Így lett a félmaratoni álomból maratoni terv

0

Ha visszagondolok kiskoromtól kezdve nem igazán volt olyan sport, ami hosszabb ideig le tudott volna kötni. Talán a cselgáncs az egyetlen, amit szívesen csináltam és őszintén sajnálom, hogy kétszer is elküzdöttem magam a citromsárga övig, onnan viszont nem jutottam tovább.

A futást általános iskolás koromban utáltam meg igazán, többek között azért, mert nem voltam jó benne. Amivel ki tudtam tűnni az osztálytársaim közül az az úszás volt. Nyolcadikban én lettem az évfolyam legjobb úszója. Apukámmal elég sokat jártunk akkoriban a Kondorosi — azóta Nyéki Imre nevét viselő — uszodába vasárnaponként, ez is közrejátszott ennek elérésben.

A rettegett kamarafutás éveken át mumusként kísértett az általános iskola befejezése után is. Minden hónapban az iskolától el kellett futnunk a Kamara erdő széléig (kb. 6 km, meredek emelkedőkkel és lépcsőzéssel). A legkülönbözőbb módszerekkel próbáltak csalni a többiek a buszozástól a legjobb futók megkenésén (salakkal kellett bizonyítani, hogy fent jártunk) át az útvonallal való ügyeskedésen keresztül csak azért, hogy jobb jegyet kapjanak. Én többnyire kimaradtam ezekből, túlzottan becsületes és gyáva voltam hozzá.

Pedig Béla bá az ofőnk, aki mellesleg a földrajz és tesitanárunk is volt nem akart nekünk rosszat. Emlékszem rá, egyik télen, annyi hó esett egy éjszaka alatt, hogy reggelre megbénult a forgalom. Kb. 30 centi lehetett az utakon, nem jártak a buszok, mindenfelé elakadt autókat láttunk. Az osztálytársaim fele be sem tudott jönni. Mi gyalog 15 percre laktunk a sulitól, ezért nem lóghattam.

Tudtuk, hogy Béla bá Érden lakik, tehát nagyjából esélytelen, hogy be tudjon jönni. Aztán 10 óra fele, némileg megizzadva a szokásos edzőcuccában befutott. Szó szerint, Érdről. Fogalmam sincs, hogy melyik részen lakott, de legóvatosabb számolás szerint is 15 kilométert nyomott le. Rám akkor ez nem hatott inspirációként, elkönyveltem magamban hogy erre csak az őrültek képesek.

Jött a gimi, sportokban ott sem igazán jeleskedtem. 16 éves korom környékén egyszer úszás helyett rávettem apukámat hogy menjünk el gyúrni. Az egyik közeli konditeremben kötöttünk ki, ahova később hétközben is többször lejártunk. Szerencsés voltam, bár a férfi felmenőim mindegyikétől úszógumi típusú elhízást örököltem, cserébe az izomzatom szerek szedése nélkül is aránylag gyorsan fejlődött. Néhány hónap után látható volt az átalakulás, ami az erőkifejtést igénylő testnevelés órai feladatokban is hasznosnak bizonyult.

Idővel a kondit is meguntam, nem kötött le. Hozzáteszem, hogy életemben a legtöbbször újra elkezdett sporttevékenység a súlyzós edzés a mai napig.

Leérettségiztem és egy lány kedvéért alkalmi jelleggel elkezdtem futni vele. A lány egyértelműen jobban érdekelt, mint a futás, de hazugság lenne azt állítani, hogy az első néhány alkalom után is csak miatta csináltam volna. Rákaptam az ízére. Rendes futócipőm nem volt, így beszereztünk nekem egy jó minőségűt.

Komolyan edzeni 1 hónappal a 2003-as Vivicittá előtt kezdtünk el, ami akkor még 12 kilométer volt. A távra és a tapasztalataimra való tekintettel heti 3–4 alkalommal futottunk, illetve futottam egyedül, amikor úgy jött ki a lépés. Meg akartam csinálni úgy is, hogy tudtam nála biztosan gyengébb időt futok. Bizonyítani akartam — elsősorban magamnak — hogy végre végigcsinálok valamit, nem hagyom félbe.

A versenyt meglepően jó 1 óra 12 perc körüli idővel teljesítettem, ami a 10 évvel későbbi újrakezdő versenyem 1 óra 8 perces és a 2014-es 1 óra 11 perces időnél klasszisokkal jobb eredmény, miközben a táv 2 kilométerrel rövidebb lett.

