PannonHajsza, ahogy Én láttam

0

PannonHajsza, ahogy  Én láttam

Életem első ilyen versenye volt, de nem az utolsó, még ha közben meg is fogadtam, hogy soha többé!
Mi is a Pannonhajsza?
Gyakorlatilag egy terepfutás ami 7-8 km-nek indult , 15 akadállyal . A Pannonhalmi Főapátság arborétumában, a várfal és a kilátó közelében, valamint a település főterén elsősorban ügyességi és erőnléti feladatokkal kövezett akadály futás volt. Csodálatos tájakon, nagyon nehéz terepen, 15 nehéz és kevésbé nehéz feladattal. Ezt az extrém akadályfutó-versenyt, a spártai futást először rendezték meg itt Pannonhalmán , és rengetegen voltak .Én is azért néztem ki magamnak , mert a közelben volt és nagyon örültem, hogy lehetőségem van kipróbálni. Olvastam adatokat , azt hiszem közel 400an voltak .
Fogamam nincs, hogy végülis, hogy csöppentem bele, igazából csak hobbi futó vagyok , ha heti 1x futok sokat mondok, a havi 4 az átlag , az Én sportom nem ez ( fitness, testépítés, erőemelés), de imádok futni,.csak sosem fér már bele az időmbe a konditermi edzések mellett, emiatt egyébként a teljesítményem sem mondható túl jónak . Na de mindegy, egy kedves ismerősömtől hallottam erről, Ő rendszeresen jár ilyen spártai akadály –versenyekre, és mindig örömmel mesélt erről, és amiket mondott az alapján nagyon megtetszett. Ő is azt mondta, hogy tetszeni fog…hát neki vágtam.
Egyedül nem akartam, így barátnőmet csaltam el, aki amúgy rendszeresen fut és jobban is bírja, mint Én, viszont erőnlétben talán én vagyok jobb, szóval gondoltam tök jól ki fogjuk majd egészíteni egymást.
Szóval megszerveztük, hogy elmegyünk…reggel volt 6:00. Csörgött az óra, hírtelen azt sem tudtam mi van, és miért kell szombaton hajnalban kelnem, aztán bevillant, ma lesz a Hajsza. Nem mondom, hogy könnyen keltem fel, de izgatott voltam. Összekaptam magam, reggeli fehérje –zab kombó is lecsúszott és indultam is Petráért. A kocsiban félkómában voltunk mindketten, és azt beszélgettük kell e ez nekünk, sőőt megállapodtunk, hogy ha nem indulhatunk el a 10es futamig legkésőbb akkor haza megyünk 😀 Aztán az út felénél csatlakozott hozzánk egy önkéntes, felvettem egy bevásárlóközpont előtt,mert a Pannonhajsza oldalán hirdette, hogy el szeretne jutni és én jófej vagyok,a kocsiban is volt hely, szóval 3an érkeztünk meg Pannonhalmára.
Sorba álltuk, hogy regisztráljunk…8:00 . Alig voltak, de a zene jó volt,a nap is kisütött, igazából a kedvünk is egészen megjött. Szóval sorakozó…a 45. perc után nagy nehezen sorra kerültünk ( nem volt hosszú a sor, csak furcsa volt a szervezés ) ,de a lényeg, hogy elkezdtünk regisztrálni… sikerült, befizettük, megkaptuk a motyót , számot, bokára a cuccot ami méri az időnket stb. Már a 9 órási  futamban is indulhattunk volna, de azért az ilyen hírtelen eseményekre szombat hajnalban nem voltunk készen , úgyhogy maradt a 9:30. Lepakoltunk a kocsiba , nyomtunk pár selfiet , „mostmár nincs visszút, lenyomjuk „ címmel , és vissza ballagtunk a rajthoz. De miközben ballagtunk a kb. 5 percre lévő kocsinktól, halljuk, hogy a zene elhalkul és bemondják a nevünket, hogy várnak a regisztrációs pultnál. Meghallottam a nevemet …ránéztem Petrára : „ Te az Én vagyok” , erre Petra, miután meghallotta az Ő nevét is : „ Meg Én!” ! Na ennél a pontnál nyomtuk le az első sprint távot és nem értettük, hogy még célba sem értünk,de hogy lettünk máris híresek?! Kiderült ,hogy valamit nem írtunk alá, vagy ilyesmi ( nem is emlékszem pontosan ), de örültem, hogy oda hívtak,mert előtte a kocsinál rátettem magamra a karszalagot, amit olyan erősen sikerült, hogy a vérkeringésem megállt, úgyhogy le is téptem 3perc után, szóval volt lehetőségem ezt is pótoltatni ( véletlenül elszakadt alapon ) .
Na ezután egy kis relax , és kezdődött a bemelegítés, ahol is első körben felhívták a figyelmet arra, hogy aki a hátára tűzte fel a sorszámot, az csinálta jól ( nyílván nekünk a hasunkon volt ) ,szóval a bemelegítés helyett egymás hátára próbáltuk rá operálni a számot,de közben láttuk, hogy amúgy az emberek elkezdenek kihalni a bemelegítés közben rájöttünk, hogy ez nem is annyira nagy baj .
Rajt… felálltunk , mindenki elől, mi leghátul az esélytelenek nyugalmával,meg azért, hogy még egy selfiet tudjunk nyomni a rajt felirattal .

