Biharfüred- Boga túlélőtúra

0

Attila fejéből kipattant utópisztikus túraterv! Szerintem, Ő sem tudta igazán, hogy megvalósul, miután sokan betegség és egyéb okok miatt visszamondták jelentkezésüket, de mégis sikerült, és nem akár hogyan!
Heten, mint a gonoszok vágtunk bele a nagy kalandba, Pista bácsi mentette meg a csapatot a kudarctól, bevállalta a vezetést! A logisztikára épülő túraterv nem valósulhatott volna meg a többszöri átszervezést követően.
A hajnali kelés és a készülődés okozta feszültség miatt keveset aludtunk, lehet, hogy kell egy kis „feszkó” annál jobb a hangulat. Dobozon találkoztunk Attilánál, majd bemelegítés gyanánt kigyalogoltunk a főutcára, ahol várt bennünket a szállásadó sofőrünk. A humorban nem volt hiány! Hamar bepakoltunk és nekivágtunk a jól ismert útnak, Bihar-Füredre.
Időben érkeztünk, de kicsit elidőztünk pakolászással, majd nekiindultunk a nagy útnak, mindannyian lélekben felkészültünk, de motoszkált bennünk némi bizonytalanság, az időjárást illetőleg! A szokásos csoportkép a Csodaforrásnál, és innen már nincs vissza út, végig kell csinálni!
Szép havas, de jól letaposott úton igyekeztünk, még erőnk teljében a Feredő-nyereg irányába, hogy a szép panoráma megcsodálása után nekiinduljunk a Mező-havas jól ismert csúcsára. Miután az időjárás kissé zordra fordult, fel kellet vennünk a téli szerkót, de a suhanó felhők látványa feledtette velünk a jeges szél okozta kellemetlen érzést. A Nagy-Bihar csúcsa is felsejlett a távolban. Amíg az Alföld felöl sütött a nap a Bocsásza csúcsai és a Vigyázó felhőbe burkolódzott! Messze tőlünk a befagyott Missz-vízesés csíkja látszott a Jád völgyében. A Harasztosi-magura, Tatár-havas szép körvonalai tárultak elénk. A szép látvány, a kavargó felhők és szép panoráma után, nekiindultunk hótalpakon, hogy átvágjunk a borókáson, irány a Bohodei-nyereg. Némi pihenő és evés után, indultunk az Istenek-havasa mellet elhaladó nyomvonalon, a Hideg-kúti csúcs irányába, ahol erősödő szél fogadott bennünket „idegeneket” a gerincúton. A csendet és a szél susogását, a motoros szánok és quadok hangos zaja zavarta meg, 10-12 motoros indult Bihar-Füredről „túrázni” ki tudja hova? A forrásnál megpihenve szőlőcukor, meleg tea elfogyasztása után a már „szűz” kb. 40 cm hóban, elindultunk utolsó gerincen kitűzött célunk, a Horgas-havas, és a Kopott-csapás nyereg felé, ahol viszont láttuk az egyik motoros szánt. A természet megbüntette, mert a borókába hajtva, a növények bosszút álltak, a természetkárosításért. Mivel nem tudtunk csak úgy elmenni a szerencsétlen flótás mellett, a fiúk kimentették szívós munkával a fogságba szorult dög nehéz gépet, a motoros fiú legnagyobb örömére. Szerintem kevés esélye lett volna a „túléléshez” Robit idézve –„éhen fagyott” –volna!
A nem tervezett kalandot követően lefordultunk úti célunk második szakasza, Szamos-bazár irányába, áthaladva az Égett-kövő platóján. Közös egyességre jutva a célt illetőleg, próbáltuk megkeresni a turista ösvényt. A Kukorica patak völgye felé vettük az irányt, majd némi bizonytalanság után rátaláltunk a „helyes” útra! Sajnálattal konstatáltuk, hogy nem a „legjobb” úton járunk, a jelzéseket a fákon a hegyi mentők pirosról barnára láthatatlanra festették, meg is volt az okuk erre, de ezt már csak később értettük meg. (Mert ez az útvonal még a térképeken jelölve van!) A szurdokvölgybe érve csodás, de félelmetes látvány tárult elénk, jobbra kanyarodva, árkon-bokron „dzsinzsán-susnyón” átvágva egy meredek szakaszhoz értünk, ahol át kellett kelnünk a kis patakon, hogy a piros jelzést követve eljuthassunk a Fortuna ligetbe. A hótalpak, néha akadályoztak bennünket a továbbhaladásban, szerelés fel-le. Fenéken csúszva, mászva, kapaszkodtunk fel a meredek partfalon, szerencsénkre senki sem sérült meg! A természet az úr ezen a környéken, nem adta könnyen szépségeit az „őrült”túrázóknak! Mindannyian megkönnyebbültük, ez után az embert próbáló szakaszon túljutva, irány a Szamos –bazár, Fortuna liget. A ligetben gyönyörű látvány fogadott bennünket, a kis fenyők csúcsain hó kucsma, a patak foltokban befagyva, a pihenőhely csak minket várt! Szélcsend, és a ködös pára lepte el a jól ismert tájat. Mindannyian megéhezve, nekiestünk csemegézni, és magunkhoz vettünk némi „bátorítót” is alkohol formájában, elő kerültek a zsákokból a „csúcs- csokik” és egyéb finomságok, a Medúza-zug bejárása előtt.
Előre leszögezem, hogy visszafelé ebben a barlangban ritkán járnak, pláne télvíz idején emberek!
A hótorlasz, mely elzárta a bejáratot, elsőre nem tűnt akkora akadálynak, mint amekkora problémát okozott némelyünknek az átmászásánál. Itt éreztük talán mindannyian mire is vállalkoztunk igazán, de a kezdeti birkózást követően csúszkálás következett. Ahogy előre és felfelé haladtunk a barlangban, a fejlámpák fényében megcsillanó jégoszlopok és különleges formák látványa lenyűgözött bennünket! Veszélyes úton jártunk nem volt egy talpalatnyi száraz biztonságos ösvény sem. Az ablakokból leszivárgó csapadék és hó, oszlop méretű jégtömbökké fagyott, és monumentális alakzatokat öltött, kevés turistának adatik meg, ez a felemelő és egyben félelmetes lehetőség, közelről lefotózni, és nem csak a memória kártyákon hanem, a zsigerekben eltárolni a látványt.

Share.

About Author

Leave A Reply

Miben tudok segíteni? Klikk ide!

Jelenleg nem vagyunk elérhetőek, kérlek hagyj üzenetet, ügyfélszolgálatunk hamarosan keresni fog. Köszönjük szépen.

Kérdések , kérések ? Szívesen segítünk mindenben!

Kattints ide hogy elkezd a csevegést

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát További információk

A cookie beállítások ezen a weboldalon "cookie-k engedélyezve" beállításon vannak, hogy a lehető legjobb böngészési élményt nyújthassuk Önnek. Ha Ön folytatja ennek a weboldalnak a használatát anélkül, hogy megváltoztatná a cookie beállításokat, vagy az alábbi "Elfogadom" gombra kattint, akkor Ön hozzájárul a fentiekhez.

Bezárás