Térjünk vissza egy kicsit 2007-hez. Azért ide, mert az első versenyem után 4 év úgy maradt ki, hogy a 20 évesen elért 72 kilós súlyomat sikerült 85 kiló fölé tornázni. A felébredés pillanata akkor jött el, amikor a kanapén ülve próbáltam bekötni a cipőfűzőmet és 1,5 perc alatt úgy megizzadtam, mintha fél órát edzettem volna. Eldöntöttem, lépnem kell. A futócipő előkerült a szekrény egy eldugottabb szegletéből. Heti 4 futással és az evésre való szigorú odafigyeléssel nagyjából 13 hónap alatt sikerült újra elérnem a 72 kilós testsúlyt. A futócipő visszakerült a szekrény mélyére.

A tavalyi Vivicittá előtt néhány nappal derült ki: 30 éves létemre magas a vérnyomásom. Az orvosom szerint ez manapság egyre több korombelit érint, a túlzott stressz, annak nem megfelelő levezetési módjai és a túlhajszoltság miatt sokan lesznek betegek ráadásul nem is tudnak róla. A magas vérnyomásnak alapvetően nincsenek tünetei. Mondhatni szerencsém volt, hogy nálam előjöttek.

Újra el kellett gondolkodnom, mi a teendő. Törődjek bele, hogy életem végéig gyógyszert kell szednem és kész? A súlyom közelített a 79 kilóhoz, ami vérnyomás csökkentés szempontjából sem volt ideális.

Tavasszal néhányszor elmentem futni, hogy lássam, milyen időket produkálok. A Vivicittá után pedig megszületett a terv. Kellett egy cél, anélkül nem megy, ismerem magam. Így kezdtem el az 5 hónapos felkészülésemet.

2 héttel a verseny előtt, az utolsó hosszú futásom után leszakadt a cipőm talpa. Aranyszabály, új cipőben nem versenyzünk, csak miután bejárattuk. Úgy döntöttem ez nem lehet gátja a versenynek, ezért 10 nap alatt beletettem 48 kilométert.

Szeptember 14-én fizikailag és lelkileg is felkészülve, természetesen temérdek kétséggel a fejemben rajthoz álltam és 2:10:13 időeredménnyel teljesítettem életem első félmaratonját.

A verseny után úgy döntöttem télen sem hagyom abba a futást, mert már annyira a mindennapjaim részévé vált, hogy nem tudnám hónapokig mellőzni. Amellett pedig ott volt a másik nagy cél, amit őszre tűztem ki magamnak: Az első maratont.

Év végén összesítettem az eredményeimet, nagyjából 725 kilométert futottam le 2014-ben. Ahhoz képest, hogy egy évvel korábban elképzelhetetlennek tartottam, hogy valaha lefutok egy félmaratont, célként kitűzöm egy maraton teljesítését és hajlandó leszek felvenni egy technikai futógatyát, nem is rossz eredmény.

Az előző év novemberében hallottam először arról, hogy létezik a Fuss 2014-ben 2014-km-t! kihívás. Nagyon sokat gondolkodtam rajta, mielőtt eldöntöttem, hogy belevágok 2015-ben. Ez több mint a duplája annak, amit 1 év alatt teljesítettem. Igaz, az év első 3 hónapjában nem futottam egy métert sem és a félmaratonra való felkészülés folyamata is teljesen átalakította az edzéstervemet.

Míg tavasszal a 7-12 ezer méteres távok hatalmas kihívást jelentettek és irigykedve olvastam az ismerőseim posztjait a különböző közösségi csatornákon, az év végére már számomra sem jelentett gondot 10 km lefutása. Az edzéseimet úgy alakítottam, hogy 7 ezer méternél rövidebb távot már nem terveztem be. Nem nagyképűségből, egyszerűen azért, mert a kisebb távokat kevésnek éreztem.

2014 szilveszter estéjére időzítettem egy másik fontos döntést.  Az előző szezont több futó app-ot használva futottam végig, mert meg akartam találni azt, amelyik hatékonyan támogatja a céljaimat. Szigorúan ingyenes szoftvereket teszteltem, azzal a kitétellel, hogy ha „megtalálom az igazit”, akkor akár elő is fizetek rá.

