Pilisi Szirtek túra

0

Tulajdonképpen a március utolsó hétvégéjére jutott túrára akár mondhatnám azt is, hogy felkészülés volt a Magas-Bakony 50-re. Több szempontból is. Pedig ugye van addig vagy öt hónap hátra, de az volt számomra a 2014-es év legjobb túrája.

Szóval a Pilisi Szirtek médium (24) távját (MTSZ pont: 57; rendező: Köck Roland, Molnár Zsolt) nyugodtan vehetem felkészülésnek, mert páros túra volt, és mert volt Bodri… na jó, Bodriról majd menetközben, pár szóban.

A legtöbbször egyedül futok, így számomra akár túra, akár futás, mindenképpen (még most is) feladat megtanulni azt, hogy a nálamnál lassabb túra, vagy futótársat ne sürgessem, hanem igazodni tudjak az ő tempójához. Ezt elmondani annyira egyszerű, de a gyakorlatban… van még mit tanulnom.

Szóval Pilisi Szirtek. Igen, ismét elhagytuk a… azt azért nem mondanám, hogy unalom komfortos, inkább csak egyre jobban megszokott Budai-hegységet, és a közeli Pilisben választottunk túrát. Egy hónap múlva, úgy is onnan tervezünk egyerősebb menetet, a Sárga 40-et.

Próbálok nem elkalandozni.

Nem ez volt az első túra a Köck-Molnár páros szervezésében, amin részt veszek, így nem volt meglepetés. Patent indítás, jó útvonal, jó itiner, a frissítés pont ott, pont annyi amennyi kell… mégis itt lett a végére némi hiányérzet. Ok. Induljunk.

A szintrajzot elnézve ez az ideális körtúra, hiszen a szintemelkedés nagy részét letudjuk a túra elején és onnan már szinte csak hullámvasutazunk lefelé. De tényleg az első haton annyit emelkedik, mint a további tizennyolcon. Ráadásul úgy tűnt, hogy szerencsénk van, és mégsem viharos a szél… Na ja, mer a hegy felfogta… de a további tizennyolcon…

Baktattunk felfelé, és időnként, amikor az ember kiér egy szirtre rácsodálkoztunk a kilátásra. Ami mint tudjuk, megér minden szenvedést…

Aztán az egykori katonai bázison [bocsánat harcálláspont] feltűnt a gigantikus porszívó szűrőnek látszó Boldog Öszéb-kilátó (1.EP) és lecsapott a szél… Eszembe nem jutott felmenni és megnézni, hogy jujj, de jó, és jujj, de szép

pilisi szirtek tura

Ez kérem, részemről szabályos meneküléssé fajult.

Igazi terepfutó hangulat, egy majd kétsávos betonúton kocogni lefelé a Pilis-tetőről. Mondjuk, már látszanak a nyomok, hogy az egykori honvédségi utat kezdi visszafoglalni az erdő.

Ezen a szakaszon sejtettem meg először, hogy én bizony kivételesen nagyon mellé terveztem az időt, amikor azt gondoltam, hogy 5:42:00 alatt letudjuk az egészet. Mentségemre legyen mondva, hogy most nem az erőnlétünkhöz, hanem Beus pulzusához kellett igazodni… így határozta meg az edzője, és amióta pulzuskontrolozik, még nem tudjuk felmérni a tempóját. Hát gyorsabb, mint gondoltam…

Közben egy vízmosásban lebotladoztunk a Mária-padig. Igen botladoztunk, mert a tavaly novemberi jégkár egyik következménye, hogy az út ezen szakasza, lett lévén vízmosás is, a járhatóság határáig volt tele hulladék fával.

Újabb emelkedő következett egészen a Két-bükkfa-nyeregig (2.EP). Az ellenőrző és egyben frissítő pont, így a 12 kilométer magasságában pont jókor jött. Szerintem engem a szokásosnál jobban fáraszt a szél… kimondottan örültem a müzli szelet plusz energiájának. Igen volt nálam is a zsákban. Ki is tudtam volna venni… de nem volt kedvem levenni a hátizsákot. Attól, hogy túrázom, még lehetek lusta.

pilisi szirtek tura

Rövid megállás után irány a Fekete-kő… ahova nem voltam hajlandó kimászni, mert alapesetben is tériszonyom van, nem hogy szélviharban…

Közben Még Mária-pad után, előkerült valahol Bodri… Még a Magas-bakony túrán történt, hogy a sok egy irányba haladó túrázó felkeltette egy ifjú puli figyelmét és becsatlakozott… mondjuk azt, hogy túrázni, és nem terelni. Pedig de!

Megint csak volt egy önjelölt turistaterelőnk… aki a Kemény-sziklánál (3.EP) kicsit megzavarodott, mert a túrázók össze-vissza mászkáltak. Igen, itt sem másztam ki megcsodálni a kilátást…

Békésen kocogtunk tovább Klastrompusztáig (4. EP). A zsíroskenyeres frissítő. Be kell vallanom, hogy itt a túra háromnegyedénél (még volt vissza hat kilométer) szóval itt volt célba érkezési hangulatom. Jó volt ott, és az embernek kedve lett volna leállni, hogy ok, köszi, megérkeztem. Ezt a hangulatot szeretem a TT-k végén.

pilisi szirtek tura

Itt meg menni kellett tovább.

Tulajdonképpen kellemes kocogás várt még ránk, meg egy pontőr nélküli ellenőrzőpont, amihez a letérést szerintem nem csak mi néztük be… Ez volt a Boldogasszony kápolna (5.EP) a Csillagösvényen. És onnan már tényleg csak be kellett kocogni Pilisszántóra a Felső kocsmába.

4:57:24…

Lássuk be ezt a tervezést, minimum 38 perccel kevesebbre kellett volna venni… mondjuk a Muzslánál (két hét múlva), majd így is teszek.

Share.

About Author

Leave A Reply

Miben tudok segíteni? Klikk ide!

Jelenleg nem vagyunk elérhetőek, kérlek hagyj üzenetet, ügyfélszolgálatunk hamarosan keresni fog. Köszönjük szépen.

Kérdések , kérések ? Szívesen segítünk mindenben!

Kattints ide hogy elkezd a csevegést

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát További információk

A cookie beállítások ezen a weboldalon "cookie-k engedélyezve" beállításon vannak, hogy a lehető legjobb böngészési élményt nyújthassuk Önnek. Ha Ön folytatja ennek a weboldalnak a használatát anélkül, hogy megváltoztatná a cookie beállításokat, vagy az alábbi "Elfogadom" gombra kattint, akkor Ön hozzájárul a fentiekhez.

Bezárás