Nike félmaraton

0

Nike félmaraton

 

Hol is kezdjem, hogy is kezdjem?! Nem vagyok nagy futó, sosem voltam az. A maraton szó valamiért mégis mindig lázba hozott, persze a félmaratoni táv teljesítése után ez hőemelkedéssé csillapodott, de tudom pár nap pihenő után ismét láz lesz! Az utóbbi évem sokat formált rajtam, Önmagam és a lehetetlen leküzdése elsőbbséget élvez az értékítéletemben.

Az idei éves kis áramszünetem után, ismét lejártam kajakozni. Barátom Drubina Ádám jó pár km-ter összelapátolásában segített. Az egyik evezés után a Tisza parton állva, feljött a futás mint egy esetleges másik közös programunk. Valamint ha már futunk, akkor teljesítsük a félmaratont, az elején még csak poénkodtunk vele, de pár perc múlva már komolyan megfogadtuk, hogy végigcsináljuk. Így lettünk mi félmaratonisták.

Eljött a várva várt nagy nap, önbizalmam nem volt tökéletes, hiszen a felkészülésem sem volt az. Eljártam futni, kerékpározni, csak sajnos az egyik kerékpározás alkalmával a lábfejemen lévő csontkinövés begyulladt, nem igazán élveztem. Erősen visszavetett az edzések során, volt mikor úgy gondoltam nem fogok megjelenni a versenyen. Később arra az elhatározásra jutottam, hogy mindenképpen ott leszek és majd erősen arra gondolok, hogy a „ fájdalom elmúlik” 🙂 . Így is lett.

Vasárnap reggel volt, több ezer ember melegített, mindenki mosolygott. Minden ilyen sportrendezvényen azt érzem, egy nagy család része vagyok. A rajt előtti közös tapsvihar nagy energiákkal töltött fel.

9.00- Rajt : Az első km kő elhagyása után, már nem voltam benne biztos, hogy ez tényleg akkora buli lesz mint amire mi gondoltunk. A 7. km-nél Ádám jelezte, hogy kicsit erős neki ez az iram, inkább tartalékol, de én menjek nyugodtan. Itt nekem is volt egy kisebb holtpontom, nagyon meleg volt. A 14. km-ig úgy éreztem semmi sem állíthat meg, de hamar bebizonyította a táv, hogy ki a keményebb. Jelentős fáradtság tört rám, kissé eléheztem és hite hagyottá váltam. Ekkor egy szurkoló emlékeztetett rá, hogy nem csak magamért futok. Az atlétámon a Csodalámpa Alapítvány lógója hirdette, hogy én őket is képviselem. Ez a kedves hölgy, mosolyogva integetett, és úgy szurkolt, hogy Hajrá Csodalámpa! Új erőre kaptam, ami talán sem az arcomon, sem a mozgásomon nem látszott, de belül megnyugodtam bármi is lesz végigfutom. Borzalmasan hosszúnak tűntek a km-terek, azt éreztem sose lesz vége. A 19. km-nél a táv alatt elsőnek átváltottam sétára, magam sem tudtam meddig akarok sétálni de sokáig nem is kellett ezen gondolkoznom. Egy ismeretlen futótársam lépett oda hozzám és kapart össze az utolsó 2 km-terre , mint később kiderült Bihari Zsolt leendő Ironman volt az. Felhívta rá a figyelmem, hogy már nincs sok hátra, és ezt mosolyogva fogjuk megtenni. Erőt adott, elmesélte, hogy őt a két kisgyereke várja a célban és velük együtt fog befutni. Úgy érzem ezekért a pillanatokért érdemes teljesíteni egy ilyen távot. Felemelő érzés volt.

1h 49min alatt tettem meg a kicsit több mint 21 km-tert, nagyon fájt útközben, de két nap elteltével már csak a szépre emlékszem. Büszke vagyok rá, hogy megcsináltuk! Ha nem adod fel, nem veszíthetsz!

nike

Share.

About Author

Leave A Reply

Miben tudok segíteni? Klikk ide!

Jelenleg nem vagyunk elérhetőek, kérlek hagyj üzenetet, ügyfélszolgálatunk hamarosan keresni fog. Köszönjük szépen.

Kérdések , kérések ? Szívesen segítünk mindenben!

Kattints ide hogy elkezd a csevegést

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát További információk

A cookie beállítások ezen a weboldalon "cookie-k engedélyezve" beállításon vannak, hogy a lehető legjobb böngészési élményt nyújthassuk Önnek. Ha Ön folytatja ennek a weboldalnak a használatát anélkül, hogy megváltoztatná a cookie beállításokat, vagy az alábbi "Elfogadom" gombra kattint, akkor Ön hozzájárul a fentiekhez.

Bezárás