Mániákus sportolóból személyi edző

2

Nos, hol is kezdjem? Nagyon messzire kell az időben visszanyúlni, ha az életem azon szakaszát – több, mint 22 év – kellene taglaljam, amely a sporttal kapcsolatos. Ha nem is mélyülök bele minden egyes esztendőbe, hogy mi is történt, talán az első igazán fontos és számomra emlékezetes momentumot had osszam meg veletek.

8 éves voltam, az általános iskolában rendeztek egy futóversenyt, két körből állt az udvaron a focipálya körül, lehetett az össz távolság 400 m, de egy örökkévalóságnak tűnt. 4 másik lurkóval futottam együtt, a gyorsaságomat kizárólag a játszótéren történő rohangálások adta “edzésnek” köszönhettem. Szóval rohantam, ahogy csak bírtam és a második kör végén nekem sikerült – némi meglepődésemre – az elsőként áthaladni a célvonalon. Iszonyúan lihegtem és nagyon elfáradtam, de valami mámorító érzés volt. És még ezt is tudta überelni az a helyzet, amikor a dobogó tetejére kellett felálljak és maga az iskola igazgatója fogott velem kezet és akasztotta a nyakamba életem legelső medálját. Leírhatatlanul büszke voltam magamra.

Azt hiszem ez volt az a pillanat, amikor megfertőződtem egy vírussal, egy olyan betegséggel, melynek a tünetei a mai napig is eluralkodnak fölöttem, úgy mint a küzdeni akarás, az alázat, a kitartás, a szorgalom. Ez a “betegség”, a sport. Soha nem tettem különbséget egy-egy sportág között, nagyon sok mindenben próbára tettem magam – atlétika, foci, kosárlabda, küzdősport, kondicionáló edzés, triatlon, fallabda, TRX, extrém akadályfutás – és mindig minden helyzetben arra törekedtem, hogy egy-egy megmérettetés, verseny után azt érezzem, hogy igen, megtettem mindent amit tudtam, kiadtam magamból, amit csak lehetett. Némely területen eredményesebben, máshol kevésbé fényesen szerepeltem, de ez soha nem tántorított el, hogy a következő nap újra gyakoroljak, edzek, készüljek.

Azt hiszem négy évvel ezelőtt találkoztam először a funkcionális edzéssel, azon belül is a TRX-szel. Abban az időben a konditerem-látogatók lelkes táborába tartoztam, de az első TRX óra után valami megváltozott bennem. Úgy mentem be az órára, hogy nekem ez semmi, hiszen az előzetes infók alapján ez csupán saját testsúlyunk mozgatásáról szól, 60 perc az egész, nem lehet gond. Nos, ahogy visszaemlékszem, tocsogó sportruhában, hasonló törölközővel és elgyötörten, remegő végtagokkal hagytam el a termet. Hozzáteszem, én, a nagy gyúrós, volt nem egy gyakorlat, amit meg sem tudtam rendesen csinálni. Nyugodtan használhatom a forradalmi szót, ha ezt az újfajta mozgás megjelenését jellemezném az életemben. A kondicionáló, súlyzós edzéshez képest olyan új dolgokkal kellett megbírkózzak, mint a savasodás, intenzitás, a kimerültség, az állóképesség, robbanékonyság, törzsstabilitás. Ezek közül egy is elég lenne ahhoz, hogy valakit elriasszon ettől a sporttól, és más kényelmesebb után nézzen, de nem engem. Újra és újra érezni akartam azt a “kellemetlen” érzést edzés közben, némi adrenalinnal töltve bemenni az órára, hogy vajon ma mit talál ki nekünk az edző, hogy kivégezzen.

Már kettő éve, hogy rendszeres TRX óra látogató voltam, szépen lassan a konditerem a háttérbe szorult, sokkal több kihívást láttam benne, mint a kényelmes, izzadtságmentes súlyzós edzésben. Egyre inkább érdekelt az elméleti része is, hogy mit, miért, hogyan csinálunk az órán, mire való, miért jó az nekünk? Majd egyszer csak jött egy lehetőség, megüresedett egy hely, edzőt kerestek, bennem pedig egy pillanatig sem volt kérdés, hogy ezt az alkalmat ki kell használjam. Eleinte csak a többi edzővel konzultáltam, szituációs helyzeteket gyakoroltunk, utána olvastam az elméletnek, próbaedzést tartottam egy-két haveromnak gyakorlásként. Ezek után pedig Budapesten sikeresen levizsgáztam és hivatalosan is TRX edző lettem.

