Kirándulás a Magas-Mátra vidékén

0

Megérkezett az első komolyabb hó idén decemberben az Alföldre is. Ilyenkor hajlamosak vagyunk a szobák mélyére elbújni és jólesően visszaemlékezni a nyár legszebb, legemlékezetesebb pillanataira. Ám egy jól eltervezett téli túra is lehet örömteli, sőt akár még kalandosabb is. Hazánk hegyiben már korábban beköszöntött a tél. A téli sport szerelmesei így már november végén birtokba vehették a lesiklópályákat, illetve a túraútvonalakat a Mátrában. Mivel a tél hamarabb köszön be a Mátrában, és később is távozik, akár áprilisban az sem kizárt, hogy a turista útvonalain még bokáig érő hóban taposhatjuk a szűz havat. Múltidéző cikkünkben, egy márciusi rögtönzött téli túrát elevenítünk fel a Mátrában. Bátran ajánljuk mindenkinek az alábbi útvonalat, bejgli égetés gyanánt télvíz idejére.

Galyatető Turistacentrum

Túratársammal a márciusi hónapra egy Dél-dunántúli Kéktúra szakasz bejárást beszéltünk meg. Sajnos nem sikerült leszervezni a több napos kirándulást, de ha már szabadságot vettünk ki, akkor egy rövidebb, rögtönzött két napos téli túra mellett döntöttünk a Mátrában. Egyikünk sem járt még a 2014-ben újonnan átadott Galyatető Turistacentrumban és a Galya-kilátóban, ezért a Galya-tető és környékét választottuk célpontnak. Gyors szervezést és szállásfoglalást követően neki is vágtunk a nyugat-mátrai kalandnak.

Kora vasárnap hajnali indulást követően Békéscsabáról gépkocsival kényelmes tempóban hamar felértünk Galyatetőre, a turistacentrumhoz. 9 óra körül járt az idő mikor sikeresen bejelentkeztünk szálláshelyünkre, elfoglaltuk a szobánkat és egy kicsit szétnéztünk a centrumban. „Nyugati kényelem!” Nyugtáztuk magunkban. A gyönyörűen felújított szállóban szigorú szabályoknak megfelelően lehetett csak közlekedni: az épületben csak mágneskártya használatával lehet bejutni egyik helységből a másikba, a bakancsot (ahogy a legtöbb külföldi menedékházban) kint a szárítóban kellett hagyni stb. A közösségi térben egy hatalmas kandalló ontotta a meleget, amíg mi a recepciónál leadtuk a vacsora, és a másnapi reggeli rendelésünket. Az adminisztrációs ügyek elvégzése után bakancsot húztunk és nekivágtunk a Galyatető fenyvesének.

A hideg és fagyos északi oldal

A turistacentrum közelében, az Országos Kéktúra útvonalára tértünk rá Mátraszentlászló felé. Kezdetben az útvonal a hegy északi, árnyékos oldalán haladt. Ennek megfelelően zord időjárási körülmények uralkodtak. Vastagon fel kellett öltözni, lábunk alatt a friss ropogós havat tapostuk március közepén és a szél is igen csípősen fújt. A gerinc mögül ki-kikandikált a Nap is, jelezvén a jó időt a déli oldalon. A kék út a Piszkés-tető előtt hol a gerinc északi, hol a déli oldalon kanyargott. Jó idő végett időközben lekerültek a melegebb ruha rétegek is a Csillagvizsgálóhoz érve. Rövid ereszkedést követően a Piszkéstetőről, a nyeregben még a Nap is kisütött egy pár percre. Tovább a kék jelzését követve a faluig, már a fagy is felengedett. Hamarosan leérkeztünk a faluba a sípálya mentén. A saras, pocsolyákkal megnehezített útvonalon igazi kihívássá vált az előrejutás.

Úton Mátraszentlászló felé

A falu kihaltnak tűnik ilyenkor, pedig pezsgő élet folyik a vendéglátó egységekben. Rövid tanácskozást követően a központban megbeszéltük, hogy onnan a Vörös-kő-kilátóba kapaszkodunk, ahol az ebédet is terveztük elfogyasztani. A falu központjából a kilátóba a sárga jelzés segítségével lehet eljutni. Meredek, aszfaltos lefele menet következett, majd élesen jobbra tért le a turistaút, ami egy időszakos kis vízfolyást is keresztezett. Néhány perc múlva egy erős kaptatón lehetett feljutni a kilátóba. Rajtunk kívül senki nem volt a környéken. Nyugodtan kicsomagoltuk az ebédünk, és a remek körpanoráma közepette falatoztunk. A kilátóból, jó idő esetén el lehet látni a Karancs-Medvesig, a Galya-tetőig és onnan a Nyugati-Mátra gerincét végig. Pazar látvány tárul az ide látogató elé! Lassan csomagoltunk és elhatároztuk, hogy a Magas-Mátra északi előterében vezető sárga jelzés mentén térünk vissza szállásunkra, közben meglátogatva a Galya-vár kilátóhelyet.

