngészési élményt nyújthassuk Önnek. Ha Ön folytatja ennek a weboldalnak a használatát anélkül, hogy megváltoztatná a cookie beállításokat, vagy az alábbi "Elfogadom" gombra kattint, akkor Ön hozzájárul a fentiekhez.

Bezárás