Bükki Hard

0

BÜKKI HARD

 

A téli (őszi) hosszú kihagyás után „óvatosan” próbálgatom kideríteni, hogy mennyit vesztettem a tavalyi (inkább nyári) kondimból. Egy valamit biztos nem vesztettem, súlyt. Sőőőt fel is szaladt 6-7 kiló az egyébként sem kimondottan futó alkatomra …. Az elmúlt pár évben nyár végére már-már elfogadható volt a testsúlyom, és mindig megfogadtam, hogy a télen sem állok le, meg edzek és akkor a következő idényt nem a nulláról kell kezdeni, no meg fogyással, de hát ez nemigen jött egyszer sem össze igazán idáig ….

Az idei első szintfelmérő próba és egyben hosszú távú edzés (a tavalyi őszi VadRózsa és Nomád után) az Extrem Burgenland volt. A túra után éreztem, hogy olyan nagy baj nincs (síkon és aszfalton), de a terepen, hosszabb távokon vagy csupán nagyobb tempónál még lehetnek gondok …. El is kezdtem tehát óvatosan „edzegetni”. Rövideket, hetente 3-4 alkalommal, de kifejezetten visszafogott tempóban, jah és padon ! Amíg ilyen hideg nyirkos idő van kint, és még a kondim sem nyertem vissza, addig marad a kisállat fárasztó, de legalább tudok rajta egy kis szintet is állítani, így rögtön célirányosan lehet(ne) az izmokat szokatni a hamarosan induló szezonra.

Az idei évi célkitűzés az UB május végén. Nagy fa, naaaagyon nagy, de úgy érzem meg tudom csinálni! 32+ órát töltöttem már terepen, 160+ fölött is jártam már (bár azok nem futások voltak, „csak” túrák, viszont terepen), így optimistán úgy gondolom, hogy a szintkülönbség hiánya kiegyensúlyozza a hosszabb távot. 7 km/h 32 órán keresztül ez lesz a feladat. Nem egyszerű, de nem is lehetetlen …

Az UB-ig az egyéb versenyeket csupán edzésnek tekintve, a kötelezőt teljesítve, de a sérülés lehetőségét minimalizálva próbálom tervezni az év elejét, így volt ez az elmúlt hétvégén is, ami a Nemzeti Terepfutó Bajnokság első fordulója volt.

A BÜKKI HARD elnevezésű terepfutó rendezvény az év talán első komolyabb megmérettetése, így sok jó futó szokott itt összegyűlni a ~65k 2700m+ 11 óra szintidejű versenyre. Ezeken a távokon induló versenyzők többnyire mind-mind profi sportolók, kialakult, szigorú edzésmunkával a hátuk mögött, akiknek a 11 óra nem jelent gondot, igaz jó pár jobb kondiban lévő túrázó, is be szokott érni szintidőn belül. A célom csupán az edzés volt, de azért nem szerettem volna kicsúszni sem a szintidőből, az azért mégiscsak hogy nézne ki ? Azt, hogy az eredménylista végén leszek tényként kezeltem, már pusztán a nevezettek listáját látva is. Ha monnnyuk a tavalyi súlyom és kondim meglenne most, akkor tudnék egy 9 órán belül teljesíteni valahol, de így ? Nincs (nem lett volna) értelme küzdeni a jobb időeredményért, ugyanis nem volt jelentősége, az első pár befutó ugyis 7 óra alatt lesz, az meg nem az Én tempóm, Én annál lassabb (és kényelmesebb / lustább) vagyok … 🙂

7:30 –kor rajtoltunk el, viszonylag hűvös volt, mindenki jól beöltözve, sokakon kabát, még kesztyű is. Háááát szerintem az sok lesz, de majd látjuk kinek lesz igaza. Én rövidben, a technikai pólóra mindösszesen egy vékonyabb polár pulcsit és egy csősálat húztam. A versenyre előzetesen nem nagyon tudtam készülni semmilyen szinten, csak nagyjából volt meg a fejemben, hogy mi mikor következik. Az tudtam, hogy az első szakasz ~12 km-en keresztül emelkedik, utána le a Szalajkavölgybe, majd egy hosszú kemény mászás Istállós-kőre …

