Elbrusz-Európa tetején!

0

Elbrusz-Európa tetején!

Hosszas felkészülés, tervezés és szervezés során jutottunk el oda, hogy Európa legmagasabb pontjáról nézhettünk az alattunk elterülő Kaukázus hegyvonulatára.

Az első lépés – ami a repülőjegy megvételét követte – a vízum igénylése volt. Orosz vízumhoz jutni viszont nem egyszerű dolog. Rengeteg dokumentumra van szükség, az utasbiztosítástól elkezdve a szálláshelyünk igazolásáig. Azonban mi hegyet mászni indultunk, nem pedig kirándulni. Mivel a hegyen lévő menedékházakat nem fogadják el szálláshelyként, így fel kellett vennünk a kapcsolatot egy orosz céggel, akik adtak igazolást arra az időszakra, amíg mi a hegyen tartózkodunk. Minden simán ment, némi nemzetközi valuta fejében kezünkben volt a szükséges igazolás. A vízumigénylés beadása után nem egész egy héttel az útlevelünkbe került az orosz vízum.

Eljött a várva várt nap! 2014. augusztus 12-én útnak indultunk. Budapestről indult a gépünk Moszkvába, ahol átszállás után tovább repültünk Mineralnye Vody-ba. A kora délelőtti órákban érkeztünk a szovjet valóságba. A hegy lábánál található Terskol / Cheget falu, innen alig 200 km-re van. A céggel, amely a vízummal kapcsolatban segített, igényeltünk transzfert erre az útra. Nem lepődtünk meg túlságosan, amikor egy koszos, szakadt ingben lévő embernél láttuk meg a „Pilgrim Tours, Hungary” feliratú táblát. Gyors bemutatkozás után a parkoló felé vettük az irányt. A szovjet életérzést fokozta, hogy egy kb. 30 éves sárga, rozsdás Gaz kisbuszhoz értünk. Sokat nem kommunikáltunk a csak oroszul tudó sofőrünkkel, a „pivo” (sör) kifejezésre viszont mindig tudta, hol lehet olcsó italhoz jutni út közben.

Az érkezésünk utáni napra egy rövid, akklimatizációs túrát terveztünk a falu felett tornyosuló Cheget csúcsra. Háromezer méter feletti magasságával remekül szolgálta volna szervezetünk hozzászoktatását a későbbi oxigénhiányos állapothoz. A Pilgrim Tours-al való egyeztetés után megtudtuk, hogy a Cheget nem mászható, a Kaukázus főgerince le van zárva, mivel Oroszország és Grúzia határán húzódik. Át kellett gondolnunk tervünket…

Nem sokat tétováztunk! Már aznap este a mászózsákba került minden, ami az Elbruszra szükséges. Reggel 8 órára jött értünk a taxi, és közvetlenül a hegy lábához vitt minket. Miután megérkeztünk a 2300 méteren elterülő Azau faluba, szorosra húztuk a bakancsok fűzéjét, és a hátizsákok hevederét. Elindultunk felfelé – gyalog… Rajtunk kívül a legtöbben felvonóval indulnak a hegyre. Mi azonban mászni mentünk! Jó tempóban haladtunk, a 30 fokos melegben szinte izzott a talaj a talpunk alatt.

Az első pihenőt 3000-en, a Start-állomáson tartottuk. Alig 1 óra alatt sikerült letudnunk az első, 700 méteres szintkülönbséget. Kiváló erőnléti állapotunk és a remek közérzetünk miatt nem akartunk itt éjszakázni. Rövid pihenő után elindultunk a 3400 méteren található MIR-állomás felé. Erre a 400 méterre közel 40-45 percre volt szüksége a csapatnak. Amint megérkeztünk, egy helyi „büfés” saslikkal kínált minket. Először jó ötletnek tűnt, de amikor elénk rakta az ételt, már másként gondoltuk.  Minden olvasónak azt tudom tanácsolni, hogy az ott kapható saslikból NE egyen! Borzasztó volt… Az estét a felvonó épületében töltöttük. A saslikon felül a másik borzalmas élmény itt ért minket. Hajnalban beindult a felvonó! Kísérteties recsegés, ropogás törte ketté az éjszaka csendjét. Másnapra nem jutott túl nagy szakasz, a 3800 méteren található tábor, a Barrels (hordók) volt a cél. A hordók leselejtezett tartálykocsik tartályai voltak, benne 6 ággyal, főzősarokkal. Valószínűleg ezek egyike sem felelt volna meg semmilyen higiéniai követelménynek, viszont ott a hegyen igazi komfortot jelentenek a megfáradt mászóknak. Az itt töltött idő napozással, vízszerezéssel, főzéssel telt. Pihenés közben folyamatosan ellenőriztük a pulzusunkat. Többszöri mérésre is 60-70 / perc közötti eredményeket kaptunk, ami azt mutatta, hogy jól alkalmazkodunk az egyre kevesebb oxigénhez. Ezzel a megnyugtató érzéssel tértünk nyugovóra.