3 alkalmazás maradt versenyben, végül minden szempontot mérlegelve megtaláltam a győztest és a szilveszteri házibuli előtt néhány órával lebonyolítottam a tranzakciót.

Innen nem volt visszaút, jelentkeznem kellett a 2015-ös kihívásra. Tagadhatatlan, hogy közrejátszott a döntésben több maratoni edzésterv tanulmányozása illetve tapasztalt futók beszámolói. Szinte mindegyikben heti 40-50 kilométer környékére lőtték be az ideális edzésmennyiséget ennek a távnak a teljesítéséhez. A képlet tehát egyszerű volt, a kihívás nem csak önmagában cél, hanem egy eszköz is a többi tervem megvalósításához.

A futásban azt szeretem, hogy teljesen mindegy mikor és honnan kezdi az ember. Nem számít az életkor, az elején nem kellenek hozzá csodaszerek vagy rendkívül drága felszerelés. Az egyetlen, amit magam is megtanultam, az a jó futócipő! Sok kezdő elköveti azt a hibát – amit én is megtettem – hogy egy régi sportcipőben kezdi el. Persze az is jobb, mintha el sem kezdjük, de nagyon sokat számít, ha az ember a megfelelő cipőben fut.

A félmaraton előtt mikor kényszerűségből cipőt cseréltem, még a vásárlás estéjén elmentem kipróbálni és az addigi legjobb időeredményemet értem el azon a távon, perceket javítva a korábbi időmön. Az eladó, akitől tanácsot kértem azt mondta olyan érzés lesz a régi cipőhöz képest, mintha 5-10 kilóval könnyebb lennék. Igazat mondott, gyakorlatilag suhantam a szakaszon, ahol korábban kínszenvedés volt futni a régi futócipőben.

Az elején minden más felszerelésen lehet spórolni, aztán később, ha az ember komolyabban belevág, akkor értelemszerűen jön a többi eszköz illetve kütyü: technikai ruházat, kiegészítők, zselék, futóöv, GPS-es óra, stb.

A Fuss 2015-ben 2015-km-t! facebook csoportban közel 3 000 tag van jelenleg, nagyon különböző futó múlttal. Van, aki már most tudja, hogy nem fogja teljesíteni év végéig a célt, mégis nagyon lelkes és inspirálja a csoport, motiválja a többiek eredménye arra, hogy fusson. Ahogyan tavaly én is rengeteg motivációt szereztem mások eredményeiből, itt is megtaláltam a saját példaképeimet.

Ezen sorok írásakor 281 km-t teljesítettem, még 1 734 áll előttem, tartom a heti tervezett távokat és várom, hogy végérvényesen beköszöntsön a tavasz, hogy a téli alapozás után végre ne csak kilométereket gyűjthessek, hanem elkezdődjön az igazi felkészülés. Márciusban Országfutás, áprilisban Vivicittá félmaraton, májusban Ultrabalaton csapatban és ezek csak a már meglévő terveim az első félévre. Azt én is csak most kezdem el felfogni, mindez egy hosszú, életre szóló út, ahol olyan példaképek állnak előttem, mint Ötvös Feri bácsi.

Rengeteg támogatást és inspirációt kaptam a családomtól, barátaimtól, kollégáktól, ismerősöktől illetve a Fuss 2015-ben 2015-km-t! csoport tagjaitól, amiért rendkívül hálás vagyok. A távokon és a versenyeken túl az a célom, hogy a futás iránti immár eltörölhetetlen rajongásomat tovább adjam másoknak is!

Share.

About Author

Leave A Reply

Miben tudok segíteni? Klikk ide!

Jelenleg nem vagyunk elérhetőek, kérlek hagyj üzenetet, ügyfélszolgálatunk hamarosan keresni fog. Köszönjük szépen.

Kérdések , kérések ? Szívesen segítünk mindenben!

Kattints ide hogy elkezd a csevegést

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát További információk

A cookie beállítások ezen a weboldalon "cookie-k engedélyezve" beállításon vannak, hogy a lehető legjobb böngészési élményt nyújthassuk Önnek. Ha Ön folytatja ennek a weboldalnak a használatát anélkül, hogy megváltoztatná a cookie beállításokat, vagy az alábbi "Elfogadom" gombra kattint, akkor Ön hozzájárul a fentiekhez.

Bezárás