Nick Vujicic: „Még akkor is, ha elbuksz, Te magad nem vagy kudarc.”

0

A végtagok nélkül született Nick Vujicic hosszú utat tett meg a teljes kilátástalanságtól és az öngyilkosság gondolatától, míg mára világhírű motivációs tréner lett, aki azt hirdeti, hogy egy súlyosan fogyatékos ember is képes teljes életet élni. Írásai, könyvei, motivációs videói, előadásai, vigaszt és inspirációt nyújtanak a nap, mint nap megpróbáltatásokkal élőknek és szemléletváltást adnak mindenkinek. Nick saját példáján keresztül mutatja meg, hogy minden korlát ledönthető, az üzenetei megérintőek és hitelesek. Szeptember 21-én a Tüskecsarnokban tartott előadásán is szenvedélyesen mesélt belső küzdelmeiről, melyek során megtalálta önmagát és azt az erőt, valamint bátorságot, ami ahhoz volt szükséges, hogy változtasson a sorsán. Nick 33 éves, férj, 2 kisfiú boldog édesapja, dobol, úszik, szörfözik, motorcsónakot vezet, gördeszkázik, porszívózik és az összes olyan hétköznapi cselekvést elvégzi, ami számunkra talán magától értetődő, de neki a lehetetlennel kellett szembeszállnia, hogy képes legyen megtenni ezeket. Volt alkalmam személyesen végighallgatni a több, mint 1 órás előadását, amely során néhány részletet megosztott ebből az élettörténetből. Életre szóló élmény volt. Ebben biztos vagyok.

Nick azzal a gondolattal indított, hogy nincs ugyan karja és lába, de mindig azt mondja az embereknek, hogy sokkal rosszabb széttört otthonban és családban élni, mint karok és lábak nélkül. Hiszen lehet neked karod és lábad, de talán nem vagy tisztában a céloddal. Amikor az ember kihívásokkal néz szembe, nagyon sok választás előtt is áll. Lehet dühös azért, amije nincs, vagy lehet hálás azért, amije van.

Az ő története a következő:

Sokan azt szokták mondani, hogy semmi másra nincs szükségetek csak pozitív hozzáállásra. De tényleg így van? Nem. Ez önmagában nem elég. Tudnod kell az igazat. 3 dolog igazságát. Ki vagyok? Mi a célom? Mi lesz a végzet? Nem számít az, hogy mit látsz. Önmagában az, hogy pozitív attitűddel, hozzáállással rendelkezel, még nem megoldás. Nagyon nehéz ugyanis pozitívnak lenni, ha elveszíted egy szeretted. Nehéz pozitívnak lenni, amikor rákos valaki. Az egyetlen lehetőség arra, hogy pozitív légy, ha megtaláltad a reményt. Mi tehát a remény? Hogyan találod meg a reményt, ha nem látod az egész képet? A remény mindig ott van, csak nem mindig látható.

33 éves vagyok, férj, előadó, apa, író és ami a legfontosabb: boldog vagyok. Megtaláltam a célomat. Imádok férj lenni. Imádok apa lenni. Soha nem gondoltam volna, hogy megházasodom. Vagy ha meg is házasodom, nem tudom majd kézen fogni a feleségem. Vagy ha majd lesznek is gyerekeim, hogyan ölelném át őket, amikor sírnak? Ha a fiam sír, most sem tudom átölelni a karommal, de ő odajön hozzám és ő viszont engem átölel. Gyönyörű dolgok származhatnak az összetört dolgainkból, hogyha biztosítunk nekik egy lehetőséget a változásra. Mindannyian rendelkezünk összetört dolgokkal és ezeknek lehetőséget, esélyt kell biztosítanunk.

8 évesen még nem tudtam, hogy mit rejt számomra a jövő. Elmentem minden reggel az iskolába és ujjal mutogattak rám. Gúnyoltak. Bántottak. Csúfoltak. Minden nap nagyon szomorúan, elkeseredve mentem haza. A szüleim persze azt mondták, hogy ne aggódjak amiatt, amit mások gondolnak vagy mondanak. Ők nagyon szeretnek engem, így ahogy vagyok. Azt is minden alkalommal elmondta az anyukám és az apukám, hogy különleges vagyok. De én nem akartam különleges lenni.

