Red Bull Dolomitenmann élmények

0

Idén harmadszor vágtunk neki. A Red Bull Dolomitenmann a világ legkeményebb hegyi váltó versenye. Hatalmas hegyek,  nehéz körülmények jellemzik a  Lienz várost körülölelő Dolomitokat. A négy fős csapat hegyifutóból, siklóernyősből, hegyibringásból és vadvízi kajakosból áll.

Harmadszor

Red Bull Dolomitenmann – harmadszor vágunk neki

A világ minden részéről érkező 124 csapat méri össze erejét, tudását, felkészültségét. Kajakosként kerültem be ebbe a remek csapatba és egy hibát jöttem kiköszörülni, ugyanis a tavalyi versenyen nem osztottam be jól az erőm,  elfogytam közben és kínkeservesen értem be a célba sokkal rosszabb idővel, mint amit edzéseken futottam. Csalódást okoztam magamnak, de szerencsére a 47 perces időmmel nem volt elégedetlen a csapat. Az idei évet a visszavágónak szántam. Romániában dolgoztam hónapokig, a 10-12 órás kemény fizikai munka után mentem edzeni, futni. Fogyóztam, sokkal többet tettem a jobb eredményért. Szerencsére kitartó szponzorkeresésünk eredményeként a Toyota Sakura felkarolt, így meg tudtam venni azt a hajót, amivel egyáltalán érdemes elindulni egy ilyen versenyen. Pyranha Master2… Sajnos csak egyszer volt alkalmunk kint edzeni, de jövőre, ha még javítani akarunk, elengedhetetlen a sokkal több helyi edzés. Mese nincs. Csak a költségek… 🙁

Szóval a verseny.

A verseny előtt két nappal elkapott egy vírus. Ricsit, a siklóernyős srácot se kímélte, úgyhogy erős hasmenéssel dobtuk le az utolsó feles kilóinkat, pénteken már nem is tudtunk edzeni.
Szombatra a verseny kezdetére felszívtuk magunkat amennyire lehetett.

Nézők

A Red Bull Dolomitenmann természetesen népszerű

A reggeli rajthoz mindannyian kivonultunk, és üvöltve biztattuk Lacit, a hegyifutót. 2000 méter szintkülönbséget kell futnia 12 km alatt. Embertelen. 60 tízemeletes ház legfelső emeletére kell felfutni. (Ráadásul olyan terepen, ahol a hegyi kecskék is csak biztosítással mennének…)

Frenetikus hangulat volt, hihetetlen mennyiségű adrenalinnal a levegőben. Pillanatok alatt eltűnt a mezőny a szemünk elől, mi gyorsan átmentünk a következő rajthelyre, mert a hajómat mérlegelni kell, és berakni a startpozícióba, ahonnan már a versenyig hozzá se lehet nyúlni. Itt ért az első pofon, az előttem menő srác hajója 16 kg volt, az enyém 23(!). Tudom, ma már minden technikai sportnál óriási különbségek vannak, de ekkorák? 🙁 Ez az ökölvívásban két súlycsoport!

A futót 2000 méteren a siklóernyős Ricsi várja. Nyaktörő helyeken kell futnia, a hátán egy komplett siklóernyővel. Kőlavinák gördülnek a talpa alatt, majd olyan helyen startol, ahol ha hibázik, 30-40 métert gurul a lejtőn. Szerencsére most sem hibázik. Repül, suhan, képtelen helyre kell leszállnia a következő hegyoldalon, vezetékek, kábelek közt, domboldalnak felfelé(!), majd futnia kell vagy 500 métert fel a meredek hegyoldalon… Újabb start az előbb ölbe kapott ernyővel, majd leszállás egy fákkal körbenőtt focipályára, ahol a bringással, Zsolttal váltanak.

Landolás

Ricsi landol a focipályára

Nekik sikerül a váltó, de mivel egyre szűkebbre veszik az időhatárokat, az már viszonylag hamar kiderült számomra, hogy Zsolt nem ér vissza időn belül, így az oly annyira rettegett tömegrajttal kell indulnom, mivel a csapat kicsúszott a váltókra szánt időből. Zsoltnak sem a megszokott helyeken kell bringáznia, visszakerekezik majd 2000 méterre, néha futva tolja a bringát a meredek emelkedőn, aztán kamikaze módon döngetnek le egy sípályán, olyan sebességgel, ami betonon is elképesztő lenne… Zsoltnak sem volt könnyű dolga, mert a legutóbbi közös edzésünkön hatalmasat esett, a varratok még a kezében voltak, de fájdalomról nem árulkodott a rezzenéstelen arca…

Váltás

Sikeres váltás

Igyekeztem nem túlpörgetni magam, nyugodtan figyelni az időt, mikor, mennyi folyadékot toljak, hogyan kezdjem a bemelegítést, mentálisan rákészüljek, minden ezen múlik, minden…
A szándék ez volt, de persze tele volt a gatyám nagyon, kilégzés-belégzés… csak legalább ezt ne felejtsem el… legyen már rajt!

