Pécs -Siófok (106km) 42 évesen

0

Most, hogy elmúlt egy hét, azt hiszem, rá tudom szánni magam, hogy leírjam a történetemet! Az első és legfontosabb, hogy bármit is teszünk életünk során, egy dolgot nem szabad elfelejtenünk, a család mindenek felett áll! Véghez vihetsz bármekkora tettet, vezérelhet bármilyen nemes cél, Ők lesznek ott a célban, álarc nélkül, érted! A címe a futásomnak, az, hogy az én El Camino-m, mert így egy hét távlatából egyre jobban érzem, hogy testileg-lelkileg megtisztultam! Visszataláltam oda, ahol a helyem van, ahol az érdek nélküli, igaz szeretet van!futás

Akkor a futásról:

Egy dolgot tudtam, hogy ebből a 106 km-ből, kell legyen egy teljes maraton. Mivel Pécs, a Mecsek elég nehéz terep, ezért az első nap, volt a „nehéz” nap, így neveztem el! Reggel volt egy tévé riport, amitől jobban izgultam, mint a 106 kilométertől. Elég sok volt még a lendület, úgyhogy a tervezett 28 helyett 32 lett a vége! Ami majdnem több is lett, mert valamiért az utolsó pár kilométernél úgy éreztem megy ez tovább is, de le kellett állni.

Segítőim óva intettek attól, hogy túlerőltetés legyen a vége. Vissza Pécsre és egy forró fürdő és egy kis pihenés után irány Pécs belvárosa. A nagyfiam oda érkezett, mert cserkész hétvégéjük volt Pécsen! Meglepetésként apa és a két kislányom is megjelent és megkaptam az öleléseimet a következő naphoz. Jó volt látni Őket, ahogy izgulnak és drukkolnak. A két kicsi nem nagyon tudta megítélni, mi az, amit csinálok, csak azt látták, hogy akik kicsit is közel vannak hozzám, aggódnak értem.

Aztán egy gyors vacsi és alvás. Nem túl sok volt belőle sajnos, valószínűleg az izgalom miatt. Aztán kocsival vissza a Vásárosdombói táblához és elindultam 42 évesen életem első maratoni távjára. A nap végig nagyon sütött, a fele távnál már ehetőre sültem! Az utolsó 10 kilométernél már nem tudtam leguggolni, mert a combom nem működött. Egy palackra támaszkodva akartam felállni és térdre estem.

Bevallom „féfutásrfiasan”, akkor ott sírtam. Aztán arra gondoltam, annyi van vissza, mint amit otthon naponta megteszek, gyerünk! Képzeletben ott futottam az otthoni terepen, a fehérvári utcákon, darálva a kilométereket. Aztán jött egy sms, „egész nap itt futsz a fejemben, veled vagyok” és ez megint adott egy kis erőt. Az a rengeteg ember, aki velem volt, most arcot kapott és húzott. Ők húztak, mert magamat már nem tudtam.

Majd 6 óra 37 perc elteltével a mutató átugrotta a 42 kilométert, megcsináltam! Az első maratoni táv egyben! Ezután Siófok, zuhany majd masszázs… lett volna, ha a pecsenye piros lábamat lehetett volna masszírozni. Így csak egy kis lazítás fért bele, majd egy kiadós vacsi és alvás. Ez valahogy most jobban sikerült, valószínűleg kicsit fáradt voltam! A harmadik napnak úgy álltam neki, hogy vízhólyag volt a talpamon és az összes lábizmom fájt.

Az első 4 kilométer után kiderült nem szabad leülnöm, mert akkor nem tudok felállni. Mivel a lábam frissen volt leégve, ezért hosszú nadrágban futottam végig a következő 34 kilométert. A fülhallgatóm is felmondta a szolgálatot, minden a végéhez közeledett már. Nehéz volt, nagyon nehéz! 10 kilométerre a cél előtt elkövettem azt a hibát, hogy leültem egy padra. Azt hittem feladom és ez most nem vicc.

A lábam már nem hajlott a vádlim egy tömb volt. És akkor megcsörrent a telefonom, a három nap alatt először. A testvérem hívott, hogy itt vagyunk a siófoki parkolóban, ahol megbeszéltük a találkozót. Pár perc és megölelhetlek! És akkor felálltam, nem tudom hogyan, a lábaim már nem az enyémek voltak! Csak raktam egymás elé őket, csoszogva, botladozva, de legyűrtem 8 kilométert! A parkolóban pedig ott volt a családom, mindenki, aki számít. Nem tudtam megszólalni, csak sírtam. Sírtam a testvérem vállán, a férjem vállán és a gyerekeim vállán!

futás

Innentől kezdve 2 kilométer volt vissza, hogy a ceremónia helyszínére érkezzem. Mivel két órával előbb értem ide, így a testvérem másfél órán keresztül masszírozta a lábaimat, hogy kibírjam odáig. Megérkezett két futótárs, akik vállalták, hogy jönnek velem az utolsó szakaszon. Én egyedül szeretek futni, de akkor a két srác nagyon kellett. 16.00-kor beérkeztem Siófok fő terére! Három nappal, 106 kilométerrel a hátam mögött és egy új lélekkel, új élettel előttem! Nem tudom, hogy vállalkoznék-e erre még egyszer, ezekkel a tapasztalatokkal a birtokomban, de azt hiszem, ezt az utat nekem végig kellett járnom, hogy lássak tisztán, hogy ott tudjam értékelni a dolgokat, ahol azoknak a helye van.

Megcsináltam, 42 évesen, öt gyerekes anyaként, feleségként, csodálatos szülők gyermekeként és testvérként! Hogy a magam dicsőségéért-e, ezt majd eldönti mindenki. Lefutottam a Pécs-Siófok távot azoknak, akik megérdemlik, akik velem voltak minden pillanatban, akik aggódtak, akik drukkoltak, akik nem tudtak aludni miattam, akik vártak, akik szeretnek, úgy ahogy vagyok…

Share.

About Author

Leave A Reply

Miben tudok segíteni? Klikk ide!

Jelenleg nem vagyunk elérhetőek, kérlek hagyj üzenetet, ügyfélszolgálatunk hamarosan keresni fog. Köszönjük szépen.

Kérdések , kérések ? Szívesen segítünk mindenben!

Kattints ide hogy elkezd a csevegést

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát További információk

A cookie beállítások ezen a weboldalon "cookie-k engedélyezve" beállításon vannak, hogy a lehető legjobb böngészési élményt nyújthassuk Önnek. Ha Ön folytatja ennek a weboldalnak a használatát anélkül, hogy megváltoztatná a cookie beállításokat, vagy az alábbi "Elfogadom" gombra kattint, akkor Ön hozzájárul a fentiekhez.

Bezárás