Lépj ki a komfortzónádból és tiéd lehet a végtelen szabadság érzése! – Retezat Trail Race 2014

2

Lépj ki a komfortzónádból és tiéd lehet a végtelen szabadság érzése!

Egy kis bátorság kell, na meg akarat és élmények sora várhat rád, amit nem felejtesz el, megerősítenek, jobbá tesznek és érezheted azt, hogy az élet egy nagy kaland, ami arra vár, hogy felfedezd.  Mindehhez persze az egyik út a sport lehet, nekem legalábbis az.

Teljesen hétköznapi lány vagyok, bár soha nem volt gondom azzal, ha sportolnom kellett, de úgy igazán csak 2-3 éve csinálom. Az utóbbi időben mágikusan a hegyek csábítanak, én pedig engedek ennek a vonzásnak. Túrázás, teljesítménytúrák és a hegyi futás. Valahogy jönnek a dolgok, elmész túrázni és megérint a hegy varázsa, először kimész sétálsz, aztán már többet és hosszabbat akarsz, végül már futsz rajta, mert a szabadságot érzed közben.  Az adrenalin és a szívritmus az egekben van, de az egész mégis a végtelen béke érzését adja. Valahogy így vagyok a hegyekkel 🙂

Túl vagyok néhány magyarországi és romániai hegyen való túrázáson, egy – két magyarországi hegyen való futáson, de aki járja a Kárpátokat, az tudja, hogy az nem egy Mátra vagy Börzsöny, az egészen más, ha pedig már egészen más, akkor éreznem kell azt futás közben is.

Na meg, ahogy írtam a dolgok valahogy jönnek, így jött, hogy kaptam egy ajánlatot menjek a Retezat Trail Race 2014 versenyre.

Oké, gondoltam magamban, persze nagyon jó lenne, de mint egy átlagember fejében jönnek a kérdések. Még soha nem jártam arra, hogy találom meg a helyet, mivel menjek, nem beszélek románul, hogy fogom ott megértetni magam, na és mi lesz fent a hegyen…..

Azonban az érzés, ami bennem volt, hogy oda kell mennem, megmagyarázhatatlan, van valami, ami hajt, erőt ad és bebizonyítja, hogy lehetetlen nem létezik. Teljes szabadság érzése kerít hatalmába.

Akadályok persze jöttek, amik csak azért voltak, hogy ne adjam fel. A család autója szervizben, az ismerősöm, aki kint lett volna, hogy segítsen, tudtam, hogy nem fog tudni odamenni, nem lesz ott, de bennem mégis ott volt, az a valami….:) Így autót béreltem, néztem a neten a sok információt, regisztráltam az angol oldalon, van a telefonomon GPS, már csak saját magam kellettem és 2014. június 20-án reggel elindultam.

A GPS pontosan a helyínig vezetett, az út odáig egyedül talán még jobb is volt, mintha utazott volna valaki velem, megtaláltam a sátorhelyem, a szervezők beszéltek angolul és még az én minimális angoltudásommal is szót értettek. Romániában sokkal nagyobb hagyománya van a hegyi futásoknak, mint itthon. Sátorozni a pici babákkal is elmennek, evés-ivás, családi és baráti társaságok, különös hangulatot varázsolva a helynek. Én pedig néztem a sok embert, akik örülnek, nevetnek, élveztem a táj nyújtotta látványt, a rohanó patakot és a sok virágot, már csak ezért az érzésért is érdemes elmenni egy ilyen helyre, de azért az i-re a pontot még is csak a verseny adja meg.

Másnap reggel már érezhető volt a levegőben is a készülődés, az emberek öltöznek, magukra rakják a rajtszámot, bemelegítenek, készítik testüket és elméjüket, hogy ott van előttük a hegy, amire indulni kell…és megtörtént a rajt, a verseny 3 távjának közel 470 versenyzőjének.

Az útvonal szépen szalagozva és jelölve, az út mentén fényképező és szurkoló emberek, minden honnan „bravo” szavakat lehet hallani, kétségtelenül szívmelengető érzés. Közben futok és jön az emelkedő szakasz.  Igen, többször volt olyan rész, ahol nem kaptam levegőt és a lábam remegését is meg kellet állítani, de számomra ez a legjobb, legyőzni önmagad, érezni, hogy nincs lehetetlen, nem lehet feladni, menni kell tovább, még akkor is ha fáj, vagy ha azt érzem már nem bírom tovább….mert jön a jutalom a hegy gerince, ahol csak a sziklák vannak és a szédítő magasság. Talán a fizikai kimerültség, talán az adrenalin, vagy a fejben érzett vérkeringés lüktetése okozza vagy valami egészen más, de határtalannak érzem magam, egy vagyok a heggyel és legyőzhetetlen, minden érzékelés kiélesedik. Amiért jöttem megkaptam megérkezett a flow, az áramlás…J

Az úton a részvevők egymást biztatják, akit megelőzöl, nevet és megtapsol, jó lenne ezt a mentalitást a hétköznapokban is alkalmazni, talán még a világunk is jobb lenne. Aztán eljön a célba való beérkezés, a sok taps, a szurkolás, az emberek örülnek, akkor már minden nehézség a hátam mögött volt, már minden könnyű, csak az érzés van, hogy megcsináltam  Nagyon jól szervezett, profi versenyen vettem részt, ahogy az ismerősöm mondta, kár lett volna kihagyni. Tényleg. Olyan élményekkel lettem gazdagabb, amit nem lehet semmivel sem helyettesíteni.

Egy biztos a félelmeket sok esetben hátra kell hagyni és lépni kell az ismeretlenbe, egy új útra, melynek egyik építőköve a sport, ebben egészen biztos vagyok.

Share.

About Author

2 hozzászólás

  1. Tóth Cintia on

    Biztosan felemelő érzés a hegyi futás, én szeretek túrázni a hegyekben, amikor lehetőségem van rá el is megyek. 🙂
    Valóban az a legnehezebb része szerintem az egésznek az amikor már a kimerülés fenyeget, de te nem adod fel és mész tovább és egy kis bátorítás mindenkinek jól esik, még a legmélyebb ponton is , szinte az ad erőt az utolsó lökethez … 😀

Leave A Reply

Miben tudok segíteni? Klikk ide!

Jelenleg nem vagyunk elérhetőek, kérlek hagyj üzenetet, ügyfélszolgálatunk hamarosan keresni fog. Köszönjük szépen.

Kérdések , kérések ? Szívesen segítünk mindenben!

Kattints ide hogy elkezd a csevegést

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát További információk

A cookie beállítások ezen a weboldalon "cookie-k engedélyezve" beállításon vannak, hogy a lehető legjobb böngészési élményt nyújthassuk Önnek. Ha Ön folytatja ennek a weboldalnak a használatát anélkül, hogy megváltoztatná a cookie beállításokat, vagy az alábbi "Elfogadom" gombra kattint, akkor Ön hozzájárul a fentiekhez.

Bezárás