Fiatal párbajtőröző az olimpia kapujában

0

Interjú Rédli Andrással

Rédli András, az Óbudai Egyetem hallgatója a magyar férfi párbajtőrcsapattal február 15-én megnyerte a vancouveri Világkupaversenyt. Ez volt a kvalifikációs sorozat utolsó versenye, és ezzel a győzelemmel kijutottak a riói olimpiára. A fantasztikus siker kapcsán készítettünk vele egy interjút.

Sikerült kipihenned magad Vancouver óta?
Nem. És nem csak én mondom ezt, ez egyöntetűen a csapat véleménye. Imre Géza is, aki 41 éves, még teljesen hatása alatt van az eseményeknek. Annyi mindenkinek el kell mesélni az élményeket, hogy nem tud belőle továbblépni az ember. De most már legalább jól alszom. Nagyon sok riport van, hívnak újságírók, jövő héten jönnek forgatni az edzésre, szóval még nem hagyják nyugton az embert. Emellett az élmény annyira intenzív, annyira nagy dolog, hogy még nem sikerült feldolgozni. De aztán vissza kell majd térni a normális útra, mert sok feladatunk van még. Jól kell szerepelnünk az olimpián, nyilván mindenkinek ez a célja. Imre Gézának ez az ötödik olimpiája, Boceknak (Boczkó Gábor) a harmadik, nekem és Somfának (Somfai Péter) az első. Gézának mindenhonnan van már érme, kivéve az olimpiai arany. Ez mindenkit motivál és az biztos, hogy a csapat az éremért megy.

 
Minek tartod magad első sorban: sportolónak, honvédtisztnek vagy gazdasági szakembernek?
Hogyha sorrendet kellene felállítanom, per pillanat a sport határozza meg az életemet. A második a katonaság, mert a Magyar Honvédség Altiszti Akadémiának nagyon sokat köszönhetek. Több, mit két éve vagyok katona, eligazította az életemet, ritmust adott neki, amire akár a vívópáston is szükség van. Az egyetem most abból a szempontból a harmadik, hogy passzív félévemet töltöm, ugyanakkor a mestertanár szakot mindenképpen szeretném befejezni az olimpia után. Egy tárgyam van vissza és a szakdolgozat. Ez a gyakorlati félév lényegében, amit az Altiszti Akadémián kiválóan meg fogom tudni csinálni, hiszen az egy oktatási intézmény, tiszteket és altiszteket tanítanak.

 
Mennyire nehéz összeegyeztetni az élsportot a katonai szolgálattal, az egyetemmel és a magánélettel?
Nehéz, mert mindegyik egy embert kíván, ugyanakkor mindenki segít nekem. Mindenki látja a sportban a lehetőséget, a jó eredmények egy jó visszacsatolás mindenki részére. Az egyetem nagyon örül, a katonaság is nagyon büszke rám, a dandártábornok úr fogadott a repülőtéren, a szövetségi kapitányunkkal a mai napig madarat lehet fogatni. Visszatérve a kérdésre, nehéz, de össze lehet egyeztetni, a laktanyában nagyon együttműködőek, hogy el tudjak menni edzésre, versenyekre, edzőtáborba, mindenki abszolút segítőkész.

 
A társaid, kollégáid is?
Persze. Nagyon kedvelnek engem, hiszen soha nem éltem vissza azzal, hogy főhadnagy vagyok, és tulajdonképpen a rendszer kegyeltje. Nagyon jó a kapcsolat, hál istennek.
Más sportokat is szoktál űzni kikapcsolódásként vagy erre már nincs időd?
Mostanában el szoktam menni néha-néha terepfutni egy barátommal, ezen kívül biciklizni szoktam, amikor jó az idő, kirándulni, főleg a Tapolcai-medencében. Tapolcán, ahol születtem, gyönyörű dombok vannak, szeretek arrafelé kirándulgatni. Persze nagyon sok időm nincsen, főként hétvégén vannak a versenyek és, amikor nincs éppen, akkor jó egy kicsit pihenni. Majd olimpia után pihenünk!

