Kalandos utak Moha és Páfrány módra II.

0

május 3;

Göncruszkárol a gyümölcsösből elindulva, még körbenéztem, hátha megtalálom valahol a bácsit, hogy megköszönjem neki a vendégszeretetét, de nem találtam, így hát nekivágtam az aznapi kalandos utaknak. Göncre be sem vitt az út, hanem balra el kellett forduljak Hidasnémeti felé. No valahol itt találtam egy fantasztikusan szép és meglepően praktikus táborhelyet. Ilyenkor ütögeti az embert a guta, hogy ezt nem tudta megtalálni az este. No de ez a lényege az ilyen túráknak, és ettől olyan izgalmas, hogy nem tudjuk mi vár ránk.

Hidasnémetinél, ismét átkeltem a Hernádon, és a híd mellett találtam egy híd romját, amin tábla hirdette, hogy itt 44-ben valaki hősi halált halt, azért hogy megmenthesse a hidat. Sajnos úgy látszik nem volt túl eredményes az akciója, mert a híd csak lerombolódott. Tornyosnémetinél máris elértem a határtalan határunkat, ez itt annyira határtalan volt, hogy még csak érdeklődni sem tudtam senkitől, mert pl megkérdeztem volna hogy mit keres egy másfél méter mély tankcsapda a személygépkocsis sávban, így a buszsávban voltam kénytelen áthajtani schengenből- schengenbe.

Ott sem zavartam senkit, illetve engem sem zavartak. Kicsit aggódtam hogy nem engednek be az országba, mert annyit ijesztgettek itthon bringás társaim, hogy kötelező a Szlovákoknál a bringás sisak viselete, hogy már- már kezdtem aggódni. Erről csak még azt szeretném elmesélni, hogy a sisakot nem vakmerőségből nem hordom ilyen jellegű túrákra, hanem mert rettentő kényelmetlen, meleg, és semmit nem véd az olyan balesetek során mint pl; amikor egy kamion áthajt a bringáson.

Másik lényeges indokom, hogy ellopták, úgyhogy ezt mondom majd a rendőrnek is ha érdeklődik holléte felől, aztán megnyugtatom, hogy a következő bringásboltban pótolom ezt a számomra nélkülözhetetlen elemet.  Feltéve ha addig megtanulom ezt a csodás szláv nyelvet, mert errefelé nem divat Magyarul megszólalni, még ha tudnak is, így aztán gyakorolhattam a németet, angolt, franciát, olaszt, oroszt (oroszul nem tudnak) és a pantomímot.

Meglepő egyébként, hogy két ember akik nem tudnak egymás nyelvén, és semmilyen más közös nyelvet nem beszélnek, mégis milyen jól meg tudják értetni magukat egymással, ha akarják és fordítva …. Ilyesmi gondolatmenetek végigfuttatása segít a monotonítást leküzdeni, és így már be is értem Kassára. Nincs kiírva Magyarul… itt még felmérgeltem magam rajta de aztán lassan immúnissá váltam a hasonló gyalázatok láttán.

11328193_720189638089879_1396799626_o

Kíváncsiságból először követve a Hernádot, megkerestem azt a parkot, amit még otthon a neten néztem ki mint lehetséges táborhelyet. Hát jó hogy nem itt éjszakáztam, ugyanis ezt éjjelre bezárják, mivel van itt mindenféle drága cucc; úgymint kalandpark, foci- tenisz- kézi- kosár- és még ki tudja milyen pályák sokasága, játszóterek, no meg egy wc, ami zárva volt. Ellenben volt még egy drótkötél húzatta vízisípálya is…. nálunk tud ilyen parkot valaki? Na jó ez költői kérdés.

Vannak kis hazánkban is tuti bulihelyek, na de lépjünk tovább. Ismerkedésképpen az euróval, vettem egy fagyit, meg sütit a cukiban… 2 ajró. Séta a belvárosban… szép… a Dómban nem volt Magyar kiírás meg semmi híres magyar sehol általában, pedig rengeteg szobor, meg emléktábla… mondhatnánk; „emlékmás” táblák mindenfelé. Akkor Rákóczi nem is itt nyugszik? vagy nem Magyar? Nem is időztem sokat, pár kötelező fotó, aztán irány tovább felfelé a Hernádon.

