Ételallergiával Egészségesen I. rész

0

A következő cikksorozatomban az ételintoleranciáról/ételallergiáról lesz szó. ( nem csak allergiásoknak ) Bízom benne, hogy sokaknak segítségére leszek ezzel. ( sajnálatos módon egyre több olyat hallok, hogy erre-arra allergiás valaki )

Kisiskolás korom óta laktózérzékeny vagyok:

Gyermekkorban az ember a szüleire van utalva. Szerencsémre mindent pöpecül megoldottak nekem, biztosan nehéz lehetett. ( Gyulán és Szegeden jártunk vizsgálatokra, hálisten már nem kell járnom ezzel orvoshoz. Végleges állapotnak ítélték meg ) Még fel sem fogtam, hogy mi a baj, csak sokat fájt a hasam és nem ihattam/ehettem tejeset. Érdekes módon szót fogadtam, nekem nem lehetett olyat enni vagy inni, mint a többieknek.

Lehet, hogy mégis megértettem? ( hogy őszinte legyek, az akkori emlékeim halványak erről, mivel már annyira megszoktam ezt az állapotot, nem tudom már mit éreztem akkor, így kb. 24 év távlatában ) Annyira azért emlékszem, hogy külön hordattuk az iskolába az ebédet. Gimiben pedig szendvicset ettem ebédre, itt már nem rendeltünk külön. Ma már csak beveszem a lactase enzimet és bármilyen tejes ételt vagy italt gond nélkül elfogyaszthatok. Persze volt már olyan, hogy elfelejtettem. Na , akkor aztán jajgattam, mert megfájdult a pocakom. Régóta utálom a tejet, nem bírom ( csúnya szóval ) a szagát se, az ízét meg pláne, pedig gyerekként nagymamám sokat csinált nekünk ( tesómmal ) tejlevest. ( akkoriban az a kedvencünk volt )

Ma már biztosan nem tudnám megenni. Nem olyan régen a krumplipürébe került otthon kicsit több tej és nem bírtam megenni, mert annyira éreztem a tej ízét. Nem volt rossz, csak nekem nem ízlett, a kettő nem ugyanaz, bocsi anya. ( Arra gondoltok, hogy de nehéz velem? ) Biztos mással is történt már hasonló. Természetesen megbecsülöm az ételt, de ha valami nem megy le, akkor az nem megy le.

11 éve vagyok lisztérzékeny:

18 éves voltam, már nem kicsi. „ A tudomány mai állása szerint e betegség életreszól. A család számára a diéta fokozott anyagi terhet jelent.” többek között ezt írták a papíromra az orvosok 2003-ban. ( Már 15-16 évesen is diétáztam, de csak később bizonyosodott be konkrétan ) Talán tényleg tudatalatti ez, de itt sem emlékszem pontosan mit éreztem, mikor megtudtam. 1-2 bevillanó kép van előttem abból az időből. pl hogy kérdezgetem anyát, hogy mi ez? mit ehetek és mit nem? Szüleimnek szerintem nehezebb volt mint nekem. Utánajárni a dolgoknak, mit honnan kell beszerezni, hogy megfelelően tudjanak főzni nekem.

Akkoriban, mondhatjuk, hogy nem foglalkoztatott a dolog annyira, hogy én is utánajárjak kicsit. Csak tettem, amit kellett, nem ettem lisztes dolgokat. Óriási lelki teher, hogy nem azt eszel, amit szeretnél, de be kell tartani. A vágy később csökken, ahogy kezdi az ember megérteni a dolgot, aztán jön a beletörődés és az elfogadás. Mindig is komolyan vettem, de csak akkor foglalkoztam vele mélyebben, amikor elkezdtem sportolni, majd edzői suliba járni, kb 4 éve. Sokkal jobban odafigyelek az ételek minőségére, hogy mit tartalmaznak.