Vörös-kő-kilátó

Kilátás a kilátóból Galya-tető felé

Kilátás a Karancs-Medves-fennsík felé

 

Az északi oldal fenyő rengetege

A falu központba visszaérve a Vöröskő kisvendéglőbe tértünk be, ahol a helyi termelők által kínált Mátraaljai-borvidék vörösbor különlegességeibe kóstoltunk bele. Visszatérve a sárga jelzésre belevetettük magunkat a hamisíthatatlan mátrai ősrengetegbe. Méteresnél is nagyobb fatörzsek tornyosultak felettünk. Kiérve a fenyőzónából a sűrű bükkösbe ismét csak azon kaptuk magunkat, hogy a Mátra északi oldalán még a kemény tél uralkodik. A napsugarak is csak ímmel-ámmal bukdácsoltak át a gerincen.

Irtás a Mátra északi oldalán

Közeledve a Galya-vár felé friss irtás nyitott remek kilátást az északra elterülő Nógrádi-medencére. Lassan a napfény az északi oldalra fordult és sárgás-barnás színekkel festette meg az addig szürke északi oldalt. Hirtelen minden megtelt élettel. A kisebb kőtengereket leküzdve megérkeztünk a Galya-vár árkokkal megerősített oldalába. Kicsit hosszabb időt töltöttünk Magyarország mai területének legmagasabban fekvő várhelyén. Körbe sétáltuk az egykori sáncokat, palánkokat majd elindulunk vissza a sárga jelzés felé. Félúton egy erdészeti út keresztezi a piros háromszöggel jelölt, a sárga turistaútról leágazó útvonalat. Ezen a ponton kelet felé hagytuk el a jelzést, hogy csatlakozhassunk a zöld körrel jelölt, forrásokat jelző útvonalra. A Galya-tető alatti Werbőczy-forráshoz igyekeztünk még naplemente előtt. A környéken lépten-nyomon fakadnak források, az úton többször kell pocsolyákat, vízátfolyásokat keresztezni. Megkóstoltuk a forrás vizét, kicsit pihentünk és tovább indultunk a zöld körjelzésen. Ahol a piros jelzés becsatlakozik a zöld körjelzésbe ráfordultunk, hogy egy meredek 20 perces emelkedőt követően visszaérjünk a turistacentrumhoz.

Galya-vár sáncain

A Werbőczy-forrás foglalata

 

Kilátás a Cserhát felé a Galya-kilátóból

A túranap végén még éppen sikerült elkapni a naplementét a felújított Galya-kilátóból. A távolban napfürdőzött a Cserhát, a Mátra azonban egyre sötétebb dunyhát húzott magára. A centrumban már vártak minket, ugyanis vasárnap lévén csak mi tartózkodtunk az egész épületben. A közel 12 km-es táv elégségesnek bizonyult, hiszen tele volt meredek lejtőkkel és emelkedőkkel, amiben kellemesen elfáradtunk. A látnivalókkal tűzdelt spontán kirándulást még hónapokkal később is felemlegettük kéktúrázás alatt, hogy milyen jól sikerült és kár lett volna kihagyni.

Megtett túraútvonal vázlata

A megtett túraútvonal magassági profilja

 

Share.

About Author

Leave A Reply

Miben tudok segíteni? Klikk ide!

Jelenleg nem vagyunk elérhetőek, kérlek hagyj üzenetet, ügyfélszolgálatunk hamarosan keresni fog. Köszönjük szépen.

Kérdések , kérések ? Szívesen segítünk mindenben!

Kattints ide hogy elkezd a csevegést

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát További információk

A cookie beállítások ezen a weboldalon "cookie-k engedélyezve" beállításon vannak, hogy a lehető legjobb böngészési élményt nyújthassuk Önnek. Ha Ön folytatja ennek a weboldalnak a használatát anélkül, hogy megváltoztatná a cookie beállításokat, vagy az alábbi "Elfogadom" gombra kattint, akkor Ön hozzájárul a fentiekhez.

Bezárás