Rédli András2
Ha már Tapolca szóba került, tudjuk, hogy ott kezdtél el vívni. Más sportokat is kipróbáltál? Miért a vívást választottad?
21 éve, ’95-ben kezdtem, a mai napig az SZ-L BAU Balaton Vívóklub színeiben versenyzem és remélem, ez így marad a továbbiakban is. Először focistának készültem, aztán anyukám javaslatára megismerkedtem a vívással. Itt jó közösség volt, az ottani vívás motorja Borosné Eitner Kinga, a mai napig ő az elnök. Jöttek a kezdeti sikerek, ez nyilván fontos volt, motivált és ott ragadtam. De ahogy az elején is mondtam, fociztam, de atletizáltam is, néptáncos voltam, egy musical stúdió tagja, hat évig trombitáltam zeneiskolában, én tényleg ezer dolgot csináltam. Aztán később nyilván nem lehetett ennyi mindennel egyszerre foglalkozni, a vívás bejött és így lehorgonyoztam mellette. Eddig is sokat adott nekem ez a sport, gondolok itt a VB és EB aranyra, de ez a kvalifikáció abszolút a csúcs.

 
Jelenleg az MH Altiszti Akadémián testnevelőtisztként szolgálsz. Mit gondolsz, van-e szerepe a sportnak a nevelésben, azon belül a hazafias, honvédelmi nevelésben?
A válasz abszolút igen! És annak örülök, amikor az Akadémián gyerekeknek rendeznek sorversenyeket, mindig pozitív visszajelzést kapok tőlük, nagyon lelkesek a sport és a katonaság iránt is. Egyébként a sport és a katonaság szervesen összefügg, az, amire a sport megtanít, megtanít a katonaság is, illetve jól kiegészítik egymást. A fegyelmezettség, kitartás, koncentráció, harcosság – a szó jó értelmében –, küzdeni akarás a végsőkig, ezek min olyan tulajdonságok, amelyekre a sport és a katonaság is épít. Úgy gondolom, hogy ezeket a tulajdonságaimat, amik nyilván megvoltak bennem korábban is a sport révén, a katonaság még jobban felerősítette.
Egyébként a nyakamba viselek egy szkíta párduc medált, ami a harc, a kitartás és a küzdelem jelképe. Májusban, a kvalifikációs versenyek kezdetekor ajándékoztam a csapattársaimnak is ilyen medált.

 
Szoktál szurkolni más magyar csapatoknak, sportolóknak?
Persze. A barátnőm például kézilabdázó, ezért a kézilabdában naprakész vagyok. A vízilabdázók között van több haverom is. A labdarúgás nem kérdés, az egyébként is egy szerelem, a Fradival az élen. Birkózók között Kiss Balázs a haverom. A minap Berki Krisztián olimpiai bajnok tornásszal futottam össze és gratulált nekem, ami nekem nagyon nagy dolog. A MOB-os rendezvényeken, egyéb gálákon sok sportolót megismerhettem. Nagy várakozással nézek az olimpia elé, ott nyilván drukkolni fogunk majd egymásnak. Kívánom, hogy mindenki jusson ki az olimpiára és legyen ez a valaha legsikeresebb olimpia!

 
Van példaképed sport, szakmai vagy katonai oldalról?
Nincs igazán. Sok olyan dolog van, amit ellesek másoktól, kis dolgokat is, akár melegítés alkalmával, ki hogy összpontosít, ki mit eszik, de most már van egy kialakult szisztémám. Kimondottan példaképem nincs.

 
Melyik eredményedre vagy eddig a legbüszkébb?
A mostani olimpiai kvalifikációt leszámítva az EB és VB aranyra. A 2013-as budapesti Világbajnokságon elért aranyéremre nagyon büszke vagyok. A csapatérem mindig édesebb, mint az egyéni, egyszerűen, mert érzelemdúsabb. Szakmailag az egyéni EB arany kiemelkedő. De említhetném még a 2009-es heidenheimi világkupát is. De nagyon jó visszagondolni a 2007-es bangkoki Universiadé-ra is. Minden aranyérem szép egyébként… Vancouverben pedig csodálatos érzés volt a csapatot és Magyarországot kvalifikálni!

