Nem mindennapi élmény

0

Ma nem mindennapi élményben volt részem. A Recirquel Újcirkusz Társulatnak köszönhetően a harmincas évek éjszakai Párizsában találtam magam, ahol „artisták repülnek a fénybe, a figyelemtől újra megigézve, egymásra sorsukat rábízzák, ha a fénybe repülnek az artisták.” Akár drótkötélre, akár karikára, tissue-ra vagy éppen rúdra esett ez a fény, mélyen átragyogta az erőfeszítéseik szépségét. S ez hatott mind az öt érzékemre.

Látni, hogy miként birtokolhatjuk az erőt, amely a csúcsteljesítmények világába vezet, igen inspiráló volt számomra. A sportbravúrokat összekötő fülledt erotikára és a különc karakterekre, akik elsősorban fekete-fehér jelmezt viseltek, még sokáig  emlékezni fogok. Mint ahogyan arra a kötéltRecirqueláncra is, amit egy piros, magas sarkú! cipőben vitt véghez az egyik tehetséges artista. Gyorsan becsuktam a leesett állam, de csak azért, hogy újra leessen.

A teljesítmény és az élmény számomra összefonódik. Ehhez pedig ugyanúgy hozzátartozik a párizsi éjszakát tükröző smink vagy flitteres ruha látványa is.  A zenekar is szinte a produkció részeként szerepelt, hiszen élőben játszottak, a színpadon. Jó volt hallani az olykor szívet facsaró dallamokat. A francia nyelvnek egyébként is van egy puhán könnyed dallamossága. Annyira egybeforrt a mozgás és a zene, hogy néha nem tudtam eldönteni, melyikük vezeti a másikat.

A kimagasló sportteljesítmények mögött éreztem a tengernyi gyakorlás illatát, azokat az izzadságcseppeket, amelyek hozzátartoznak az artista léthez. Folyamatosan toppon lenni. S ott is maradni. Állandó fizikai és mentális nyomás alatt lenni. Mégis láthatóan elegáns könnyedséggel kivitelezni a gyakorlatot, sőt, előadni egy történetet. Amiben ott van a test és a lélek ereje. A szemük csillogása. Ott volt. Az ő kezükön keresztül „tapintottam” ki a karika húsbavágó vasát vagy a tissue nyúlékony állagát.

Szinte én is beleszédültem az óriáskerékben vonagló artista mutatványába. Hálás vagyok azért, hogy a Művészetek Palotájában megízlelhettem a párizsi éjszakát egy csokor tehetséges  sportművész előadásán keresztül, akik szerintem a világ bármelyik színpadán megállják a helyüket. A művészet célja, hogy kiemeljen a valóságból és vissza is vezessen ugyanoda. Ez nekik sikerült. A hatodik érzékem azt súgja, sokat hallunk még róluk!

A fotókat készítette: Művészetek Palotája/Posztós János

Share.

About Author

Leave A Reply

Miben tudok segíteni? Klikk ide!

Jelenleg nem vagyunk elérhetőek, kérlek hagyj üzenetet, ügyfélszolgálatunk hamarosan keresni fog. Köszönjük szépen.

Kérdések , kérések ? Szívesen segítünk mindenben!

Kattints ide hogy elkezd a csevegést

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát További információk

A cookie beállítások ezen a weboldalon "cookie-k engedélyezve" beállításon vannak, hogy a lehető legjobb böngészési élményt nyújthassuk Önnek. Ha Ön folytatja ennek a weboldalnak a használatát anélkül, hogy megváltoztatná a cookie beállításokat, vagy az alábbi "Elfogadom" gombra kattint, akkor Ön hozzájárul a fentiekhez.

Bezárás