Spar Maraton 2014

0

Spar Maraton 2014

Izgatottan vártam az október 11.-ét. Amatőr futóként sport múlt nélkül kezdtem el készülni a maratonra. 3 év munkája van benne. Megérte. Aznap úgy ébredtem fel mintha félmaratont futnék. Bele sem gondoltam mekkora táv a 42195 m.

11 órakor volt a rajt.Fantasztikus érzés volt a hömpölygő tömegben elindulni. A csodálatos időnek örültünk is meg nem is. Nagyon megnehezítette a futást. A 20.km körül volt az első holtpont, de könnyen átlendültem rajta a lelkes szurkolóknak köszönhetően. A verseny alatt egy angol közép korú férfi hol megelőzött hol én előztem meg. Akárhányszor utolértük egymást biztatott ami nagyon jól esett. Figyelt rám végig a kilométerek leküzdése közben.

A 20-35 km között jöttek a nem várt fájdalmak. Úgy éreztem hogy szét robbantak a kis lábujjaim.Először a jobb lábamon éreztem a 25 km körül. Majd a bal lábamon a 32.km környékén. Le sem mertem venni a cipőt hogy megnézzem. Az égő fájdalmat, majd a zsibbadást éreztem. Próbáltam nem odafigyelni a fájdalomra. Sikerült elfeledni. Közben szüntelenül biztattam a körülöttem gyalogló embereket.”Hajrá,megtudod csinálni”

spar maraton

Már a Margitszigeten jártunk a 36.km-t elhagyva amikor egy emelkedő következett. Bele sétáltam. Lógó kezemet egy férfi megfogta és húzott maga után biztatva hogy már nincs sok hátra. Szóba elegyedtünk. Svájci középkorú férfi volt aki a lányával együtt futotta a maratont. A férfinak a 12. maratonja volt, de az első itt Magyarországon. A lánya elsőként futotta. Fantasztikusnak találják Budapestet. Nagyon kedves, közvetlen emberek.Ez ismét erőt adott az újabb tovább haladáshoz. Valamint az út szélén szurkoló idegen emberek biztatása. Fantasztikus érzés amikor mosolyogva biztatnak hogy megtudod csinálni.

spar maraton

Lazán lefutottam 4 km-t, mintha megtáltosodtam volna. Elértünk a 40. km-hez. A szemem könnybe lábadt és itt már tudtam hogy meg lesz életem első maratonja. Kemény 1295 m volt még hátra. A Hősök Teréhez érve alig vártam hogy a célhoz érjek. Úgy tűnt hogy soha nem fogom meglátni. Próbáltam magam tartani. Amikor az utolsó 100 m következett a hideg rázott. A cél előtt eltört a mécses az örömtől. Sírva léptem át a célvonalat. Beértem!!!!!

 

Fantasztikus érzés! Amint átléptem a vonalon, minden fájdalmat elfelejtettem.

Share.

About Author

Leave A Reply

Miben tudok segíteni? Klikk ide!

Jelenleg nem vagyunk elérhetőek, kérlek hagyj üzenetet, ügyfélszolgálatunk hamarosan keresni fog. Köszönjük szépen.

Kérdések , kérések ? Szívesen segítünk mindenben!

Kattints ide hogy elkezd a csevegést

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát További információk

A cookie beállítások ezen a weboldalon "cookie-k engedélyezve" beállításon vannak, hogy a lehető legjobb böngészési élményt nyújthassuk Önnek. Ha Ön folytatja ennek a weboldalnak a használatát anélkül, hogy megváltoztatná a cookie beállításokat, vagy az alábbi "Elfogadom" gombra kattint, akkor Ön hozzájárul a fentiekhez.

Bezárás