A mezőny egy viszonylagosan „gyenge” tempóban kezdett, de a szint emelkedésével a tempó nem nagyon hagyott alább, így szépen lassan távolodni kezdtek. REMEK, gondoltam még egy verseny, amit tök egyedül kell teljesítenem, de végül találtam két (túrákról / futásokról) ismerős arcot, akiknek a tempója nagyjából megfelelőnek tűnt, így rájuk akaszkodtam, hogy azért nagyon ne lustálkodjam el az elejét. Páran lehettek csak mögöttünk, de próbáltam azzal megbarátkozni, hogy az én célom most nem a versenyzés, hanem a felkészülés, így teljesen mindegy, ha tök utolsó is leszek… A frissítőpontról már különböző időben jöttünk el, sokáig nem akaródzott ráállni a lábam a lötyögésre, így inkább csak gyalogoltam, és amikor előttem helyreállt a rend és elkezdtek kocogni, próbáltam tartani a tempót, bár már lemaradva, tisztes távolságból. Istállós-kőre kapaszkodva még láttam 1-2 kanyarban az előttem haladókat, de a kondi teljes hiánya megmutatkozott ezen az emelkedőn. Borzasztó volt, teljesen elkészültem, nagyon sokszor megálltam a jól megérdemelt „jutifalira” (1-2 szem gumicukor, csoki, vagy 1-2 korty folyadék), no meg hogy fújhassak egyet (és nyilván inkább ez volt a fontos, mert az előbbiek miatt nem kellene megállni), a kondim most megkövetelte a pár mp –es szusszanásokat. Volt beiktatva 1-2 „alibi boxkiállás” is és közben végig számolgattam, hogy a táv kb. 1/3-ánál milyen részidőket kellene produkálni ahhoz, hogy ne csússzak ki a szintidőből. Az vigasztalt, hogy ha egyszer felérek, akkor már viszont a szintben több mint a felét letudtam és egy kényelmesebb etap fog jönni …. Ha jól emlékszem útközben arra jutottam, hogy legkésőbb 11:30 –ra fel kell érjek, vagyis 4 óra a táv kicsit több mint harmadára.

Bükki Hard

 

Jött egy rövidebb pihentető szakasz, nem igazán jól futható lejtő (vagy ha az is lett volna a pulzusom érzésre nem engedte volna) utána pedig szintben egy darabig, de nem is volt olyan hatalmas kedvem futni, jót tett egy kis séta, bele-bele kocogva, amíg számolgatok. Közben próbáltam összeszedni magam, és a korábbi frissítőpontokról zsebbe pakolt falatokkal pótolni az energiát. A pihi után jött még két rövidebb kaptató, és fél táv körül a szintidő felénél járhattam, ami normál helyzetben kissé aggasztó is lehetett volna, viszont innen lejtő egész sokáig  Elvileg …. No, de előbb – utóbb csak eljött és bár kedvem nem volt ugyan, de mikor ha most nem alapon elkezdtem ismét kocogni. Kb. maratoni táv környékén lehetett az egyik állomás, ahol leves volt beígérve, no ezt most meg is kívántam, így 1,5 pohárral le is csaptam belőle. 6,5 óra telt el, vagyis maradt szűk 4 és fél a ~25 km-re. Kicsit megnyugodtam, amikor másodjára (és századjára) átszámolva kedvezőbb megoldás jött ki, ugyanis nem 6 perces kilométerek kellenek a célig hanem 6 km/h, nagyon nem mindegy ám, így megkönnyebbülve ismét (hosszabb) sétába kezdtem, hogy legyen ideje „dolgozni” a levesnek. Reggel még úgy voltam vele, hogy ha kisüt a Nap, majd leveszem a polárt, de mivel ez nem történt meg és a szél is feltámadt néha, abszolút nem volt melegem, 1-2x még talán fáztam is kicsit, ami ismételten futásra ösztönzött legalább. Hosszú lejtős-sík szakasz következett, ahol igencsak kényelmesen lehetett volna csiszolni a várható céleredményen, de mivel arról volt szó, hogy ez nem számít, ezért egy biztonsági 10,5 –re lőttem be a végét, tudva, hogy lesz még egy kellemetlen, de szerencsére nem túl hosszú mászás. Eszegettem-iszogattam, kocogtam, sétáltam, mikor mi esett jól. Ha egyébként elfelejtette volna valaki, hogy közeleg a Nőnap, most annak is eszébe juthatott, ugyanis rengeteg hóvirág volt mindenfele. Sajnos a kevésbé szerencsések az ösvény kellős közepén próbáltak túlélni több-kevesebb sikerrel. Nem volt olyan sok, meg háááát ugye büntetik is, így végül nem szedtem csokrot barátnőmnek, csak lefényképeztem egyet, amit úgy kellett keresni, hogy végre legyen már egy szebb, érintetlen példány (persze pár kilométer múlva egy akkora hóvirág „telep” mellett mentem el, hogy kiszámolni sem bírtam 10 eFt –ossával … : ).