Még otthon arra gondoltam, hogy majd szépen egyenletes emelkedéssel haladok a forrásig, arra azonban nem számítottam, hogy naponta több hegyet kell megmászni, mert a folyó (tó) partján nem tudok haladni. Az egyik ilyen kimászás Kassabélánál van, ahol a Hernád egy óriási tóvá van duzzasztva, itt meg is álltam egy sült krumplis büfénél, ami a Lodenica keresztnevet kapta. A pihenés is jól jött, de pár perc múlva az eső is eleredt.

Óriási érzékkel akkor sikerült elindulni, mikor már elállt, és aznap már csak csepergett, úgyhogy viszonylag kellemes körülmények között haladtam Korompáig. Úgy éreztem aznapra elég volt ennyi, úgyhogy táborozó hely után kezdtem nézni. A város és közvetlen környéke erre alkalmatlannak tűnt, így elindultam a Szalánk felé vezető völgyben felfelé pár kilométert. Mivel tudtam, hogy nem erre fogok menni, igyekeztem minél hamarabb alkalmas táborhelyet keresni. Víz, kaja volt nálam, így csak az alvóhely kényelmessége, illetve az volt a szempont, hogy kellően rejtett legyen a hely.

Csak ez utóbbi teljesült, a kényelem hagyott némi kívánnivalót hagy maga után. Ugyan macsatém segítségével vágtam annyi helyet a rettentő sűrű dzsindzsásban, hogy a sátrat felállítsam, de a galyakon hangyabolyokon, pókos, csúszós mászós mindenféle élőlényen viszonylag kellemetlen volt a nyugovóra vonulás. Reggel gyorsan át is kellett helyeznem a tábort az összepakoláshoz, hogy ne csomagoljak be minden élőlényt, ami itt lakik. Ez viszonylag jól sikerült, de ennek ellenére még hazaérve is jött elő külföldi pókocska a nagy zsák mélyéről.

11330878_720189488089894_1597183217_o

május 4;

A reggel jól eltelt a pakolászással, így valamikor a délelőtti órákban gurultam be ismét Korompára. Este már nem volt időm körülnézni, így most csaptam egy bamba kört, de sok fotózni való nem akadt, így máris száguldozhattam tovább. A száguldozást szó szerint kell érteni, ugyanis miután egy cigánytelep mellett felkapaszkodtam a Rozsnyói hegység oldalába, máris legurulhattam Igló felé. Itt értem el az utam legnagyobb sebességét a rettenetes;  65,7km/h sebességet.

Ez a csomagokkal egyáltalán nem veszélytelen művelet, mivel az utakon általában kanyarok is vannak, és  nem vagyok errefelé mindennaposan járatos, így azt sem tudhatom, egy- egy kanyart mekkora sebességgel lehet bevenni, ráadásul a szekér miatt is kell ám kapaszkodni a kormányba, de ha egyszer visz a lendület, nem szabad holmi fékezésekkel, ezt gátolni, úgyhogy eresztettem ám neki. Gyorsan be is értem Iglóra, egyenesen a piacra, na itt elegyedtem beszélgetésbe egy Szlovák nénivel és olyan vidáman elbeszélgettünk vagy fél órát, hogy csuda.

A mai napig nem tudom hogyan értettük meg egymást, de akkor annyira természetesnek tűnt nekünk a kommunikálás, hogy tán észre sem vette egyikőnk sem, hogy nem tudunk egymás nyelvén. Később jött a néni főnöke, aki Magyar és felajánlotta hogy fordít nekünk, de legnagyobb csodálkozására, addigra mindent tudtunk egymásról. Hát van ilyen is, és éppen az ilyen pillanatokért indul neki a nagyvilágnak az, aki nekiindul. Iglóban sem sokat időztem, mert vártak a hegyek.

11337352_720189588089884_122515848_o

Rohamosan közeledtem a Szlovák paradicsomhoz- azaz a Káposztafalvi karszthoz. Masa nevű „beszállónál” meg is indultam a Hernád vadregényes szurdokvölgyében a szerelvényemmel. Volt is nagy csodálkozás a bátorságom láttán, hiszen ez a szakasz már inkább csak gyalogosan járható, de azért jöttek bringások is, igaz ők fel voltak szerelkezve gerinc- térd és mindenféle védőkkel, és összteleszkópos bringákkal. Nohát itt biza estig eltartott mire a hidakkal, keskeny- szakadékok peremén haladó ösvényekkel tűzdelt úton átvergődtem Csingovig.

