E.ON Délibáb félmaratonon

0

Ezúttal a 2015-ös E.ON Délibáb félmaratonon elért győzelmem történetét szeretném az alábbiakban elmesélni.

Az előzményekkel kezdeném. Mindössze egyszer indultam korábban ezen a versenyen, és igen negatív élményként maradt meg az emlékezetemben. Bár harmadik lettem 2011-ben – és dobogón lenne mindig jó -, nagyon rosszul ment akkor a futás. Az óriási hőségben, a harmadik körben, a mögöttem futóknak már teljesen kiszolgáltatottan mozogtam a pályán, nem rajtam múlott, hogy ezután már senki nem előzött meg a célig.

Az emlékezetemben így egyfajta mumusként megmaradt versennyel az idén sem számoltam, de azért zavart ez utóbbi tény, és ráadásul nyáron elég kevés a versenyzési lehetőség. Az Ultrabalaton után nem sokkal úgy döntöttem, hogy nem menekülhetek el a kihívás elöl, így végül mégis beneveztem.

Furcsán hangozhat, de jól jött a verseny előtti időszakban tapasztalható nyári forróság, mert így az edzéseken lehetett „modellezni” a Hortobágyra jellemző hőmérsékleti viszonyokat, és valamilyen mértékben hozzászoktatni a szervezetemet. Bár sokkal nehezebbnek érződött egy-egy edzést a melegben teljesíteni, az mindenképpen biztató volt, hogy a résztávos edzéseken – a jóval nagyobb nehézségérzet ellenére -, nem igazán gyengültek a szokásos időeredményeim.

futás

A lábakban persze ilyenkor sokkal inkább benne marad a fáradtság, és mint, az csütörtökön kiderült, szerdán egy kicsit túlzásba is vittem a dolgot a szombati verseny előtt, ezért az utolsó két napban már tényleg csak rövidebb, regeneráló futásokat végeztem. A fizikálissal szemben mentálisan viszont nem úgy alakult a verseny előtti időszak, mint kellett volna, de próbáltam ezen felülemelkedni, hiszen másképp nem lehet.

A verseny napján fél tizenegykor indultam el autóval a Hortobágyra. Vezetés, és zenehallgatás közben folyamatosan „hangoltam” magam a versenyre. Megpróbáltam nem bosszankodni a legtöbb helyen tapasztalható elképesztően gyalázatos útminőség miatt. Egy-egy ilyen út felér az autó rongálásával. El tudtam kerülni a légkondíciónáló bekapcsolását, így a még kibírható 25-26C fok is a rákészülés része volt. A klíma használata szerintem nem előnyös a versenyek előtt. Valamivel több, mint két órával a rajt előtt érkeztem meg a helyszínre. A hangulat a régi, tűző nap és por, a parkolóban.

Rajtszám felvétel, majd egy árnyékos helyen ejtőzés, a verseny hangulat fokozása, melynek része az ismerősökkel találkozás is. Utána már jön a magányosabb, koncentrálós bemelegítés, ami problémamentesen sikerült.

Kb. 10 perccel a rajt előtt álltam be a startfolyosóba, de még kétszer kijövök onnan, hogy ne süsse a nap a fejemet, de már nincs időm újra bevizezni a hajamat. Jól érzem magam fizikailag, és úgy érzem fejben is sikerült újra elkapnom azt a fonalat, mely korábban a versenyre benevezéshez vezetett. Rajt.

futás

Előre eldöntöttem, hogy a 2011-ben tapasztalt „összeomlás” miatt, most nagyon vissza fogott tempóban fogok kezdeni, de mégis, túlságosan erőltetettnek érzem a lassúságot az első 600-700 méteren, ezért gyorsítok. A többszörös bajnok, pályacsúcstartó klubtársam és barátom, Beda Szabolcs nem jön velem, lemarad. Máskor ennek örülök, de most inkább elgondolkoztat, hiszen jóval nagyobb tapasztalata van ilyen körülmények között.

Szabad-e ilyen tempóban kezdenem? Rám nem jellemzően már az első frissítőponton (2,1 km) szinte megállok, hogy lelocsoljam a fejem, igyak egy kortyot. Ez is a rosszemlékű 2011-es, 83 percesre sikerült verseny okozta félelmek „hozománya”. A frissítés után lassabban indulok tovább, hallom hogy Szabi közeledik, de nem úgy, ahogy gondoltam, ezért eldöntöm, hogy visszagyorsulok.

Éppen ekkor következik a pálya legnagyobb ellenszeles szakasza. Óriási pormennyiséget kapok az arcomba, itt még van felvezető autó is. Nem sokkal később jön az első visszafordító, ahol a szemem sarkából látom Szabolcsot. Közvetlenül ezután a mezőnnyel szemben futunk egy rövid szakaszon, többen biztatnak, még Szabi lemaradásának mértékéről is kapok információt.

futás

5 km-nél, a kör másik frissítőpontján is bevizezem a hajam, és iszom egy kortyot. Sajnos ehhez gyakorlatilag meg kell állnom, így van ez a következő két körben is, összesen hatszor. Ha viszont nem teszem, az később sokkal nagyobb időveszteséget okozhat, hiszen tűz a nap. Az első kör végén a rajtkapuhoz közeledve a BSI szpíkere viszonylag hamar észrevesz, így nagy lökést ad azzal, hogy méltatja a 24 percen belüli körömet, biztat, és távolodva még hallom, hogy sorolja a tavaszi eredményeimet. 

