Szerencsétlen balesetből örök szenvedély

0

A sport mindig is az életem és a hétköznapjaim része volt. ’95-ben végeztem Pécsett a JPTE-TK testnevelés-matematika szakán. Sosem voltam kiemelkedően tehetséges sportoló, de mindenben jól helyt tudtam állni. Én inkább csak ilyen lelkes amatőr voltam, hiányoztak belőlem a kivételes képességek ahhoz, hogy bármiben versenyzői babérokra törhessek. De nem volt bennem emiatt hiányérzet. Hozzám a legközelebb a mountain bike állt, de nem okozott nehézséget a 3.000 métert megfutni 11:30-as szintidőn belül sem, ha ez kellett, hogy meglegyen a félév. Igaz, nem esett jól.

A futás ekkor még meglehetősen távol állt tőlem. Valamit mindig rendszeresen sportoltam, de azt, hogy fussak, el sem tudtam képzelni. Én is úgy voltam ezzel, mint a legtöbb ember, hogy még a gondolata sem esett jól. Valahol egyébként ezért az iskolai testnevelés órákat okolom, ha tanítanék, akkor én biztos nem így csinálnám. Az, hogy mindenféle felkészülés nélkül futtatunk a gyerekekkel időre 800 métert, meg cooper tesztet, egyenesen ahhoz vezet, hogy csak megutáltatjuk velük ezt a sportot ahelyett, hogy szépen fokozatosan megtanítanánk nekik, hogy hogy is kell ezt csinálni. Hogy nem kell minden edzésbe belehalni. Hogy szép türelmesen, lassan, messzire lehet jutni.

Évek óta jártunk focizni egy baráti társasággal. Élet-halál meccseket vívtunk egymás ellen, ahol kiengedtük a gőzt a sokszor nyomasztó hétköznapok után. Egy ilyen alkalommal sikerült olyan szerencsétlenül mozdulnom, hogy eltéptem a keresztszalagom. Sajnos ebben a szezonban a családi síelés így elmaradt. 2010 februárjában meg kellett műteni. Aztán gyógytorna, ahol olyan szerencsém volt, hogy profi szakember segítségét kaptam. Ahogy javultam, mondta, hogy most már el kéne kezdenem lassan kocogni.

Mivel erre kiváló adottságokat kínál az otthonunktól 400 méterre lévő Malomvölgyi tó – Keszüben lakom – rászántam magam, az első kocogós kilométeremre. Aztán a következőre. Aztán ahogy nőttek a távok és a futással töltött idő, egyre jobban kezdtem belejönni, és élveztem, hogy mozog a lábam, nem fáj semmim és egyre gyorsabb tudok lenni. És egyszer csak minden összeállt. Reggel 7-től futottam, aztán mentem dolgozni.

Malomvölgyi tó

A 2013-as év volt az első amit már igazán végigfutottam. Azóta nincs megállás. Most már sajnálom, hogy csak mostanra tanultam meg igazán élvezni és értékelni a futást. Nehezen tudom elképzelni, hogy a jövőben ne fussak. A környezetemben sokakat megfertőztem ezzel az érzéssel.

Share.

About Author

Leave A Reply

Miben tudok segíteni? Klikk ide!

Jelenleg nem vagyunk elérhetőek, kérlek hagyj üzenetet, ügyfélszolgálatunk hamarosan keresni fog. Köszönjük szépen.

Kérdések , kérések ? Szívesen segítünk mindenben!

Kattints ide hogy elkezd a csevegést

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát További információk

A cookie beállítások ezen a weboldalon "cookie-k engedélyezve" beállításon vannak, hogy a lehető legjobb böngészési élményt nyújthassuk Önnek. Ha Ön folytatja ennek a weboldalnak a használatát anélkül, hogy megváltoztatná a cookie beállításokat, vagy az alábbi "Elfogadom" gombra kattint, akkor Ön hozzájárul a fentiekhez.

Bezárás