Hegymászás a hegyek bűvöletében.

0

Hegymászás a hegyek bűvöletében.

Az előzményekről:

Már nem is tudom hogyan kezdődött az egész…arra emlékszem, hogy mikor kicsi voltam nagyon rajongtam a természetfilmekért. Miközben mások az esti mesét várták én a tűkön ültem, várva mikor kezdődnek már az ismeretterjesztő és természet filmek. Az egyik nagy kedvencem David Aetenborough volt. Amikor kicsit nagyobb lettem szomorúan tapasztaltam, hogy már nincs több ismeretlen hely, “fehér folt” a földgömbön ami felfedezésre vár. Pedig mennyire szerettem volna Kolumbusz Kristóf, Vasco da Gama vagy nagy kedvencem Magellan idejében születni. De hát nem így történt. Kénytelen voltam valami másban kiélni a kalandvágyamat. Így jutottam a hegymászáshoz.

Belényesi születésű lévén közel voltak hozzám a hegyek, a Bihar és a Béli hegység, a Királyerdő mind a szülőhelyemet övezi. Az, hogy Nagyváradon nevelkedtem nem okozott akadályokat, mivel igen gyakran jártunk a nagyszülőkhöz, oda ahol a daliás, sziklás bércek emelkednek, melyek a belényesi medencét zárják körbe.

Tizenhárom éves lehettem, amikor a szüleimmel és öcsémmel egy hetet Biharfüreden töltöttünk. Mivel szüleim inkább pihenni szerettek volna én azzal az ürüggyel ,hogy málnát szedni megyek az erdőbe elhatároztam, hogy egyedül felmegyek a Biharfüredet strázsáló csúcsra, aminek akkor még a nevét sem ismertem, az 1625 méteres Mező havasra. Elhatároztam, hogy lesz ami lesz akkor is megcsinálom és felmegyek rá. Egyedül, térkép nélkül, pár óra kemény menet után fel is értem a tetejére és akkor valami olyan tárult elém ami örökre megmaradt bennem. Az a gyönyörűséges táj, az az érzés, hogy mindenek felett vagyok végérvényesen eldöntötte, hogy a hegymászás a továbbiakban is az életem része legyen. Így kezdődött minden.

Ahogy egyre nőttem, az igény is nőtt bennem, hogy minél magasabb hegyekre jussak fel, lehetőleg minél nehezebb útvonalakon és körülmények között. Tizenhét – tizennyolc évesen sorra vettem a Kárpátok legmagasabb csúcsait és próbáltam mindegyiket megmászni. Ilyenkor vagy barátokkal vagy egymagamban másztam meg a bérceket.

Kis idő elteltével a téli hegymászás szerelmese lettem, úgy éreztem , hogy ez sokkal nagyobb kihívás, hiszen ilyenkor sokkal nehezebb az egész.

A Kolozsváron töltött egyetemi évek alatt, alkalmi munkákból sikerült fedezzem a felszerelésem költségeit, de magashegyi hegymászásról még csak álmodozni sem mertem.

Ha jól emlékszem 2oo3 november 26 vagy 27.-én botlottam bele egy plakátba, mely Erőss Zsolt élménybeszámolóját hirdette. Akkor hallottam először Zsoltról, és csak annyit tudtam róla, hogy ő az első magyar aki az Everestet meghódította. Az előadást a Báthory gimnáziumban tartották, tudtam, hogy ott kell lennem. Az előadás nagy hatást gyakorolt rám. Amikor megértettem, hogy Zsolt is “egyszerű” ember, ráadásul erdélyi magyar éreztem, hogy ez az a dolog amivel a jövőben és is foglalkozni akarok,a magas hegyek és az expedíciózás, amiben minden benne van amit szeretek, hegyet mászni messzi tájakon. Ez után minden évben Zsolt élménybeszámolóit vártam, ekkor hallottam először, hogy a világon 14 nyolzezer méternél magasabb csúcs van, hogy a legmagasabb az Everest de a legnehezebb a K2. Úgy érzem, hogy sokat köszönhetek Zsoltnak, olyan világot nyitott meg előttem ami után mindíg is vágyakoztam, még ha nem is tudtam róla. Ha nem lettek volna Zsolt élménybeszámolói, talán én is más irány felé fordultam volna (pl. sziklamászás vagy terepfutás).

Az expedíciók egyetlen akadálya  az anyagi háttér előteremtése volt.

2oo7-ben, miután Kolozsváron befejeztem az egyetemet, építészmérnök lettem, a szakma keresettsége miatt pedig könnyen sikerült elhelyezkednem. A keresetemet felszerelésekre költöttem és terveztem a nyaram és kiszemeltem a meghódítandó csúcsot. A cél a Mont Blanc 4010 m-es csúcsa volt, ahova három Marosvásárhely-i barátommal mentünk: Lokody Leventével, Lokody Istvánnal és Árpival. Végül csak én és Árpi jutottunk fel a csúcsra. Ez volt az első találkozásom a valós magassággal és a vele járó fejfájással.

Le sem értünk Chamonixba, én már azon gondolkoztam mi legyen a következő csúcs. A választásom az Elbrus-ra esett, Európa legmagasabb csúcsára. Mivel ilyenkor támogatókra még nem gondolhattam saját erőmből kellett előteremtenem a szükséges összeget. Mostmár sokkal komolyabban vettem a felkészüléseket, edzésprogramot alakítottam ki, rendszeresen jártam futni és úszni. Ezt a programot azóta is tartom, legyen tél, nyár, eső, hideg vagy meleg.