Rédli András1
Egyébként milyen a kapcsolat a csapat többi tagjával? Barátok vagytok?
Igen. Bármiben számíthatunk egymásra. De nem nagyon szoktunk összejárni, hiszen rengeteg időt töltünk együtt, minden hétköznap találkozunk. Ez a csapat azért is ilyen jó egyébként, mert bár mindenki sok pozitív és negatív tulajdonsággal rendelkezik, de csapatban mindig a pozitívak jönnek elő.

 
A barátaid sportoló vagy „hétköznapi” emberek?
Sportszerető hétköznapi emberek. Továbbá a Budapesti Műszaki Főiskola végzettjei. A baráti társaságom nagy része a főiskolai kapcsolatokra épül, a kollégiumban ismertük meg egymást. Végül is a leghálásabb ezért lehetek az egyetemnek. HÖK-ös voltam egyébként a Kandóban, én voltam a sportfelelős stílszerűen. A főiskolai barátaim ma már legtöbben sikeres mérnökként dolgoznak nagy cégeknél vagy saját vállalkozásban, tehát sokan a szakmában helyezkedtek el.

 
Milyen eredménnyel lennél a legelégedettebb Rióban?
Azt gondolom, hogy minden magyar sportoló – vagy kimondja, vagy nem – az aranyéremért utazik ki, nyilván ez az én esetemben is így van, az aranyérem lesz a cél. A csapat éremesélyes, mindenkinek ez az álma, ez a vágya. Én az olimpiát ünnepként fogom felfogni, ezt pont tegnap döntöttem el. Csak a pozitív dolgokat fogom beengedni. Maximális koncentrációval és küzdelemmel lépek a pástra. Első olimpiám, tudatosan készülni fogok rá, hogy az ottani milliő ne lepjen meg túlságosan.

 
Erre hogyan lehet felkészülni?
A hosszú évek tapasztalata, a tudatosság sokat számít, ezen kívül minden héten járok a kecskeméti Repülőkórházba és a Gripen pilóták által is végzett gyakorlatok egy részét végigcsinálom, gondolok itt a koncentrációfejlesztésre, központi idegrendszer fejlesztésre, monotonitástűréssel kapcsolatos feladatokra. Hiszek abban, hogy ez segít és fejleszt.

 

Hogyan emlékszel a kezdetekre az Óbudai Egyetemen?
2002-ben költöztem fel Budapestre, a Bécsi úton voltam hat évig kollégista. A műszaki pálya soha nem volt idegen tőlem, a közgazdaságtan is közel állt hozzám, ezért a Keleti karon diplomáztam először. Jó döntés volt az akkori Budapesti Műszaki Főiskola, nagyon örülök, hogy az intézmény hallgatója lehettem és vagyok is még. A másik, tanári diplomám még közelebb áll hozzám, a mai napig nagyon szeretem, egyébként anyukám is tanár, nagypapám is matematikát oktatott, úgyhogy volt egy családi indíttatás is.

 
Szívesen tanítanál gyerekeket?
Igen, nagyon! Én szigorú tanár lennék, biztos keményen fognám az ifjúságot, de tudnék nekik átadni, nemcsak szakmai tudást, hanem életvezetési tanácsokat is. A nevelést nagyon fontosnak tartom. Legszívesebben történelmet tanítanék, de abban sajnos nem vagyok annyira felkészült, de sokat olvasok, művelődök ebben a témában.

Rédli András3
Mennyire tartod magad példaképnek? Érzel-e valamiféle felelősséget, hogy máshogy kell viselkedned, megnyilvánulnod, mint egy „átlagos” embernek?
Igen, ezt érzem. Például múlt héten voltam a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen egy interaktív beszélgetés keretében élménybeszámolót tartani, aztán Orosházán egy általános iskolában 400 fő előtt. De a visszacsatolás mindig pozitív volt. Általában olyanokat is mondok és aszerint is élek, hogy jó példával járjak az ifjúság előtt. Próbálom bátorítani az embereket, a sportolásra buzdítani.