Egy edzőnek viszont ahhoz, hogy jó edzéseket tartson, nem elegendő egy papír a végzettségről. Attól sokkal több kell. Az elején éreztem a rutin hiányát, minden óra előtt egyfajta lámpalázam volt, izgultam, hogy vajon elégedettek lesznek-e a végén a vendégek. Azt akartam átadni, amit én is anno kaptam. Ahhoz, hogy mindezt megvalósíthassam idő kellett és az elméleti tudásomat folyamatosan gyarapítani, sokat tudtam már, de még nem eleget. Közben ennek a hiánynak a pótlása céljából beiratkoztam egy sportedzői tanfolyamra is, hogy maga az edzéselmélet, élettan, sportpszichológia részét is elsajátítsam, mivel a TRX vizsgán ezeket csupán felületesen érintettük. Ahogy telt az idő egyre jobban belejöttem, megtanultam az emberekkel bánni, irányítani, nagyszerű érzés volt, hogy folyamatosan éreztem a bizalmat, mivel vakon követték az utasításokat, amiket kaptak, hittek bennem, hogy mindez a javukra válik és hogy én a legjobb tudásom szerint járok el.

Kicsit ugorva az időben, a jelenbe érve, két év edzősködéssel a hátam mögött úgy érzem, megtaláltam azt a szakmát, amit életem hátralévő részében még nagyon sokáig szeretnék csinálni. Változatos, nincs két egyforma edzés, legyen szó 16 fő csoportos foglalkozásról vagy személyi edzésről, minden óra más. Minden szerénytelenség nélkül a csoportos órák szép számú felfejlődése és a vendégek véleményeinek visszahallása arra enged ösztökélni, hogy jól végzem a munkámat. De hogy ez sokáig így is maradjon az kell, hogy minden edzésnek úgy vágjak bele, hogy a vendégek érezzék jól magukat. Az óra róluk szól és nem rólam, ez talán az egyik legfontosabb dolog ebben a szakmában, én vagyok értük és nem fordítva. Az én dolgom az, hogy eszközt és módszert adjak a kezükbe, mellyel elérik saját céljaikat, legyen szó testsúlycsökkenésről, izomzat gyarapodásról, állóképesség növelésről. És szerencsére hálás egy szakma az enyém, hiszen a vendég kellő hozzáállásával gyorsan megmutatkoznak az eredmények, amelyek jogos visszajelzésül szolgálnak, és ha még pár dicsérő szó is párosul az előzőekhez, az számomra is feltöltődéssel, a továbbiakra folytonos motivációként szolgálnak.

Share.

About Author

2 hozzászólás

  1. Én már 1 éve járok Janihoz és szerintem nagyon jó és kemény edzéseket tart. Nagyon szeretem az óráit,ha nem tudok valamit mindig segít és elmagyarázza hogy azok a gyakorlatok amiket csinálunk melyik testrészünket mozgatja meg. Csak ajánlani tudom mindenkinek! 🙂

  2. Gulyás Magdolna on

    Nagyon szerettem Jani óráira járni. Kezdőként nem éreztem magam butának az órákon, mindig segített és edzettségi állapottól függően kemény órákat tart. Amint felépültem újra rendszeresen fogok járni, bárkinek ajánlom!!!

Leave A Reply

Miben tudok segíteni? Klikk ide!

Jelenleg nem vagyunk elérhetőek, kérlek hagyj üzenetet, ügyfélszolgálatunk hamarosan keresni fog. Köszönjük szépen.

Kérdések , kérések ? Szívesen segítünk mindenben!

Kattints ide hogy elkezd a csevegést

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát További információk

A cookie beállítások ezen a weboldalon "cookie-k engedélyezve" beállításon vannak, hogy a lehető legjobb böngészési élményt nyújthassuk Önnek. Ha Ön folytatja ennek a weboldalnak a használatát anélkül, hogy megváltoztatná a cookie beállításokat, vagy az alábbi "Elfogadom" gombra kattint, akkor Ön hozzájárul a fentiekhez.

Bezárás