Csingov az egyik központi beinduló a karsztvidék fantasztikus szurdokaiba, úgyhogy szebbnél- szebb hétvégi házak, üdülők, és parkjaik vártak, hívogattak egy kis sátorozásra. Szerencsémre éppen hétfőn értem ide, úgyhogy a hétvégi házikók gazdái nem túlzottan zavartak abban, hogy az egyik legeldugottabb kis 100 négyzetméteres parkocskában felállítsam a sátramat. A táborépítést gyorsan lezavartam, mert még sötétedésig volt vagy fél óra, így hamar lepakoltam mindent a bringáról és nekiszaladtam a Hernád hídjának, hogy bevessem magam a szurdokvölgyek izgalmas világába.

11422268_720189574756552_819147561_o

Nincs is szebb egy éjszakai bringatúránál, a nappal sem veszélytelen, hidakkal, lábrácsokkal, láncos utakkal bőven ellátott Hernád áttörésben. Hogy még izgalmasabb legyen a dolog a szürkület kezdeti perceiben, hírtelen az egyik kanyarban egy hangos horkantásra jó nagyot fékeztem. Szerencsémre, vagy mindenki szerencséjére, a vaddisznócsapat, ami vagy 5-6 nagy és vagy 15-20 kicsiből állt, éppen a patak túloldalán csemegézett.

A horkantás sem nekem szólt, így gyorsan bringástól hasravetettem magam egy sziklaszírt peremén és rögtön a fényképezőgépem után motoztam a táskámban. Igyekeztem minél jobban lapulni, és csendben maradni, hogy lefotózhassam őket. Sajnos a fotók a sötétség beálltával nem használhatók, de egy videót sikerült róluk készíteni, de az meg a zumolás és a szívverésem miatt, erősen remegett. Egy ideig figyelgettem őket, aztán egy óvatlan pozícióváltás során észrevettek, és jól elmenekültek.

Érdekes volt megfigyelni, hogy folyamatosan kommunikáltak kisebb nagyobb röfögésekkel, biztosan elmesélték egymásnak, hogy éppen ki mit csemegézik, de mikor a vezérkan észrevett, egy a többi röfögéstől alig eltérőt produkált, mire az összes többi, egy jól begyakorolt visszavonulást hajtott végre rettentő fegyelmezetten. Pár másodpercig még figyeltem, de látva hogy itt már reménytelen bármit is megfigyelni, elindultam vissza a táborhoz. A tábortűzzel az a taktikám, hogy este megrakok egy hatalmas tüzet, mert este könnyebb meggyújtani, hajnalban már nagy a harmat és minden csupa nedves a hegyekben, de az estéről maradt parázson meggyullad bármi, úgyhogy most is nekiláttam a tüzelésnek.

11422205_720189434756566_1403322723_o

május 5;

Bár tudtam hogy tovább kellene induljak, de nem hagyhattam ennyiben a karsztvidéket; Fehér pataki szurdok, majd ismét Hernád áttörés, de már gyalog, Frakas völgy, Kolostorvölgy, és vissza a Sucha Béla aljába  a Podlesoki bajárathoz. Ez a Csingovi mellett a másik legforgalmasabb központja a karsztvidéknek, de most itt sem volt szinte senki. Jobban is szeretem ezeket a nagy turistaforgalmú helyeket hétköznap letudni, mert csúcsidőben bosszantó a sok témfergő- vánszorgó turistaáradat. Így a Klastorisko 4 és fél órás útját sikerült két és fél óra alatt bejárni, ezt a turistákkal tűzdelve nem lehetett volna megoldani, max úgy ha a zömét a Hernád habjaiba taszítom, de ilyet állítólag nem szabad csinálni… no viccet félretéve, ez most jól volt időzítve és mivel lassan közeledett a dél, kénytelen- kelletlen nekiindultam az Alacsony Tátra kimászásának.

11422920_720189591423217_681252324_o

 

Share.

About Author

Leave A Reply

Miben tudok segíteni? Klikk ide!

Jelenleg nem vagyunk elérhetőek, kérlek hagyj üzenetet, ügyfélszolgálatunk hamarosan keresni fog. Köszönjük szépen.

Kérdések , kérések ? Szívesen segítünk mindenben!

Kattints ide hogy elkezd a csevegést

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát További információk

A cookie beállítások ezen a weboldalon "cookie-k engedélyezve" beállításon vannak, hogy a lehető legjobb böngészési élményt nyújthassuk Önnek. Ha Ön folytatja ennek a weboldalnak a használatát anélkül, hogy megváltoztatná a cookie beállításokat, vagy az alábbi "Elfogadom" gombra kattint, akkor Ön hozzájárul a fentiekhez.

Bezárás