Az utolsó állomáson már csak megszokásból tankoltam fel, lényegében teljesen felesleges volt az utolsó ~7 km-re 1l jéghideg vizet magammal cipeljek, de háááát edzésnek jó volt. A vége fele szürkületben azon filóztam, hogy elővegyem-e a fejlámpát, ami már lassan 60 km –óta veri az oldalam (nem tudom miért nem a zsákba raktam…). Elég rossz szakasz volt ez, az elején hatalmas dagonya, utána bokáig érő avar, amiben ki tudja mi lapul, de mivel a sok matek után arra jutottam, hogy 10,5, akkor annyi azért már csak legyen, így kicsit azért kockáztatva, de amennyire lehetett kocogtam ezeken a szakszokon is …

A befutónál kedvesen közölték, hogy ha „HARD –os” vagyok, akkor legyek már szíves egy tisztelet kört futni még a tó körül … Nah, mondom ennyit a terveimről, de nyilván nem ellenkeztem, elindultam, kicsike tó ez, közben az órámra pillantottam, és láttam, hogy azért nem borul „minden” (aminek végső soron nincs is jelentősége) …

A szervezés teljesen rendben volt, 1-2 helyen volt kérdéses a továbbhaladás, de GPS –szel ez nem jelentett túl nagy problémát. 10:28 lett a vége talán.

Vasárnap a jól megérdemelt lustálkodás egész nap, majd estére meg is érkezett az év első izomláza, ami még hétfőn is kitartott, de egy kis esti átmozgató edzés után (baráti teremfoci …:) ) feltehetően helyreáll a rend, lehet folytatni a felkészülést az UB-re ….

Bükki Hard

 

VR82

Share.

About Author

Leave A Reply

Miben tudok segíteni? Klikk ide!

Jelenleg nem vagyunk elérhetőek, kérlek hagyj üzenetet, ügyfélszolgálatunk hamarosan keresni fog. Köszönjük szépen.

Kérdések , kérések ? Szívesen segítünk mindenben!

Kattints ide hogy elkezd a csevegést

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát További információk

A cookie beállítások ezen a weboldalon "cookie-k engedélyezve" beállításon vannak, hogy a lehető legjobb böngészési élményt nyújthassuk Önnek. Ha Ön folytatja ennek a weboldalnak a használatát anélkül, hogy megváltoztatná a cookie beállításokat, vagy az alábbi "Elfogadom" gombra kattint, akkor Ön hozzájárul a fentiekhez.

Bezárás