 
Szoktad követni az Óbudai Egyetem híreit, történéseit, más hallgatók által elért sikereket, legyen az sport vagy tanulmányi?
Igen, Facebook-on követem az Óbudai Egyetemet, ott mindig jönnek a hírek, bár az elmúlt időszakban nem tudtam annyira követni. De a régi ismeretségek révén is figyelemmel kísérem.

 
Hogyan támogatta az egyetem a sportolói karrieredet?
Egyéni tanrendet kaptam. A 2007-es Universiade után sportösztöndíjban részesítettek. A kollégiumi férőhelyet szerencsére mindig megkaptam. Nem kellett tandíjat fizetnem, ez elég jelentős segítség volt. Nagyon együttműködő és kedves volt az egyetem vezetése is, Gáti úr, Kártyás Gyula, de említhetném még Tóth Pétert, Suplicz Sándor tanár urat is.

 
Hogyan hatott az egyetemen tanultak, az egyetemi élet, az egyetemi rendszer a sikereidre, mit tanultál meg hallgatóként, amit sikeresen alkalmaztál a sportban és fordítva?
A sportból könnyebb átemelni az egyetemi életbe dolgokat, mert például egy vizsgán az izgulás nem nagyon jelentkezik. A sportban ezt meg tanuljuk kezelni, így sokkal kevesebb gondot jelentenek. De emlékszem olyanra is, hogy amikor itt laktam a kollégiumban, jöttem át a Doberdó útra órára, 8:01-kor szerettem volna bemenni a terembe és nem engedett be a tanár. Előtte öt alkalommal beengedett, hatodikra már nem. Azért neveltek is minket, és ez egy 18-19 éves gyereknek fontos. De például, ha nem lenne diplomám, a katonaságnál nem lehetnék tiszt és a műszaki diplomának különösen nagy itt az értéke. Az egyetemi, kollégiumi közösség mindenképpen hatással volt a személyiségemre, a személyiségfejlődésemre és ezáltal a sportra is.

 
Mik a további terveid az egyetemen?
Az olimpia után szeretném újra felvenni a ritmust és befejezni a mestertanár szakot, akkor ez lenne a harmadik diplomám.

 
Hogyan mutassák be Rédli Andrást 20 év múlva? Hogy képzeled el magad?
Háromgyerekes családapaként, aki saját házában él vidéken odafigyelve a környezettudatosságra. Tyúkok kapirgálnak a kertben, megtermeli maguknak azt, amire szükségük van, és boldog… Ez a legfontosabb. Az, hogy olimpiai bajnok lesz-e, az mindegy. Egészségesen él, élnek a szülei és örülnek az unokáknak. A katonaságot szeretném folytatni mindenképpen, a tokiói olimpiára is szeretnék kijutni. Az sem kizárt, hogy edzősködni fogok később. 20 év nagyon sok idő, de amit biztosan tudok mondani, a gyerekek és a család.

Share.

About Author

Leave A Reply

Miben tudok segíteni? Klikk ide!

Jelenleg nem vagyunk elérhetőek, kérlek hagyj üzenetet, ügyfélszolgálatunk hamarosan keresni fog. Köszönjük szépen.

Kérdések , kérések ? Szívesen segítünk mindenben!

Kattints ide hogy elkezd a csevegést

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát További információk

A cookie beállítások ezen a weboldalon "cookie-k engedélyezve" beállításon vannak, hogy a lehető legjobb böngészési élményt nyújthassuk Önnek. Ha Ön folytatja ennek a weboldalnak a használatát anélkül, hogy megváltoztatná a cookie beállításokat, vagy az alábbi "Elfogadom" gombra kattint, akkor Ön hozzájárul a fentiekhez.

Bezárás