2oo8-at írtunk, amikor eljött újra a nyár, összegyűlt a szükséges pénz a felszerelésekre és az expedícióra, elég jó formában voltam és döntenem kellett: belevágok-e egyedül az oroszországi expedícióba. Észbe sem kaptam, mára Bukarest-i orosz nagykövetség ajtaja előtt álltam, vízumkérelemmel a kezemben. Pár hét múlva már az Elbrus lábánál voltam.

Lendülettel vágtam neki a csúcshódításnak, gyorsan és nagyon jó közérzetben haladtam felfelé. Minél hamarabb meg akartam mászni a csúcsot, hogy maradjon időm az Ushba északi csúcsára is. Minden gördülékenyen ment, nagyon gyorsan haladtam, talán túlságosan is, mivel a hirtelen előrehaladásnak meglett az ára: 44oo méterről vissza kellett forduljak a Diesel Hut-ra, mivel az aklimatizáció sokkal bonyolultabb és hosszadalmasabb folyamatot igényel mint ahogy azt az elején hittem. Ez már nem a Mont Blanc. Ekkor tanultam meg tisztelni a hegyet. Másnap végül sikerült feljussak a csúcsra, kábultan és alig tudtam biztonságban leereszkedni a hegyről. Itt voltam legközelebb az agyi ödémához, de szerencsére minden jól végződött, épségben leértem.

A hegy lábánál új információ csigázta fel a kalandvágyam. Egy orosz hegymászótól itt hallottam először a Khan Tengri-ről, ami szerinte a világ legszebb hegye és a Tien Shan-ban található. Ahogy internet közelébe kerültem az első dolgom az volt, hogy utána néztem miről is van szó.

Meg van a nagy cél: 2oo9-ben, a legészakibb 7ooo m-es, a Khantengri csúcs megmászása. Nehezen de végül sikerült összegyűjtenem az expedícióra a pénz és elindultam, ismét egyedül. Amikor megérkeztem Almaty-ba azt hittem álmodok. Nem tudtam elhinni, hova érkeztem, egy álmom vált valóra hiszen mindíg szerettem volna eljutni Közép-Ázsiába. Nagy lépés volt ez számomra mint hegymászó, hiszen a Khan Tengri tényleg egy magas hegy és tagadhatatlanul a világ szinte legszebb hegye, egy gyönyörű piramis. Elképesztően szép. Az expedíció alatt egy újabb határomat léptem át, ez már igazi magasság volt, megtudtam mi az a hideg de kitartó voltam és nem hagytam magam. 2oo9 augusztus 2-án sikerült feljussak a csúcsra. Hihetetlen élmény volt az egész expedíció.

Sorra következtek az újabb és újabb kihívások. 2o1o-ben a Pobeda 7439 m-es csúcsát próbáltam megmászni, de az időjárás nem engedte hogy feljussak a csúcsra. 2o12-ben újra próbálkoztam, ezúttal viszont az egyik fogam begyulladása tett keresztbe.

A 2o13-as év ígéretes volt számomra, és azzal kecsegtetett, hogy talán összejön egy 8ooo-es megmászása, hol máshol ha nem Pakisztánban, hiszen itt a legolcsóbbak a magashegyi expedíciók.

Az expedíció megvalósításában nagy segítséget nyújtottak barátaim, a Hazajáró műsor stábjából, akik anyagi és médiatámogatást is tudtak biztosítani az első nyolcezresemhez.  Immár magyar állampolgárként, magyar útlevéllel vágtam neki a kalandnak. Nekem ez nagyon fontos volt, hiszen hivatalosan is magyarként szerepelhettem a statisztikákban és a csúcsengedélyen.

Pakisztán egy gyönyörű ország. A táj, a kultúra, a gasztronómia az emberek egyszerűen lenyűgözőek.

Június 21-én sikerült elérjem a csúcsot. Egy osztrák hegymászóval másztunk és nem volt kérdéses, hogy a csúcsra a Magyar zászlót vittem, amin a Nagyvárad felirat szerepel. Ez volt az addigi leghosszabb expedícióm, a felkészülés és másfél hónap kitartása meghozta az első nyolcezres csúcsomat. Sajnos a 2o13-as év nagy szomorúságot hozott a hegyet szerető embereknek. Az az ember, akinek az élménybeszámolóin mondhatni felnőttem meghalt, miután társával megmászta a Kancjendzongat. Erőss Zsolt és Kiss Péter már nem tértek vissza.

Sokszor gondoltam rájuk mikor a csúcson voltam, remélem büszkék voltak rám.

Így érkezünk el lassan a 2o14-es évhez. Egy újabb expedícióhoz, ismét Pakisztánban, egy újabb 8ooo-hez, ezúttal a Broad Peak-hez, ahova hegymászó társammal a békéscsabai Suhajda Szilárddal indultunk el, a Magyar Karakorum Expedíció címszó alatt.

 

 

 

Share.

About Author

Leave A Reply

Miben tudok segíteni? Klikk ide!

Jelenleg nem vagyunk elérhetőek, kérlek hagyj üzenetet, ügyfélszolgálatunk hamarosan keresni fog. Köszönjük szépen.

Kérdések , kérések ? Szívesen segítünk mindenben!

Kattints ide hogy elkezd a csevegést

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát További információk

A cookie beállítások ezen a weboldalon "cookie-k engedélyezve" beállításon vannak, hogy a lehető legjobb böngészési élményt nyújthassuk Önnek. Ha Ön folytatja ennek a weboldalnak a használatát anélkül, hogy megváltoztatná a cookie beállításokat, vagy az alábbi "Elfogadom" gombra kattint, akkor Ön hozzájárul a fentiekhez.

Bezárás