Cél a Kínai Nagy Fal Maraton teljesítése

0

Előzmények

17 éves korom óta folyamatosan sportolok. Testépítéssel kezdtem, ezt több-kevesebb megszakítással 10 évig csináltam. Emellett elkezdtem rendszeresen úszni, majd jött sorban a tenisz, a Krav Maga és a kettlebell. A futás kimaradt, és ez nem a véletlen műve, mert világ életemben utáltam futni. Viszont amikor 2010-ben egy kollégám lefutotta első félmaratonját, akkor a beszámolója, illetve az, hogy viszonylag rövid időn belül fel tudott rá készülni,valamiért arra motivált engem, hogy a rá következő héten futócipőt húzzak és lefussam az első szigetkörömet. Ezután nem volt megállás, heti 2-3x elmentem futni, a távot is folyamatosan és sajnos túlságosan gyorsan növeltem a nagy lelkesedésben, és ennek meg is lett az eredménye, de erről majd később.

Az ELSŐ félmaraton

 Az ELSŐ félmaratongy hónap futás után elhatároztam, hogy lefutom a 2011-es, első Vivicittá Félmaratont. Ez minden komolyabb probléma sikerült is, noha első versenyem lévén halvány fogalmam sem volt a frissítések fontosságáról, illetve hogy mennyire tartalékoljak az erőmmel. Nagyon sokat számított, hogy az azóta rendszeres szurkolói gárdám, mely közeli barátokból áll, végig ott volt velem a versenyen és támogattak, kiabáltak, velem futottak kis ideig és zrikáltak, mindig a megfelelő időben. A cél után lefeküdtem a fűbe, és megfogadtam, hogy soha többet nem futok félmaratont, mert azért eléggé megviselt a táv teljesítése.Természetesen másnap már a következő versenyt tervezgettem, és beneveztem a Hortobágy Félmaratonra (Délibáb Futás).

A „rettegett” Hortobágy Félmaraton

Fogalmam sem volt, mire vállalkoztam. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű. Tudtam, hogy nem fogok fázni. De hogy pont kifogom a verseny történetének legforróbb napját, azt nem sejtettem. A rajtnál Péter Attila (a BSI futóversenyek „hangja”) bemondta, hogy árnyékban 38 fok van, csak A „rettegett” Hortobágy Félmaratonaz volt a gond, hogy a verseny útvonalán árnyékkal nem igazán találkoztam. A verseny három 7 km-es körből állt, és elképesztően lelkesítő volt, amikor a második kör elején, az aréna részen Attila bemondta, hogy „Nagyon jó hírem van, kedves futók, mert legalább 1 fokkal hűvösebb van.” Szinte éreztem, ahogy leöntenek egy vödör jeges vízzel, hiszen a 37 fok nagyságrendekkel jobb, mint a 38 (nem).

Nem szépítem, borzasztó volt a maradék két kör, többször is felmerült bennem, hogy elég volt, kiállok, nem szégyen feladni. De valamiért nem tudtam abbahagyni, köszönhetően az ilyen helyzetekben sokszor indokolatlan makacsságomnak, no meg annak, hogy azt nem tettem volna zsebre, amit kollégáimtól (legnagyobb kritikusaimtól) kaptam volna, ha elmesélem nekik, hogy nem teljesítettem a távot. Célba érkezés után leültem, próbáltam magamhoz térni, de egész egyszerűen annyira kimerített az, hogy közel 3 órán át tűző napon a pusztában „futottam” (bár azért futásnak a legnagyobb jóindulattal sem lehet nevezni azt a mozgást, amit odakint produkáltam), hogy nem bírtam felkelni a székből. Feleségem és két ápoló/orvos támogatott be az orvosi sátorba, ahol némi ásványi anyag pótlás után magamhoz tértem.

Az első MARATON

Az első MARATON

A sikeres 2011-es versenyszezonom után merült fel bennem a maraton ötlete. Sokféle edzéstervet átnéztem, és lényegében egy teljesen alap változattal készültem: heti 40-45 km futás, 3-4 edzésre elosztva, melyben volt átmozgató 8-10 km, iramjátékos 5-6 km, néha egy kis emelkedő futás, illetve hétvégi hosszú futás, 15-30 km. A felkészülés során 30 km feletti hosszú futásom csak 3-4 volt, és így utólag visszagondolva, lehet, hogy ez kevés volt, mert az igazi kihívás 30 km felett kezdődik, ahogy ezt meg is tapasztaltam a versenyen.

