Futásom története II.

0

Eleinte nem terveztem sem elérendő távot, sem valamely versenyen való indulást.
Egyszerűen jólesett futni, szabadnak éreztem magam, úgy gondoltam, hogy bármeddig el tudnék menni. És persze a közérzetemet is javította.
Ennek megfelelően emeltem a távokat, pár hónap után viszonylag kényelmesen meg tudtam tenni két óra alatt húsz kilométert.

2012. márciusában kaptam kedvet az első versenyen (Rotary félmaraton, Debrecen) való részvételhez; feleségem kollégái mondták, hogy ők már voltak, ők sem „igazi” sportolók, de meg tudták csinálni és emlegettek valami élményfélét is…
Tényleg nem volt rossz, sokan futottunk, a nézők még többen buzdítottak bennünket, és még az időm is vagy húsz perccel jobb lett az edzéseken elértnél, átlagban öt perc alatti kilométerek!

Kedvet kaptam hozzá, elhatároztam, hogy lefutom a maratont is.
A siker elérése (a kudarc elkerülése?) érdekében szeretek mindent megfontoltan, pontosan csinálni. Így hát abban az évben még néhány félmaratont teljesítettem versenyen, meg harminc kilométert a „spáron”.
A két budapesti verseny mindent eldöntött helyettem!

Egy gyönyörű városban, tízezrekkel együtt, tízezrek biztatása közepette futni olyan élmény volt, ami örökre megváltoztatta az életem.
Keresnem kellett egy maratont, ahol sokan lesznek, szép a pálya, és van még lehetőség a regisztrációra. A 2013. májusi, prágai eseményre esett a választásom, és nem bántam meg.
A prágaiak szeretik a futókat, a futók szeretik a prágaiakat. /Én meg szeretem a cseh söröket/
Jól sikerült a téli felkészülésem, minden adott volt az álom teljesüléséhez, egészen a versenyt megelőző tizenegyedik napig…

Ekkor az utolsó hosszú futáson – amit harminchat kilométerre terveztem – valamivel a táv fele után, előjel nélkül, olyan fájdalom hasított a bal térdembe, hogy nem futni, de még gyalogolni sem voltam képes. Szerencsémre párszáz méterre a házunk bejáratától történt mindez, így némi kényszerpihenő után, nem elhanyagolható fájdalmak közepette, sikerült magam hazavonszolni.
Estig a fájdalom sokat enyhült, két nap alatt el is múlt, de úgy gondoltam, hogy segítség nélkül a lábam sportolásra alkalmatlan.

Kérdzősködtem, és végül egy orvosnál kötöttem ki, aki közvetlenül a térdbe adott injekció-kúrát javasolt. (Amiből a második és harmadik szúrás már a verseny utáni időszakra esett volna, de az első után egy nappal már terhelhető a térd.)
Sajnálatos módon azonban a kúrát nem kezdhettük meg, mivel volt egy friss sérülés a térdemen, így az ízület fertőzését veszélyeztette volna a beavatkozás…

Share.

About Author

Leave A Reply

Miben tudok segíteni? Klikk ide!

Jelenleg nem vagyunk elérhetőek, kérlek hagyj üzenetet, ügyfélszolgálatunk hamarosan keresni fog. Köszönjük szépen.

Kérdések , kérések ? Szívesen segítünk mindenben!

Kattints ide hogy elkezd a csevegést

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát További információk

A cookie beállítások ezen a weboldalon "cookie-k engedélyezve" beállításon vannak, hogy a lehető legjobb böngészési élményt nyújthassuk Önnek. Ha Ön folytatja ennek a weboldalnak a használatát anélkül, hogy megváltoztatná a cookie beállításokat, vagy az alábbi "Elfogadom" gombra kattint, akkor Ön hozzájárul a fentiekhez.

Bezárás