A startvonalnál helyezkedő srácok szemében ugyanazt láttam, a cél még az elején megugrani, mert 34 kajakos egyszerre a vízen kegyetlen húsdarálót jelent. Félve néztem őket, nagyon erősek…

Végre eldördült a pisztoly.

Elég jól kaptam el a rajtot, kb. hatodikként futottam a folyó felé a csúszós ösvényen. Hallottam a magyarok biztatását, de tudtam, hogy a gyorsan közeledő folyón átúszás sokat kivesz az emberből, és nekem még sok van hátra, nagyon sok…

Határozottan futottam bele a vízbe, és ahogy éreztem a folyó erejét, ugrottam, siklottam, elég jól elkapva a sodrást, mert a 3-4. voltam, amikor elértem a másik partot. Innen még egy kis vágta a gátig, felkaptam a hajóm, és már álltam is az ugróálvány előtt. Amíg rám került a sor, úgy lihegtem fújtattam, mint egy gőzmozdony. Oxigént!

Máris rám került a sor, pillanatig se gondolkozva ugrottam le a hét méterrel lejjebb rám váró folyóba. Az előttem ugró srác hajója tele ment vízzel, ki kellett szállnia kiönteni. Remek, eggyel kevesebb…

Végre kajakban, vízben vagyok, megjöttem. Tempó, csak tempó. Megint hallom Ricsi hangját, kiabál veszettül a parton, a szelétől is jobban megyek, úgy kell parancsolnom a lendületnek, sok van még, idén ésszel…

Fejben szakaszokra osztottam a pályát. Most ülöm a hajót, melegszenek az izmaim, a hatalmas tollakat nem könnyű áthúzni, próbálom lazán, jól fogni a sodrást. Máris elérem a kapukat, ahol szlalomozni kezdek. A zöldeket sodrásnak lefelé, a pirosakat visszafelé kell bevenni. Persze úgy rakták, hogy a ketteshez máris vissza kelljen jó pár métert evezni. Nem gond, érintés nélkül, szépen megyek. Újra a sodrásban vagyok, elmegy mellettem egy terminátor, veszettül forog a lapát a kezében, most ne kezdjek el meccselni, elég jó tempót megyek, alig tudom elengedni.

A következő kapu kombináció sokkal összetettebb, de már visz a lendület és ismerem is a pályát, erős, határozott mozdulatokkal megyek, jól érzem magam. Hiba nélkül megvan, gyorsítok kicsit a tempón, de még időben visszaveszek, a következő szakaszra rá kell pihenni, hiszen először 50, majd 100, aztán 150 métert kell árral szemben visszaeveznem egyes kapubevételekhez. Itt hibázok először, pedig a bíró is segíteni akar, és egy másik vonalat javasol, ami hosszabb, de könnyebb. Ellövök néhány fölös kalóriát, majd belátom az igazát, és azt választom. Kicsit mérgelődök magamon. Kezd beállni az alkarom, merevedik a hátam, magam hergelem, néha erőlködés közben morgok, üvöltök kicsit, ez működik, újabb erőre kapok.

Aztán egy hosszabb lesiklórész következik, jó vonalon, jó tempót kell menni. Itt már egyedül vagyok, aki gyorsabb volt, elment, a lassabbak pedig leszakadtak. Az összefolyáshoz nagy lendülettel érkezem, a letörésnél megcsúsztatom a hajót egy kövön, repülök kicsit, puffan a hajó alja a vízen érkezéskor, egyöntetű tetszést váltva ki a a nézőkből és a pályabírókból is. Ez jót tesz az önbizalmamnak, mert most kell még 300 métert felkajakoznom a következő zúgóig.