Az volt a tervem, hogy végig a 4:30-as iramfutókkal maradok, amit egészen 26 km-ig tudtam is tartani, de utána sajnos fokozatosan lemorzsolódtam. Ezután a nagykönyv szerinti maratoni falba rendesen bele is csattantam 32 km környékén, amikor is nagyon belassultam, de 2-3 km alatt sikerült túllendülnöm a holtponton, és ezek után egy kicsit gyorsabb, egyenletes tempóban sikerült célba érkeznem.

További versenyek

További versenyek

Rögtön az első versenyévemben (2011) sikerült teljesítenem a Félmaraton Mániát (ehhez minden évszakban teljesíteni kell egy félmaratoni versenyt), illetve ez 2012-ben és 2013-ban is összejött. A Félmaraton Mánia széria naptári év szerinti utolsó versenye a novemberi Balaton Félmaraton Siófokon, mely nagyon közel áll hozzám, egyrészt a hely szépsége és a nagyon jól megválasztott versenyútvonal, másrészt az évszaknak megfelelő, kedvező időjárás miatt. Eddig négy alkalommal teljesítettem, és rendszeresen itt futom a legjobb időimet, köszönhetően a számomra legideálisabb időjárási körülményeknek (5-10 fok, szélcsend, zéró csapadék). 2013-ban teljesítettem először a Kékes Csúcsfutást, és egyből beleszerettem. A táv „csupán” 11,6 km, viszont összesen 671 méter szintkülönbség van benne, ami egy városi, sík félmaratonhoz szokott emberkének azért elég szép kihívás.

Ez a verseny kicsit más jellegű felkészülést is igényelt, ennek jegyében rendszeresen a Normafánál edzettem, ahova szinte mindig elkísértek barátaim, akik kerékpárral teljesítették mellettem a 11 km-es kört, és jelenlétükkel, valamint bátorító kötekedésükkel igencsak elősegítették fejlődésemet. Hatalmas élmény volt még a 2013-as prágai félmaraton is, ahol 12.000 emberrel együtt futhattam Prága legszebb részein, +3 fokban. Szintén egyik kedvencem a 2014-ben debütáló SPURI Öböl Félmaraton, mely a Spuri Balaton Szupermaraton esemény betétszáma. A versenyútvonal pazar, Keszthelyről kell elfutni Szigligetre, egészen fel a várig. Idén, 2015-ben ez lesz a szezon első versenye számomra. Versenyeken általában kétféle versenypólóban szoktam futni, az egyik hátán az áll, hogy „Zag The Running Monkey”, a másikon „A. Kardos / HUNGARY”, ezt kifejezetten a prágai félmaratonra készíttettem.

További versenyek

 

Futóstílus

Abszolút magányos futó vagyok, nem igazán szeretek másokkal futni. Számomra a futás relaxáció is egyben; a mindennapok feszültségét prímán le tudom vezetni 10-15 km futással. A tempóm sem „halálos”: általában 5:40-5:50 perc/km tempóval szoktam futni, ettől gyorsabban csak a versenyeken, ahol a tömeg és a hangulat magával ragadja az embert.

Felszerelés

A legfontosabb dolog a megfelelő futócipő. Ennek kiválasztásában igénybe vettem a futóboltok szakképzett eladóit, illetve voltam számítógépes talpvizsgálaton is, és ennek megfelelően neutrális/enyhén pronáló lábra való cipőt javasoltak, ami hosszú évek óta bevált nálam. Be kell ismernem, teljes mértékben technokrata futó vagyok, nálam több kütyüt kevés ember használ futáshoz. A teljes arzenál:

 GPS-es óra, mely rögzíti az útvonalat, sebességet, távolságot, tempót, pulzust és minden egyéb szükséges adatot, amire egy futónak szüksége lehet.

 Pulzusmérő mellkaspánt, melynek jeleit a fenti GPS-es óra veszi.

 Lépésszámláló a cipőben, melynek jeleit a fenti GPS-es óra veszi, abban az esetben, ha épp nem lenne GPS jel, illetve futópados futás esetén hasznos.