Sosem gondoltam volna, hogy boldog leszek karok és lábak nélkül. Van-e köztetek bárki, aki ma felébredt, ránézett a kezére és a lábára és azt mondta magának: hoppá, van kezem és lábam, ez életem legszebb napja? Nem. De ennek dacára néha úgy érezzük, hogy akarunk dolgokat. Nincs is ezzel semmi baj. Az számít, hogy megértsük, mire van szükségünk elsősorban. Ez pedig nem a pénzről szól. Az életünknek mindig vannak olyan szakaszai, amikor szükségünk van valamire és akarunk valamit.

8 évesen leterhel minket, hogy nehéz a házi feladat és veszekszünk a testvérünkkel. 13 évesen is stresszelünk, mert kemény a suli, a szüleink nem értenek meg minket, a barátaink cserbenhagynak, elárulnak, meghívnak a partira, aztán lemondják a meghívást. Amikor 17 évesek leszünk, akkor nincsenek lehetőségeink és a legjobb egyetemre kell bejutnunk. Ha pedig bejutunk a legjobb egyetemre, akkor minden rendben lesz. De persze, hogy nem, hiszen most már munkahely kell. Ha majd munkahelyet szerzünk, akkor aztán minden a legnagyobb rendben lesz. Tényleg? Nem. Az egyedülálló emberek pedig folyton azon stresszelnek, hogy meg kell házasodniuk és abban a hitben ringatják magukat, hogy ez majd mindent helyretesz. De az igazság az, hogyha nem vagyunk boldogok egyedülállóként, akkor házasemberként sem leszünk azok. A legfontosabb kérdés tehát, hogy kik vagyunk és mit akarunk?

Én karokat és lábakat akartam, majd mikor úgy éreztem, hogy semmi remény nincs már az életemben, elkezdtem hazugságokban hinni, elfordultam a végzetemtől. Nem vagyok elég jó. Csúnya vagyok. Mindig egyedül leszek. A szívem mindig össze lesz törve. Ekkor úgy éreztem, feladom. 10 éves koromban megpróbáltam véget vetni az életemnek, megpróbáltam magam vízbe fojtani a kádban. Akkor mennyi mindent hagytam volna ki az életemből?

Nem tudhatod, hogy mi van a sarkon túl, amíg nem mész a sarkon túlra. Fogalmam sem volt, hogy olyan előadó leszek, aki a reményről tart előadást, amikor én magam olyan életszakaszban voltam, hogy egyáltalán nem rendelkeztem reménnyel. Ne adjátok fel. Forduljatok el a hazugságoktól. Gyönyörűek vagytok, úgy, ahogy vagytok. Ne törődjetek azzal, hogy mások miket gondolnak. Ha az ideiglenes dolgokba (pénz, kábítószer, szex, alkohol, pornográfia, stb.) fekteted a boldogságod, a boldogságod is csak ideiglenes lesz.

A testünk is ideiglenes, hiszen egy szép napon megöregszünk. A lélek az, ami számít. Én fogyatékosnak tűnök vagy szabadnak? Teljesnek tűnök? Van boldogságom? Igen! Miért? Azért mert nem a testem számít, vagy az örömök, vagy az, mit gondolnak rólam az emberek. Bármi történhet, de a lelkemhez nem érhet hozzá senki. Nincs még egy Te. Nem vagy hiba.

Ahhoz, hogy megtudd, mi a célod, meg kell tenned az apró lépéseket. Te hálás vagy azért, amid van? Lehet, hogy nem.