Kajakozás

Van olyan is, amikor „csak” kajakoznom kell

Ez a legnagyobb, legnehezebb zúgó a versenyen. Amikor a zúgó alá érek, végre megint magyar hangokat hallok. Kiszállok, felviszem a kajakot a sziklákon a zúgó tetejére és próbálom összeszedni magam. Itt nem hibázhatok! Mielőtt vízre szállok, látom, hogy a mögöttem jövő srác hatalmasat esik a sziklákon. Behúzom a nyakam, szerencsém volt. De nincs időm sajnálkozni, mikor látom, hogy lassan felkászálódik, beugrok a kajakba. Beveszem az első kapukat, de az egyik kapunál rossz ütembe nyúlok a vízbe, és túlforgat a víz. A kapu megvan, de háttal sodródok lefelé. Elkerülöm a sziklákat, gyors manőverrel kievezek a partig és a 10 méter visszautat megint a regenerálódásra szánom. Át kell evezzek a legnagyobb zúgó közepén a túlpartra. Ez a mumusom, edzéseken itt számtalanszor elvitt a sodrás. 10 cm. Ennyin múlik. Ha idő előtt gyorsítok, ráfolyik a sodrás a hajó orrára, letol, és nem érek át. Ha lejjebb kezdek a hullámra csúszni, megint csak ledob. A folyó közepén van egy visszaáramlás, amit nem lehet látni a habtól, csak érezni. Ott ütembe kell megdönteni a hajót, és még egy óriási lendületet adni az átjutáshoz. Az egész őrült gyorsan történik. Ezért az egy-két mozdulatért vettem meg ezt az óriási tollú karbon lapátot. Annak az egy húzásnak kell hatalmasnak lennie, pont ott és pont akkor. Sikerült! Üvöltve érkezek meg a túloldalra, boldogan, megint „csak” kajakoznom kell… 🙂

Pattanok ki a hajóból, újabb futás fel a zúgó melletti sziklákon, és még 300 m evezés árral szemben, az utolsó két kapun át a kiszállóig. A part mellett haladva hallom a társaim biztatását, hálás vagyok a hangjukból áradó hatalmas energiáért és szeretetért. Leszakad a hátam, húzom. Alig haladok árral szemben. Kicsit rádobok még, de már a futáson jár az eszem. El is hibázom a következő kis zúgón a felevezést, bosszankodva megyek neki újra, erőm határán éppen hogy fel bírok menni. Felemésztenek ilyenkor a kis hibák is. Már csak át kell evezzek a folyó túlpartjára és vége a kajakozásnak… Suhanok a habokon. Megint minden könnyű, dolgozik a rutin… A kiszállás nem sikerül túl sportosra, atomokra vagyok hullva, a hajó felkapása is nyugdíjasra sikeredik, gyerünk Laca, fusd le azt a rohadt kilométered… Futom. Valójában vánszorgok. Fut mellettem A Csapat, a társaim, biztatnak, informálnak, de nem megy több. Valószínűtlenül távoli a cél, sose érek oda.

Vánszorgás

Futnak mellettem, biztatnak, de nem megy több, csak vánszorgok

Oxigénért kiállt a tüdőm, alig engedelmeskednek a lábaim. Ráfordulok a befutóra. Itt már húzhatom a kajakot a földön. Mehet a sprint, gyorsítok, vagy csak én hiszem azt, de közeledik a cél. Zsolt hangja adja az utolsó löketet, bekiabál a célba. Megjöttem. Megcsináltam. Kiadtam mindent. Térdelek a földön és öklendezek boldog, átszellemült arccal. Végül mégsem ájulok el.

Befutó

Ráfordulva a befutóra, már húzhatom a kajakot a földön

Sokan néznek, itt a csapatom, a társaim és olyan, de olyan boldog vagyok, hogy el sem tudom mondani…

Megcsináltuk

Megvívtuk a csatánkat

Szorongatjuk egymás kezét. Gratulálunk. Mindenki megvívta a saját csatáját. Győztesek vagyunk.

Nézem az arcokat. Boldog mosollyal néznek vissza, és én arra gondolok, hogy tudták mindazt végigcsinálni, hiszen az én számom a legkönnyebb mind közül és ebbe is belehaltam…

Csapat

Mindannyian győztesek vagyunk

Megcsináltam, amit akartam. Az idei versenyen 300 méterrel többet kellett árral szemben kajakozni és egy kilométer körüli távot kellett futni. A tavalyi időm 47 perc volt, most mindennel együtt 50. Javítottam. Sokat. És már most tervezem, hogy jövőre még többet…

Írta: Nagy László

A Csapat

  • Kovács László (hegyifutás)
  • Dósa Richárd (siklóernyő)
  • Járdán Zsolt (mtb)
  • Nagy László (kajak)

Támogatóink

  • Red Bull
  • Toyota Sakura
  • Raák optika
  • Extreme outdoor ruházat
  • Bitframe.hu

 

Share.

About Author

Leave A Reply

Miben tudok segíteni? Klikk ide!

Jelenleg nem vagyunk elérhetőek, kérlek hagyj üzenetet, ügyfélszolgálatunk hamarosan keresni fog. Köszönjük szépen.

Kérdések , kérések ? Szívesen segítünk mindenben!

Kattints ide hogy elkezd a csevegést

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát További információk

A cookie beállítások ezen a weboldalon "cookie-k engedélyezve" beállításon vannak, hogy a lehető legjobb böngészési élményt nyújthassuk Önnek. Ha Ön folytatja ennek a weboldalnak a használatát anélkül, hogy megváltoztatná a cookie beállításokat, vagy az alábbi "Elfogadom" gombra kattint, akkor Ön hozzájárul a fentiekhez.

Bezárás