Szép fokozatosan építettem fel magam

0

Rövid bemutatkozással kezdeném, ahogy az illendőség megkívánja. Nevem Vadász Gábor, 1983-ban születtem, egy testvérem, nővérem van. A sporttal viszonylag korán 7 éves koromban kezdtem foglalkozni. A kezdetben fociedzésekre jártam, mivel nagypapám a VASAS focistája, később szakosztályvezetője volt , ahol Édesapám is ifi korosztályban játéklehetőséget kapott. Visszaidézve nem emlékszem mi volt az ami miatt nem maradtam meg ennél a sportnál, de egy rövid ideig még teniszeztem is. Aztán 8-9 éves lehettem amikor Édesapám egyik kollégájának fiával együtt mentünk le öttusa edzésre.

Bár ilyen fiatalon csak két tusa volt (úszás és futás) még, bekerültem a KSI öttusa szakosztályába. Itt próbáltak teljesítményre ösztökélni ami elég nehezen ment, de “Gyöngyi néni” nagyon jól kezelt minket és megtanítottak úszni és futni. Így telt el pár év, majd már 12 évesen egyik úszóedzésen az KSI egyik volt edzője “Csicsó” drasztikus eszközökkel kívánt minket sportolásra buzdítani. Felálltam a rajtkőre de a medencében, mint valami heringkonzervet látva nem tudtam beugrani a többiek közé. Ekkor egy felelőtlen mondatot elengedve annyit mondott: “Ha nem tetszik el lehet menni”. Mondtam: “oké!”, lemásztam a rajtkőről és elindultam kifelé. Hátra sem néztem. Annyit hallottam csak akkor: “Ha kilépsz, ide már nem kell visszajönnöd!”

Semmi gond, gondoltam magamban és a kijáratban szembe jött velem az UTE-s edző Fekete Gábor “Gáborbá’ “, aki szemtanúja volt a történteknek és csak annyit mondott: “Gyere át hozzánk, mi szívesen látunk!” Ettől a naptól kezdve UTE-s voltam. 14 éves koromban elkezdtünk lőni és vívni is, szép fokozatosan terheltek le. Természetesen a futóversenyekre-futófesztiválokon indultunk szép számmal. Néhány trikót még alvós pólónak használok, de nagy része tönkrement az évek alatt.

Egyik barátommal egy félmaratont futottunk le júniusban a rakparton, ekkor ez még elég nagy táv volt a középiskola első évében. 16 évesen már lovaglás is szerepelt a mindennapjaimban. Ebből az öt ágból minden futóedzésen 8-9 km-eket futottunk, ami két naponta volt kedd-csütörtök-szombat napokon. Gyakorlatilag a sport az iskola előtt és iskola utáni programot jelentette hétköznapjaimban. Szombatonként egy laza 8-10 km-es hármashatárhegyi futással vezettünk le.

Nagyszerű edzéstársaim voltak, akik közül Tibolya Péter, az UTE öttusázója még most is űzi ezt a nagyszerű sportot, együtt versenyeztem olimpiai bronzérmes Marosi Ádámmal, és Kasza Róberttel is.

Ahogy leérettségiztem és elkezdődött az Egyetem gépészmérnöki Karon, nem tudtam már elegendő időt szakítani a sportra és abbahagytam a versenyeket, ezzel együtt az öttusa is szép lassan elkopott. Utólag minden tiszteletem a volt edzőimnek, sok szép pillanatot köszönhetek nekik, a kitartásomat tőlük tanultam. Még két évig elmentem vívni az MTK-ba, közben futóedzéseket és úszóedzéseket tartottam magamnak szabadidőmben. Végül már eredmények híján az iskola befejezését vártam, mivel az állandó éjszakai házi feladatok mechanika és egyéb tárgyakból eléggé sok energiát igényeltek.

Ekkor ritkán, csak 2-3 hetente futottam. De volt egy pont, amikor azt mondtam ezt nem tehetem és ismét elkezdtem futni önszántamból. Szép fokozatosan építettem fel magam ismét a 3-4 éves kihagyás után és ismét indultam futóversenyeken. Itt csak saját magam szórakoztatására mP1060899entem, de ezzel együtt az egyetemi eredmények is jöttek. Az Egyetem utolsó évében már a kevés tárgy miatt úsztam is és úszófesztiválokra is eljártam. 2010-ben végeztem az Egyetemmel, ekkor Pakson kezdtem el dolgozni, mint kezdő tervező mérnök. A szép tájak miatt igencsak érdemes volt a környéken futni, így növeltem a távokat és már félmaratont is bevállaltam. A paksi Atomfutáson kétszer félmarATOMot, egyszer pedig 3/4-ed marATOMot futottam. 

Tavaly erőt vettem magamon pedig a nyár nem futással, hanem lakásfelújítással telt, ennek ellenére a 29. SPAR maratonon is sikeresen, az általam kitűzött kezdeti 4:30-en belüli időt futottam. Az időjárás kissé megviccelt, 29 °C volt a rakparton és tűző napsütés, ez eléggé sokat kivett belőlem. De amikor beértem a célba első maratomon, az egy furcsa érzést nyújtott. Büszke voltam magamra, hogy egy ekkora távot lefutottam. Idén fogok megnősülni, s mivel nászutas ötletünk nem volt hirtelen, kitaláltuk menyasszonyommal, hogy legyen idén Moszkva maraton. De idén már a 4 órán belüli időt tervezem.

Szerencsére családom mellettem áll, de jelenleg klub nélkül futok. Amikor tehetem, Csömörre indulok a 16. kerületből és amikor felérek a csömöri domb magas pontjára, a Budai-hegység képe tárül elém. Minden esetben megállapítom a környezet gyönyörűségét futás közben. Amikor pedig nem futok, akkor kikapcsolódásként elmegyek motorozni egyet.

Üdvözlettel: Vadász Gábor

 

Share.

About Author

Leave A Reply

Miben tudok segíteni? Klikk ide!

Jelenleg nem vagyunk elérhetőek, kérlek hagyj üzenetet, ügyfélszolgálatunk hamarosan keresni fog. Köszönjük szépen.

Kérdések , kérések ? Szívesen segítünk mindenben!

Kattints ide hogy elkezd a csevegést

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát További információk

A cookie beállítások ezen a weboldalon "cookie-k engedélyezve" beállításon vannak, hogy a lehető legjobb böngészési élményt nyújthassuk Önnek. Ha Ön folytatja ennek a weboldalnak a használatát anélkül, hogy megváltoztatná a cookie beállításokat, vagy az alábbi "Elfogadom" gombra kattint, akkor Ön hozzájárul a fentiekhez.

Bezárás