 

Szóval elindultunk… eleinte azt gondoltuk, hogy jó lesz ez …sima ügy, kicsi emelkedő, szurkoló emberek, nagyon ráéreztünk a feelingre. Aztán az emelkedő után végülis megbeszéltük, hogy 4re otthon kellene lenni ( 9:30volt ),szóval mindegy,csak éljük túl és nyomjuk le. 9km-t egyébként együtt pár nappal előtte 1órán belül futottunk, de most sok jóra most nem számítottunk.
Nagyon jó idő volt, trikó, napsütés, száraz terep, csak néhol csúszott a fű. Futottunk… nem tűnt nehéznek, jött az első akadály. Bakra kellett ugrani és célba lőni , íjjal vagy mivel ( fel se ismertem) a bakig oké volt, de a többi része esélytelen volt, húzkodtam azt a nyíl vagy íj, vagy bármit, majd közölte velem ott a felügyelő csaj, hogy szerinte célszerűbb lefutni a büntető kört. Már indultam is, mert egyetértettem, és még nagyon jó erőben voltam,úgyhogy futottunk tovább ( Petra is hasonlóan végzett a feladattal, ahogy Én ) .
Szóval futottunk, nem részletezem az összes szakaszt és akadályt, de voltak iszonyú meredek lejtők , felfele is, ahol tényleg mászni kellett , és lefelé is ahol seggen csúsztunk le , vagy kötéllel mentünk le.

PannonHajsza

Voltak meredek szakaszok ahol lehetett ugyan futni, de nem volt egyszerű, ugyan ez megvolt néha lefelé is ,ahol bár lejtett és nagyon megörültem akárhányszor ilyen szakaszhoz értünk ,de közben mindig rájöttem, hogy ez sajnos nem könnyebb ,mint felfelé, hiszen jó lenne megtartani magunkat , hogy ne úgy érkezzek le, mint egy sárgombóc. Voltak nagyon szuper sprint távok, ahol tényleg lehetett futni, csodás tisztások és egyenes, könnyű terepek is. Ezekkel csak az volt a baj, hogy itt már nem sok erőd volt futni, de nyomtam, mert akárhányszor elfutottak mellettem rosszul éreztem magamat.