A hegyen töltött harmadik napon kora délelőtt már 4200 méteres magasságban, a Priut-11 mellett található Diesel-hut elnevezésű táborban voltunk. Itt egy konténer volt a menedékünk, minden extra nélkül. Délutánra kisebb túrát terveztünk 4500-4600 méterig, az akklimatizációnk elősegítése miatt, azonban az idő elromlott, hóvihar alakult ki, ami a konténerben tartott minket. Két napot akartunk itt eltölteni, így nem volt zavaró a kinti rossz időjárás. Amikor kitisztult az ég, áthelyeztük támaszpontunkat az ún. közösségi konténerbe. A falra kiragasztva szembesültünk az elkövetkező napokra jósolt időjárással. A jó időt innentől másnap estig jelezte. Azonnal pulzusmérés következett, és miután újból 60-70 közötti eredményeket kaptunk, már csak a hajnali indulás időpontját kellett megvitatni.

Augusztus 17. Éjjel fél 1. Elérkezett a várva várt csúcstámadás! Csendes készülődéssel teltek a percek. Hajnal 1-kor a csapat elszántan állt a konténer előtt. A csillagos ég alatt keményre fagyott havon indultunk Európa teteje, az Elbrusz 5642 méter magas nyugati csúcsa felé. Egyenletes tempóban haladtunk a -15 fokos hidegben, miközben a szél jeges hódarát fújt az arcunkba. Kb. 4600 méteres magasságban az út meredeksége az eddigi 40-45 fokosról 55-60 fokossá vált. Ekkor előzött meg minket egy ratrak (lánctalpas hójáró jármű), telepakolva emberekkel és zsákokkal, és szállította őket egészen 5000 méterig. Három-négy óra mászás után ez a látvány eléggé megviselte a csapatunkat. Miután viszont fejben helyreraktuk ezt a dolgot, megújult erővel indultunk tovább. Az Elbrusz két csúcsa közötti nyeregben (5250 m) értek minket a felkelő nap első sugarai. Olyan jót tett nekünk a ratrakos csapatok látványa, hogy ekkorra már mindet magunk mögött tudtuk. Továbbra is egyenletes tempóban haladtunk felfelé, nyomot taposva az előző délután esett friss hóban. Annak, hogy mi mentünk elöl, leginkább a mögöttünk érkező csapatok élvezték az előnyét. Amikor kiértünk a nyeregből, megpillantottuk a csúcsot. Az utolsó 100 métert már a könnyeinkkel küszködve tettük meg. Egy utolsó rohamot követően, a felkészülésünk alatti több száz kilométer futás és több ezer kilométer bringázás eredményeképpen, ott álltunk Európa tetején. Feljutottunk az Elbrusz nyugati csúcsára!

elbrusz

Azon a napon a mi csapatunk ért elsőként a csúcsra, így egy rövid ideig csak a miénk volt minden. Négyen jutottunk fel az ötfős csapatunkból, Fedor Mihály, csapatunk rangidős tagja alkotott kötélpartit Sarus Gáborral. A másik partit Sarus Zoltán és jómagam (Czinkota Gábor) adtuk.

Share.

About Author

Leave A Reply

Miben tudok segíteni? Klikk ide!

Jelenleg nem vagyunk elérhetőek, kérlek hagyj üzenetet, ügyfélszolgálatunk hamarosan keresni fog. Köszönjük szépen.

Kérdések , kérések ? Szívesen segítünk mindenben!

Kattints ide hogy elkezd a csevegést

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát További információk

A cookie beállítások ezen a weboldalon "cookie-k engedélyezve" beállításon vannak, hogy a lehető legjobb böngészési élményt nyújthassuk Önnek. Ha Ön folytatja ennek a weboldalnak a használatát anélkül, hogy megváltoztatná a cookie beállításokat, vagy az alábbi "Elfogadom" gombra kattint, akkor Ön hozzájárul a fentiekhez.

Bezárás