Ez a tempó 72 perces félmaratont jelent. Ez itt túlságosan gyors? Lehet. Látom, hogy a második helyen futó Szabolcs már kb. 400 méterrel van mögöttem. Tudatosan már nem akarok lassítani, ilyenkor már nem érdemes, inkább próbálom tartani a tempót. Kicsit előremenve a dolgokban, a célban készített riport során megkérdezték tőlem, mennyire volt ez terepverseny?

Azt válaszoltam, hogy gyakorlatilag csak a verseny előtti pár napban – minden fórumon a terepfesztivál elnevezést látva -, tudatosult bennem, hogy ez egy terepverseny. Egyértelműen az, a szürkemarhák, lovak megkeményedett patanyomai, a homok, a por, a fű, a szélvédelem teljes hiánya, mind nehezítő körülmény. Valamiért csak a meleg maradt meg bennem emlékként a korábbi versenyről, a tereppel nem is foglalkoztam.

Így a második kör elején már kezdem érezni, hogy mennyi energiát elvesz a lépések állandó korrigálása, hogy egyes szakaszokon nézni kell, hova lépsz. A második kör fordulópontjánál látom, hogy tovább nőtt az előnyöm a mögöttem következő klubtársammal szemben. Közben megkezdődnek a lekörözések, a kerékpáron végig előttem tekerő BSI-s felvezető srác több-kevesebb sikerrel próbálja, „Hozom az elsőt!” kiáltásokkal kitérésre késztetni az utolért lassabb futókat.

Nem könnyű a dolga, és még a terep is nehéz, ezért ő is frissítésre kényszerül a következő pontnál, ahol csak megállással sikerül az összeütközésünket elkerülnöm. De ez a veszteség semmi ahhoz képest, amennyit segít a futók félreállításával. A második kör végén a célkapuhoz érkezve ismét megkapom a biztatást a hangszórókból. Csak kicsit csúszott túl 24 percen a kör, ez még mindig nagyon jó, már csak egyet kell kibírni.

Egyre több a lekörözött, nem mindenki érti meg addig, amíg mögötte vagyok, mit akar a kísérőm, sok a szlalomozás is, néha még elé is kerülök, és közben a tereppel is meg kell küzdeni, nem mindegy hova lépek. Talán közben a szél is erősödött. Egyre inkább érzem a fáradtságot, könnyebben változik a tempóm egy-egy nehézség során, és szinte számolom a métereket is. A forduló után a tömegben megpróbálom Szabit felismerni a második helyen, hol lehet?

Mintha őt láttam volna, ha igen, akkor elég jelentős az előnyöm. Be kell érnem a célba, meg kell, hogy legyen az első hely! A következő frissítő ponttól már csak két kilométert kell kibírni.  Az utolsó frissülés után hamarosan jön a kör rövid, aszfaltos szakasza. Rá bírom magam venni a gyorsításra, de kb. 200 méter után már nem az izmaim, hanem a fejem jelzi, hogy ezt már nem kellene erőltetni. Gyorsan visszaveszem, és marad a biztonságos célba érés. A célegyenesben azon kívül, hogy várom a megállás kegyelmét, az is eszembe jut, hogy később mennyire szeretném majd ezt az utolsó pár métert újra, és újra átélni, de ez, mint tudjuk, soha nem lehetséges. Győztem.

futás

1.Varga István (Sashegyi Gepárdok) 01:12:48

2. Beda Szabolcs (Sashegyi Gepárdok) 01:15:32

3. Mátyus F. Csaba (KSE-UTE) 01:20:57

Klubtársam, Beda Szabolcs megtartotta második helyét, és a győztes mögött a szintén Sashegyi Gepárdos Ottlakán Orsolya is bejött a második helyre. Külön gratuláció nekik, de a többi barátnak, ismerősnek is, illetve mindenkinek, aki teljesítette a versenyt! Köszönet a biciklis felvezetőmnek, a szurkolóknak, és a BSI-nek a szokásos profi szervezésért, figyelmes munkáért!

Háromnegyed hatkor eredményhirdetés, ahol örömmel hallom, hogy új pályacsúccsal nyertem. Utána indulás haza, vezetés közben van időm értékelni a nap eseményeit. Egyik kedvenc Erasure Cd-m hallgatása közben a Here I Go Impossible Again-t többször is újrahallgatom, de ennek hátterében talán más lapra való történet állhat.

Köszönöm a lehetőséget!

Share.

About Author

Leave A Reply

Miben tudok segíteni? Klikk ide!

Jelenleg nem vagyunk elérhetőek, kérlek hagyj üzenetet, ügyfélszolgálatunk hamarosan keresni fog. Köszönjük szépen.

Kérdések , kérések ? Szívesen segítünk mindenben!

Kattints ide hogy elkezd a csevegést

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát További információk

A cookie beállítások ezen a weboldalon "cookie-k engedélyezve" beállításon vannak, hogy a lehető legjobb böngészési élményt nyújthassuk Önnek. Ha Ön folytatja ennek a weboldalnak a használatát anélkül, hogy megváltoztatná a cookie beállításokat, vagy az alábbi "Elfogadom" gombra kattint, akkor Ön hozzájárul a fentiekhez.

Bezárás