 MP3 lejátszó, mert zene nélkül mit érek én, akarom mondani, mert zene nélkül nem megyek futni. Komoly érvágás számomra, hogy 2014-től versenyeken nem lehet zenét hallgatni, max. 1 fülben, de úgy meg inkább zavaró, mint segítő. Ezen adatok utólagos elemzése abszolút motiváló jelleggel bír számomra, hisz ezek alapján elég pontosan lehet látni, hol tart épp az ember, milyen formában van, és milyen irányban kellene fejlődni.

Sérülések

Ahogy korábban is utaltam rá, a túl gyorsan megnövelt futásmennyiség és a túl kevés regenerációs idő megbosszulta magát. Több helyen is olvastam, hogy a futásra „meg kell érni”, és kell 2-3 év, amíg az ember izomzata/ízületei fokozatosan hozzászoknak a terheléshez, de nem vettem ezt elég komolyan, így rendszeresen az ortopédián kötöttem ki térd- és IT szalag problémákkal. Ezt könnyen el lehetett volna kerülni egy ésszerűbben összerakott edzéstervvel, de hát erre mondják, hogy buta futó a saját hibájából tanul.

Azóta fokozottan odafigyelek az edzésmennyiségre, a regenerálódásra, illetve különböző ízületvédő készítményekkel is próbálom megelőzni a sérüléseket. A 2012-es Vivicittá Félmaratonra való felkészülés utolsó előtti edzésén egy rossz lépés következtében sikerült ismét összeszednem egy térdsérülést, ami a kisebbik baj, a nagyobbik az volt, hogy ezzel a sérüléssel rajthoz álltam. 11 km-ig semmi gond nem volt, utána viszont már csak a „futás-gyaloglás-sántikálás-zombizás” kombinációval tudtam haladni. Szerencsére barátaim végig mellettem voltak (ami ebben a tempóban nem is volt olyan nehéz) és biztatásukkal behúztak a célba, amit ezúton is köszönök nekik. A verseny után 2-3 hét pihenővel sikerült teljesen felépülnöm a sérülésből.

Jövőbeli tervek

Ugyan a félmaratoni távot érzem igazán magaménak, de nem tettem le arról, hogy a jövőben még párszor teljesítsem a maratont. Célom, hogy egy megfelelő felkészülés után problémamentesen tudjam teljesíteni a maratoni távot, mert az eddigi két alkalommal teljesítenem sikerült ugyan, de problémamentesnek távolról sem lehetett nevezni ezen alkalmakat.Picit grandiózusabb tervem a Kínai Nagy Fal Maraton teljesítése, ezt szintén megfelelő felkészülés után tervezem teljesíteni, de még 50 éves korom előtt (vagyis van még cirka 14 évem a kivitelezésre).

A legfontosabb

Komolyan sportolni megfelelő háttér nélkül nem lehet. Abban, hogy megfelelően fel tudjak készülni a versenyekre, hatalmas szerepe van a „háttér országnak”: feleségemnek, aki kezdetektől fogva támogatja „futókarrieremet”. A legtöbb vidéki versenyemre is elkísér, hogy verseny közben lássak ismerős arcot is. Illetve 2012-ben megszületett Levente fiam, aki szintén ott volt néhány befutómon, valamint a 2013-as SPAR Budapest Maratonon Leventével a kezemben futottam be, ami azóta is a legkedvesebb élmény számomra.

Share.

About Author

Leave A Reply

Miben tudok segíteni? Klikk ide!

Jelenleg nem vagyunk elérhetőek, kérlek hagyj üzenetet, ügyfélszolgálatunk hamarosan keresni fog. Köszönjük szépen.

Kérdések , kérések ? Szívesen segítünk mindenben!

Kattints ide hogy elkezd a csevegést

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát További információk

A cookie beállítások ezen a weboldalon "cookie-k engedélyezve" beállításon vannak, hogy a lehető legjobb böngészési élményt nyújthassuk Önnek. Ha Ön folytatja ennek a weboldalnak a használatát anélkül, hogy megváltoztatná a cookie beállításokat, vagy az alábbi "Elfogadom" gombra kattint, akkor Ön hozzájárul a fentiekhez.

Bezárás