Futás mindenekelőtt

0

Nagy Nikolett vagyok, 21 éves. Az évek során szerzett tapasztalatim után, úgy érzem, bátran sorolhatom magam a megszállott futók körébe. Már óvódás korom óta sportolok: úsztam, lovagoltam, teniszeztem, kick-boxoltam, aztán jött a futás…

„Karrierem” még általános iskolában kezdődött. Az első komolyabb versenyem egy városi atlétikai verseny volt, ahol egyéni 2. helyezést értem el (mindenféle felkészülés nélkül). Akkor döntöttem el, hogy ezzel a futással jó lenne valamit kezdeni. Beiratkoztam a Soproni Atlétikai Clubba, ahol igazi középtávfutó vált belőlem. Imádtam az edzéseket, rengeteget fejlődtem és tanultam. Sajnos nem tudtam sokáig a csapatban futni, mivel a középiskolám messze volt Soprontól. Jó szokásom viszont így is megmaradt.

Iskolai futóversenyeket évről évre én nyertem, iskolacsúcsot állítottam fel 800 m-en, az Ágfalván évente megrendezett futófesztiválon pedig most már hatodik éve állhattam a dobogó legfelső fokára! Voltam megyei 3. és az országos diákolimpia 12. helyezettje is.

Középiskola után nem is volt kérdés, hogy a sporttal szeretnék foglalkozni, így Grazban Sporttudományi szakra jelentkeztem. Végre csak a sportnak élhettem és szó szerint függő lettem. Minden nap edzettem és a lehető legtöbbet akartam megtudni a sportról elméletben és gyakorlatban is. Grazban futottam életemben először 24 km-t egyhuzamban egy jótékonysági futórendezvényen és ez adott egy hatalmas löketet a következő célomhoz: középtávról kezdtem átváltani a hosszútávra. Végül egy szerencsétlen baleset miatt lesérültem és abba kellett hagynom tanulmányaimat.

Miután hazaköltöztem 4 hónapig nem csinálhattam semmit, majd közölték velem, hogy elfelejthetem a futást és készüljek fel a műtétre. Úgy hiszem, mindenki tudja, hogy ez mit jelent: erősítés, úszás, pihentetés, teljesen mindegy, csak ne nyúljanak a lábamhoz. Így is tettem és – bár kicsit még félve – elmondhatom, hogy megérte kitartásom, nem fáj semmim és újra futok.

futós csoportkép

Csatlakoztam egy futócsoporthoz, akik hetente több alkalommal közös futásokat szerveznek Sopron dombos erdejében. Vannak köztük kezdők, hobbifutók, profi futók és ez az, ami nekem igazán tetszik: ebben a csoportban mindenki nyer; a profik azért, mert végre nem kell 110%-osan koncentrálniuk és a közös futások kicsit kizökkentik őket az állandó monoton világukból, a kezdők pedig bármikor segítséget tudnak kérni tőlük, ha nem tudják, hogyan tovább. A tájról, dombokról, hangulatról pedig gondolom, beszélnem sem kell…

Örülök és büszke vagyok arra, hogy futó vagyok és hogy a futás révén motivált, erős, kitartó és pozitív gondolkodású ember vált belőlem. Remélem, ebben a rohanó világban is egyre többen fogják választani ezt a sportot, mert futni jó!

Share.

About Author

Leave A Reply

Miben tudok segíteni? Klikk ide!

Jelenleg nem vagyunk elérhetőek, kérlek hagyj üzenetet, ügyfélszolgálatunk hamarosan keresni fog. Köszönjük szépen.

Kérdések , kérések ? Szívesen segítünk mindenben!

Kattints ide hogy elkezd a csevegést

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát További információk

A cookie beállítások ezen a weboldalon "cookie-k engedélyezve" beállításon vannak, hogy a lehető legjobb böngészési élményt nyújthassuk Önnek. Ha Ön folytatja ennek a weboldalnak a használatát anélkül, hogy megváltoztatná a cookie beállításokat, vagy az alábbi "Elfogadom" gombra kattint, akkor Ön hozzájárul a fentiekhez.

Bezárás