Riverside Baja (az igazi terep-rally)

0

Ismét egy verseny. Olyannak ígérkező, mint az eddigiek. Annyiban volt más, hogy tudtuk, szombaton a Bükfürdő rally mezőnyének a pályáin megyünk majd mi is. Nem is voltunk megijedve hiszen, bár 9 szakasz volt, rövid pályák.

Pénteken már nagy izgalomban voltunk, hiszen volt egy szuperspeciál szakasz és egy gyorsasági szakasz. Elég gyorsan véget értek, nagyon jó hangulatban teltek.
Másnap, azaz szombaton kicsit több volt már az adrenalin, irány a rallypályák.

Szeleste, Csepreg, Rallykatlan. Az első körben még nem adtunk bele mindent, megnéztük mi vár ránk. A katlanban volt egy hatalmas ugrató, a pilótám mondta is, hogy ezt a következő körben megugorjuk. Szerviz, és második felvonás. Az első két szakasz nagyon fergetegesen sikerült, már egy kis gyomorideggel vártam a katlant,-az ugratót. Próbálkoztam és mondtam neki, hogy „a púpon fékezel”, hamar érkezett is a válasz: én nem veszem el. Nem vette el. A kocsi megugrotta a púpot elemelkedett. Bentről ez úgy zajlott, hogy néma csönd….csak repülsz, repülsz. Úgy éreztem soha nem érkezünk le. Aztán egyszer, becsapódtunk. Hihetetlen erővel leérkeztünk és elhagytuk a helyszínt, mintha meg sem történt volna olyan gyorsan, de még mindig a hatása alatt voltunk. Két gyorsasági volt még ezután, majd ismét szerviz. Minden rendben még egy kör és mára vége.

Letudtuk Szelestét és Csepreget, következett a Rallykatlan. Megint ugratunk vajon? Vagy már elspóroljuk, hiszen mára ez az utolsó? Nem tudtam mi járhat a pilótám fejében.
Elrajtoltunk, jönnek a kanyarok, mondom az információt. Bal hajtű, jobb hajtű belső íven gumi. Nagy tempóval bevesszük a bal hajtűt és már jön is a jobb hajtű. A jobbos kerék felkap a belső ívben elhelyezett gumira, és érzem itt gond van. Oldalra borulunk majd nagytetőre érkezünk. Mikor elkezdtem érezni, hogy gond lesz mindent eldobtam, összekucorodtam és vártam hogy álljon meg a kocsi. Puffanás, csattanás, üvegdarabok és lógunk az övön, a világ fejjel lefelé. Első kérdés, hogy ki hogy van. Kapsa rendben, én rendben. Ki kell szállni gyorsan, mert a pályán vagyunk. Az öv kicsatolása után pici puff és már mászunk is ki. Felmérjük a károkat, három pillantás, sok ember körülöttünk. Vagyunk itt elegen borítsuk vissza. Nekifeszülünk, mindenki, minden izmával nyomja a 2 tonna körüli monstrumot. Egymást bíztatva, ordítva toljuk. Tompa puffanással újra lábon a gépezet. Üljünk vissza, menjünk tovább. Beülünk, sok apró szilánk, por, horpadt tető. Irány a szerviz.

Beérünk, már ott a technikai bizottság, hogy ellenőrizze mehetünk-e tovább. A szerelők hiénaként vetik rá magukat az autóra, hogy kihozzák belőle a legjobbat. Ajtó leszakadva, ablak betörve. A cső nincs meggörbülve, ez jó hír. Folytathatjuk. Este tanácskozunk, hogy mi lesz holnap, így, hogy nincs szélvédőnk, hangosításunk, hogyan ugrunk neki 200 km-nek?

Kapunk cross-szemüveget, meg egy másik valamilyet, megyünk be a kocsiért, kicsit viccesnek találjuk, poénkodunk, kiintegetünk belőle a szélvédő helyén. Megyünk a rajthoz, elismerő tekintetek vesznek minket körül, mindenki bíztat minket. Elrajtolunk. 50 km vár ránk így. Torkom szakadtából üvöltök és mellé mutogatom kézzel lábbal, hogy mi merre van. Tócsába huppanunk, beterít minket a sár, töröljük a szemüveget irány tovább. Jó pár gally és még több bogár…de megyünk. Kiabálok, hogy értse mit mondok, még 5-8 km lehet hátra, és mi történhetne még: elkezd esni az eső. Egyre jobban. Van olyan csepp, ami fáj, amikor az arcomba verődik. Látom a célt, toljuk odáig, beérünk. Mi legyen? Nem kérdés, megyünk tovább.

2. szakasz. Elindulunk, nagy hévvel, óriási lelki erővel, felhergelve, kicsit lenyugodott esőben. Megint rajt. Küzdünk tovább, saras gödrös, bogaras, rekedtes , de feledhetetlen. Újra célban. Elégedettek vagyunk és úgy tűnik a nézők is. Visszajeleznek hogy elismerésük felénk és hogy jó hallani még a kocsit sem látva hogy merre lesz a kanyar. Ezek szerint volt hangerő.:) Beérünk a szervízbe, már korábban hallottuk, hogy a kuplunggal gondok vannak. Ha benn maradunk a szakaszon, nincs pont. Ha most kiállunk van. Nehéz döntés ez mindenki számára.
A pilóta tudja, bár a kocsi van értünk, de lelke van, nem kínozzuk tovább. Nekünk ez ennyi. Visszük a kocsit a gyűjtőbe. Bár még két szakasz hátra van, nem érezzük, hogy feladtuk volna.
Mindenki küzdött, a szerelők, a gép, a pilóta, a navigátor. Küzdöttek velünk az emberek, akik segítettek a kocsit visszaborítani, küzdöttek velünk a csapatok, akik bíztattak minket, vagy megálltak a gyorsasági szakaszon, mert látták, hogy baj van. Megállt saját csapatunk másik autója is, visszatolatott a saját idejéből és érdeklődött hogy rendben vagyun-e.
Ezen a hétvégén, a riverside baján vizsgáztunk: kitartásból….emberségből. Mindenki jelest kap.

Share.

About Author

Leave A Reply

Miben tudok segíteni? Klikk ide!

Jelenleg nem vagyunk elérhetőek, kérlek hagyj üzenetet, ügyfélszolgálatunk hamarosan keresni fog. Köszönjük szépen.

Kérdések , kérések ? Szívesen segítünk mindenben!

Kattints ide hogy elkezd a csevegést

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát További információk

A cookie beállítások ezen a weboldalon "cookie-k engedélyezve" beállításon vannak, hogy a lehető legjobb böngészési élményt nyújthassuk Önnek. Ha Ön folytatja ennek a weboldalnak a használatát anélkül, hogy megváltoztatná a cookie beállításokat, vagy az alábbi "Elfogadom" gombra kattint, akkor Ön hozzájárul a fentiekhez.

Bezárás