Gerecse Trail 2014-terepfutás

0

Gerecse Trail 2014-terepfutás

 

A hegyi terepfutásom újabb állomása Tardos. Már a verseny előtti napon elutaztam Tatára, szállást csak itt találtam, de így volt a legjobb, mert a verseny előtti napon egy kis nyaralást is kaptam. Még soha nem jártam Tatán, az Öreg-tóról is csak hallottam, híres a madárvonulásáról, ennyit tudtam. A vasútállomásról a szállásig gyalogolva azonban, már láttam, érdemes lesz szétnéznem a városban. Megtaláltam a kempinget, benne a faházamat, ami egyszerű és tiszta. A kemping körül sok fa, benne beszélgető dolmányos varjúkkal, de mégis a kis ház körül ott volt a csend. A hangulat, hogy jó faházban aludni, mert olyan, mintha a csillagos ég alatt aludnék, a természet csak karnyújtásnyira van.

Táskámat lepakoltam és irány a város, jobban mondva inkább csak a tó környéke és máris megkaptam a két nap alatt az első csodálkozásomat. A tó, mint egy mini Balaton. A város felőli oldalon strand, éttermek, sétány, a tavon vitorlás a túl oldalon nádas. A tó felett, mintha Tihany lenne, pedig csak a vár az. Az érzés azonban varázslatos, sokkal jobb, mint a Balatonnál, itt nyugalom van! A tó az oka, ami más, egészen más. Sétálok a partján, nézem a naplementét, a fürdőző embereket, a vízben önfeledten úszó kutyákat, a víz hullámzását, a tájat és érzem miért ezen a helyen állnak meg pihenni a vándormadarak….

A hangulat pedig magával ragad, futni jöttem, de turista lettem. A sétány mellett fagyit veszek, körbejárom a várat, iszok a sárkányos kútból, megnézem a templomot. A szállásra visszasétálva az egyik parti vendéglő teraszára ülök, tésztát rendelek és végig nézem, hogy festi vörösre a nap az eget….

Másnap korán kelek, hogy Tardosra átmenjek. A rajtig csak két busz van és a második már csak 20 perccel a rajt előtt ér be, nem akarok kapkodva érkezni, ezért a korábbival megyek. Tardos egy pici hegyi falu, vasárnap reggel semmi nincs nyitva, nincs kávé. A faluban sétálok, a leendő útvonal elejét megtalálom, a települést fél óra alatt körbejárom. Az iskolával szemben, ahonnan majd a verseny indul, kis fákat látok, mintha májusfák lennének. A kis csemetefákon nemzeti színű szalaggal nevek vannak felkötve, a településen 2011-ben, 2012-ben született gyerekek nevei, szép kezdeményezés. A neveket végig olvasom és leülök a mellette lévő padra. A rajt azonban még mindig 2 óra múlva lesz, a szervezőktől senki, mit fogok a rajtig csinálni gondoltam, amikor jön valaki és leül mellém a padra, kérdeznem sem kell, hamar kiderült ő is a versenyre érkezett. Beszélgetni kezdünk, miről másról, mint futásról. Mondja szokott futni, de a hegyi stílussal most ismerkedik…..gondoltam magamban, én is, megnyugtató, más is lesz rajtam kívül, aki nem vér profi. A két nap alatti harmadik ámulatom, majd ő lesz, de csak sorjában a történetekkel……. 🙂

A beszélgetéssel gyorsan telik az idő, megérkeznek a szervezők, végig nézzük a sátor, a rajt- cél állítását, érkeznek a többiek, felvesszük a rajtcsomagot, kezdődik a versenyre való hangolódás és elindítják a futamot. Nem vagyunk sokan a 29, 2 km-es L távon 65 férfi és 17 nő indul.  Nekünk két kört kell csinálni, az első köröm jól megy. Közben a gondolatok is jönnek és mire gondolok…. A magyarországi hegyek lágyak, gömbölyűek, gyengédek. A futás közben érezni lehet, ahogy átölelnek és óvnak, nőies erők dolgoznak. Közben bevillan a két héttel korábban a Retezátban átélt futás élménye, az ottani hegyek, amik vadak, ott nincs könnyű futás, ott küzdés, harc van, nem ringat, hanem nevel, férfias erőkkel lehet ott találkozni.  A szálakat pedig amik a fejembe vannak összekötöm, mint a ying és a yang, anya és apa, Magyarország és Erdély, egységet alkot, így lesz egy kör, a teljesség, a kettőből megszületik az Egy…..

A futás azért visszaráz, menni kell előre, közben érkezik a második ámulat. A távon itt is vannak segítők, pontőrök, fotósok és szurkolók, akik biztatnak. Az egyik kanyarban a szervezők egyen pólóját viselő kézfej nélküli fiatalember kiabálja, hogy hajrá és mosolyog közben. A pillanat, ami megérint, hogy egy végtag nélküli ember szurkol egy sportoló, futó embertársának és mindezt láthatóan önfeledten és szívből teszi, megvilágosító. Minden tisztelet az övé, meg persze a terepfutás.hu szervező csapatáé.

Megvan az első köröm, ami 1 óra 35 perc körüli idővel, igen jónak mondható számomra, de még egyszer körbe kell menni rajta. Addigra már közel 30 fok van, a fákkal takart helyeken hőség, a táv első 5 km-es szakaszán lévő emelkedő másodjára már nagyon nehéz, itt már fáradok, ez a köröm sokkal lassabban megy, de 3 óra 48 perc alatt teljesítem életem első 30 km-es terepfutását a hegyen. Önmagamnak eddig ez a legnagyobb sikere.

A célba érést követően vízzel leiszom magam, az eredményhirdetés következik, a dobogóhoz közeli padon épp a narancsomat majszolom, amikor a reggeli ismeretségem, akiről már meg is feledkeztem, mellém lépett. Gratulált, én is neki és közben mondom, remélem a várt eredményt hozta magának. Amikor vigyorog és közben mondja, „csak figyelj” és látom a dobogó felé indul meg. A srác, aki reggel nekem azt mondta, hogy a hegyekkel csak most ismerkedik, Nagy György, aki a férfiak közül a 2 óra 13 perces eredményével a hosszú táv I. helyezettje lett. Hát így történt a két nap alatt a harmadik alkalommal, amikor levegőt nem vettem, szám tátva maradt és csak néztem, hogy hová is kerültem és milyen sok csodában van részem!!!

 

Share.

About Author

Leave A Reply

Miben tudok segíteni? Klikk ide!

Jelenleg nem vagyunk elérhetőek, kérlek hagyj üzenetet, ügyfélszolgálatunk hamarosan keresni fog. Köszönjük szépen.

Kérdések , kérések ? Szívesen segítünk mindenben!

Kattints ide hogy elkezd a csevegést

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát További információk

A cookie beállítások ezen a weboldalon "cookie-k engedélyezve" beállításon vannak, hogy a lehető legjobb böngészési élményt nyújthassuk Önnek. Ha Ön folytatja ennek a weboldalnak a használatát anélkül, hogy megváltoztatná a cookie beállításokat, vagy az alábbi "Elfogadom" gombra kattint, akkor Ön hozzájárul a fentiekhez.

Bezárás