Volt egy holtpontom, kb. a fél táv előtt… 5. feladat kb. (de erre nem vennék mérget ), favágás… rönk, fejsze és apró darabokra kellett szelni a rönköt, hogy egy lyukon átférjenek a darabok . Itt megkérdeztem a felügyelő srácot, hogy ha Én panelban nőttem fel és sosem csináltam ilyet neki álljak e, közölte , hogy szerinte inkább csináljam a büntetés fekvőtámaszokat. Merthogy , ha egy feladatot nem tudtál teljesíteni nem volt semmi gond, általában 20 fekvőtámasz fejében tovább mehettél . A fekvőtámasz úgy nézett ki, hogy ki volt feszítve egy szalag , mellé álltál , lenyomtad a fekvőt, majd átugrottál a másik oldalra és nyomod a következőt, és ezt 20x egymás után. Na lenyomtam a húszat , rohantam is tovább, de közvetlen utána jött a következő feladat . Egyensúlyozni kellett 4-6kilós rönkkel a kezedben ami gyakorlatilag egy tálcaként funkcionált és rajta volt egy literes ásványvíz , és ezzel az egyik kezeden végig kellett lavírozni egy tök vékony fa valamin , amihez igazából ügyesség és egyensúly érzék kellett volna ( pincérek előnyben voltak). Miután tök fáradtan a fekvőtámaszok után remegtem, ezt is bebuktam. Újabb 20 fekvő… utána próbáltam futni, de a tüdőm ki akart szakadni , hányingerem volt és utáltam, hogy ott volt a víz, amit cipelni kell és senki nem ad belőle . Ráadásul megláttam egy lépcsőt felfelé… az út arra vitt tovább… szuper. Na, itt tényleg végem volt és morcos voltam, mert sehol, a táv teljes hossza alatt nem osztottak vizet és kút is csak 1 volt (mások azt mondták kettő, de ezek szerint nem láttam a másikat). Szóval iszonyúan ki voltam száradva a végére, és a fejem is fájt már tőle. Voltak számomra könnyű feladatok , például a kötélmászás , simán másztam. Volt  kötélen végig csimpaszkodás , lajhármászásban zsinóron végig mászás , kúszás háló alatt emelkedőn felfelé persze,favágás, évszámokat kellett megjegyezni és később vissza mondani , homok zsák cipelés, vödör víz cipelés dombra felfelé, nagyon lejtős sípályán plusz kör futás…stb. Szóval voltak egyszerű feladatok is, egyszerű távok is, de voltak nehéz feladatok és nagyon nehéz terepek.
PannonHajsza
A mérő órám a végére 9km-t mért, de negyvennek éreztem, az idő csodálatos volt, a hangulat fantasztikus. Az emberek akik jöttek ,mentek mellettem mind kedvesek voltak. Voltak akikkel pár szót váltottunk, akikkel együtt csináltunk végig gyakorlatokat , akikkel együtt futottunk le szakaszokat ,mindenki vidám volt és látszott, hogy örömmel csinálja, hogy imádja az egészet még akkor is amikor szakadt róla a víz , (a hajam csurom víz volt),akkor is, amikor egy tök nehéz feladat után nem tudtál fellélegezni,mert egy tök nehéz emelkedős szakasz követte,na akkor mosolygott mindenki!
PannonHajsza
Ott többször elmondtam, hogy soha többé… de most várom, hogy jövőre újra ott lehessek, minden perce megérte. Amikor célba értem…amikor megláttam a célt, nem hittem el ,hogy ott van ( mert már többször hittem közben ) és amikor az utolsó akadályt megcsináltam és besprintelem a célba , majd a nyakamba tették az érmet , a kezembe nyomták a banánt és a vizet , hihetetlen érzés volt! Azt gondoltam, hogy megcsináltam és nagyon-nagyon boldog voltam! Nem tudom elmondani mennyire jó érzés volt végig csinálni és boldog vagyok, hogy elmondhatom, hogy lenyomtam ezt is!
2 óra alatt értünk célba , nem is végeztünk olyan rossz idővel és nem is az utolsók között voltunk ,szóval sokkal szebb eredménnyel zártunk mint amire számítottunk .

PannonHajsza
Ha ki szeretnéd próbálni ,akkor azt mondom , hogy próbáld ki! Nem fogod megbánni , mert tényleg olyan élmény, amiért megéri !
PannonHajsza

Share.

About Author

Leave A Reply

Miben tudok segíteni? Klikk ide!

Jelenleg nem vagyunk elérhetőek, kérlek hagyj üzenetet, ügyfélszolgálatunk hamarosan keresni fog. Köszönjük szépen.

Kérdések , kérések ? Szívesen segítünk mindenben!

Kattints ide hogy elkezd a csevegést

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát További információk

A cookie beállítások ezen a weboldalon "cookie-k engedélyezve" beállításon vannak, hogy a lehető legjobb böngészési élményt nyújthassuk Önnek. Ha Ön folytatja ennek a weboldalnak a használatát anélkül, hogy megváltoztatná a cookie beállításokat, vagy az alábbi "Elfogadom" gombra kattint, akkor Ön hozzájárul a fentiekhez.

Bezárás