Tudjátok ki volt az első ember, aki azt mondta nekem, hogy előadó leszek? Nem az apukám, nem az anyukám, nem családtagjaim. A karbantartó bácsi a középiskolában. Az az ember, aki a WC-t takarította. Egy napon rám nézett és azt mondta: Nick, Te előadó leszel. Meg fogod osztani a történeted. 17 éves voltam ekkor. Megkért, hogy tartsak előadást az iskolában. De én nemet mondtam, és másnap is. Három hónapon keresztül minden nap elmondta. Végül belementem és tartottam egy 5 percet előadást, 10 embernek. Mikor befejeztem, többen sírtak. Azt mondta egy lány, hogy megérintettem a lekét. Aztán meghívtak még máshova is. 19 évesen már 300 embernek tartottam előadást. Az egyik lány annyira sírt az előadásom közben, hogy feltette a kezét és azt mondta: nagyon sajnálom, hogy meg kell szakítanom az előadásod, de szeretnék odamenni hozzád és megölelni Téged. Odajött, átölelt és így folytatta: Nagyon-nagyon köszönöm, soha senki nem mondta még azt, hogy szeret engem és soha senki nem mondta még azt, hogy csodálatos vagyok úgy, ahogy vagyok. Ekkor tudtam azt, hogy arra születtem, hogy előadó legyek.

Az, hogy hogyan boldogulok az életben, onnan indult, hogy egy jövőképet alakítottam ki. Jövőkép nélkül nem tudunk emberként létezni.

Amikor a gyermekeim tinédzserek lesznek, elviszem őket meglátogatni a hajléktalanokat. Azt akarom, hogy etessék az éhezőket. Azt akarom, hogy a kórházban rákos gyerekekkel találkozzanak. Miért? Azért, hogy elszomorítsam őket? Nem, hanem azért, hogy lássák, mennyire fontos az, hogy jövőképpel rendelkezzenek és ennek a jövőképnek mennyire fontos része az, hogy mindig, minden körülmények között segítsünk másokon.

Amikor depressziós vagy, arra vársz, hogy a dolgok megváltozzanak. Úgy érzed, hogy nincs célod. Amikor másnak segítesz, akkor viszont leveszed a fókuszt saját magadról és a másikra figyelsz. Ez már cél. Ezért szeretném, hogy tegyünk másokért és az emberek között hidakat építsünk, ne falakat. Az a karbantartó nem keresett sokat, de a célja túlmutatott a munkáján. Vette az időt és a fáradtságot, hogy bíztasson. Örökké hálás leszek neki. Valószínűleg fogalma sem volt arról, hogy világhírű előadó leszek. Ezért óriási dolog, amikor nem magadra figyelsz, hanem arra, hogy valaki másnak segíthess. Amikor Te magad lehetsz a csoda valaki más számára.

Mindezek után teljes átszellemüléssel jöttem el az előadásról, aminek még most is a hatása alatt vagyok. Nick, egy csoda, aki hitet, reményt és motivációt ad mindannyiunknak, miközben folyamatosan arra inspirál, hogy mindig tudunk jobbak lenni. Jobbak a magánéletünkben, jobbak a munkánkban, jobbak a sportban, vagy az élet bármely területén. A sok értékes üzenet mellett útravalóként még egy álljon itt, ami Nick egyik könyvének borítóján áll, amit természetesen megvettem és azóta már olvasom: “…ha hiszel benne, hogy képes vagy jobbá tenni az életedet, képes vagy pozitív nyomot hagyni a városodon, a hazádon, a világon, cselekedj e hitnek megfelelően.”

Share.

About Author

Leave A Reply

Miben tudok segíteni? Klikk ide!

Jelenleg nem vagyunk elérhetőek, kérlek hagyj üzenetet, ügyfélszolgálatunk hamarosan keresni fog. Köszönjük szépen.

Kérdések , kérések ? Szívesen segítünk mindenben!

Kattints ide hogy elkezd a csevegést

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát További információk

A cookie beállítások ezen a weboldalon "cookie-k engedélyezve" beállításon vannak, hogy a lehető legjobb böngészési élményt nyújthassuk Önnek. Ha Ön folytatja ennek a weboldalnak a használatát anélkül, hogy megváltoztatná a cookie beállításokat, vagy az alábbi "Elfogadom" gombra kattint, akkor Ön hozzájárul a fentiekhez.

Bezárás