Ennyi idő alatt sokat tapasztaltam(tunk), de még mindig nem eleget. Hogy mik azok az adalékanyagok, melyeket nem bírok ( kiütést vagy hasfájást okoznak ), nagyon nehéz megállapítani. Külön teszteket , orvosi vizsgálatokat igényelne. Így ha esetleg rosszul vagyok valamitől, akkor azt a jövőben megpróbálom elkerülni ( amennyire lehet ilyet a mai világban ). A diétát mindig betartottam (mert muszáj ) az orvos elmagyarázta ( meg utána is néztem  ), hogy mi lesz ha nem. Durva dolgok történhetnek a szervezetben. ( erről is később ) Azok, akik tudják ezt rólam, mind azt mondják, hogy ők nem tudnák így csinálni. ( pedig szerintem ha az életük múlna rajta, akkor tutira megtennék ) Mindenkiben van annyi önkontroll és  tisztelet saját maga iránt, hogy ha kell, mindent megtesz az egészségéért. Csúnyán szólva, de természetessé vált ez az állapot. Véletlen előfordult már olyan, hogy nem abból az ételből ettem, amiből kellett volna. Hálisten nem volt rossz következménye. Vérből ki lehet mutatni, hogy megfelelő-e a diéta, így évente vizsgáltatjuk. (hálisten minden rendben)

Ezúton is köszönöm a családomnak a sok megértést és segítséget, valamint a kitartást!! 🙂

A glutén mentes diétának van egy nagy hátránya ha valaki nem érzékeny rá:  elveszítheti a szervezet a glutén lebontó képességét, ha huzamos ideig nem fogyasztja valaki. Mostanában hallottam olyan fogyókúráról/diétáról, hogy direkt nem fogyasztanak glutént az arra nem érzékenyek. Megkérek mindenki, hogy ne tegye ezt huzamosabb ideig! Csökkenteni a bevitt mennyiséget nem árthat, de teljesen ne hagyjuk el!

Sokszor hallom azt, hogy „ó, te szegény”. Így reagálnak elsőre a környezetemben, ha megtudják mivel élek együtt. ( a hasonló cipőben járók ezt már jól tudják ) Azt szoktam csak mondani, hogy jó nekem így is.

Üzenem, hogy nem vagyok szegény! 🙂

Sokan beleesnek abba a hibába, hogy szégyenlik és titkolják állapotukat, nem veszik tudomásul, nem tartják be a diétát stb. Igenis beszélni kell róla, mert komoly dolog. Veszélyes is lehet egy ételallergia, amivel nem foglalkoznak. ( de erről majd később )

A következő szemléletem, biztosan nagyon megosztó lesz.  Hiszek abban, hogy minden okkal történik. Nem tudom hogyan és hogy miért alakul ki a táplálékallergia, persze vannak rá tudományos magyarázatok. A genetika is közrejátszhat benne. De az is lehet, hogy a szervezet besokall és így reagál. Mindenkinek a saját döntése, hogy mit gondol erről.

Én azt gondolom, hogy ez nem lehet véletlen, így kell hogy legyen, mert rosszabb lenne ha nem így lenne, megkockáztatom, talán már nem élnék. ( ezt biztos nehéz megérteni olyan embernek, akinek nincs ilyen jellegű problémája. ) Lehet, hogy azért gondolom így, mert tudat alatt nem tudtam még mindig elfogadni ezt az állapotot? Talán erre egy pszichológus vagy terapeuta tudná a választ. (nem jártam náluk )

Erről sokat lehetne írni, így be is fejezem. 

Összegzés:         Az ételallergia nem betegség, hanem egy állapot, ami megfelelő diétával karbantartható és tünetmentes, teljes élet élhető vele. Csak nézzetek rám! 🙂

Üzenet:               A tényeket elfogadni, vele együtt élni. Kihozni az életünkből a legtöbbet, még ha ételallergiával is küzdünk. Ne érezzük úgy, hogy ettől mi kevesebbek vagyunk, mert nem. Segítsünk a hasonló gondokkal küzdőknek.

Tanács:                Keressetek fel ételallergia közösségeket! Járjatok nyitott szemmel!

Mottó:                                 Minden rosszban van valami jó!

A cikksorozat hamarosan folytatódik. 🙂

Share.

About Author

Leave A Reply

Miben tudok segíteni? Klikk ide!

Jelenleg nem vagyunk elérhetőek, kérlek hagyj üzenetet, ügyfélszolgálatunk hamarosan keresni fog. Köszönjük szépen.

Kérdések , kérések ? Szívesen segítünk mindenben!

Kattints ide hogy elkezd a csevegést

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát További információk

A cookie beállítások ezen a weboldalon "cookie-k engedélyezve" beállításon vannak, hogy a lehető legjobb böngészési élményt nyújthassuk Önnek. Ha Ön folytatja ennek a weboldalnak a használatát anélkül, hogy megváltoztatná a cookie beállításokat, vagy az alábbi "Elfogadom" gombra kattint, akkor Ön hozzájárul a fentiekhez.

Bezárás