Torockói túra

0

Torockói túra.

 

Már sokat hallottam róla és csupa jót. Nekem most volt itt az ideje, hogy lássam, Torockót, a mézeskalács házaival.

A békéscsabai Bihari Túrák Egyesülettel még tavaly ismerkedtem meg. Véletlenül akadtam rá a neten írhatnám, mert ott találtam, azonban jól tudom, véletlenek nincsenek. Az Egyesület rendszeresen szervez túrákat Erdélybe és májusban Torockó volt az egyik úti célja. Azon a hétvégén nem volt programom, az utóbbi időben pedig egyre nehezebben tudok otthon maradni, valami dolgozik bennem, mennem kell, így nem volt kérdés, ha van még hely a kisbuszban velük utazok Erdélybe.

Az Egyesület azzal lopta be magát a szívembe, hogy kisbuszos utakat szervez. Nekem sokkal kellemesebb, mint sok emberrel együtt utazni. Az útitársakat is jobban megismerhetem, a látnivalókra is jobban tudok figyelni, hangulatosabb, valahogy elcsendesít, miközben az érzékeim a maximumra kapcsolhatnak. Milyen érdekesek vagyunk mi emberek, ahányan, annyi félék. Valaki a tengerpartra vágyik, sok emberre, hangos zenére, koktélra, pörgésre. Ami jó dolog ugyan, tényleg, de személy szerint, nem kapok tőle olyan feltöltődést, mint amit a hegyekben tapasztalok. Az utazások során szeretek bámulni az ablakon, nézni az elsuhanó tájakat, a megszokottól eltérő képeket. Ahogy nézem az agyam lázasan fényképezi őket, miközben már nincs ott az autó ablaküvege, megszűnik a külvilág és beleolvadok a tájba, ott vagyok benne és ez olyan jó. A Bihari Túrások kisbuszában mindig ezt érzem. Itt nem kérdezi senki, miért mentem egyedül, vagy ha kedvem úgy tartja, nem szólok egy szót sem, itt nem nézik milyen márkájú a túrabakancsom, vagy hogy ki vagyok, mi vagyok. Egyszerűen csak visznek, el a hegyekbe és közben mutatják a szépet és a jót.

Kis csapat verődik össze a szokásos találkozási pontnál, bemutatkozunk egymásnak és indulás. Sarkadon még csatlakozik hozzánk egy srác és irány a határ. A határt átlépve a már jól ismert táj fogad, az első vasúti átjárónál a jellegzetes őrház.  Közben a kisbuszban alakul a hangulat. A buszban utazó két geológus jó barát Veress Zsolt és Páll Dávid Gergely, szakmázni kezd. Közülük Zsolt előadásmódja már önmagában is magával ragadó, így nem lehet nem rájuk figyelni és máris érezhetően jó a hangulat, ami kell is, mert hosszú az út Torockóig.

Útközben több helyen megállunk, látni való van bőven, vízesés, Csigadomb, Móc földi vásár. Ha nem élem át el sem hiszem, hogy a kis falu fő utcáján két oldalt kirakodó vásár, tömve emberekkel, mindenki hangosan beszél, színes ruhákban az asszonyok, kalapban a férfiak. A kisbusszal csak lépésben haladunk, senkit nem zavar, hogy ott megyünk, mintha ott sem lennénk, alig akarnak félreállni. Színes forgatag, zsibvásár kellős közepén találom magam, és még azt mondják, hogy az időutazás nem létezik, pedig én az időben legalább 100 évet léptem vissza. A fülemnek idegen nyelv, szokatlan emberi arcok, közben érzékelem, hogy valahol egészen más világban járok, a szám a fülemig ér és boldog vagyok. Ehhez pedig nem kell csak egy út, megtapasztalni a határtalan vidéket és néhány képkockát látni egy másik kultúrából….

Torockóra estére érünk, amikor leszakad az ég. Igen, a hegy velejárója, hogy kicsit gyakrabban esik az eső. Akkor azonban szakadt, megvártuk míg csillapodik, majd felállítottuk sátrainkat. A kemping, ahol megszálltunk nagyon barátságos, komfortos, szépen rendezett. Szállásadónk magyarul beszél és a kemping területén is több magyar rendszámos autó áll. Vacsorázni megyünk és mi más a vacsora, mint csorba leves.  Másnap korán kelek, mert szerettem volna megnézni a napfelkeltét. A reggeleket szeretem a legjobban, az egy új kezdet, akkor még bármi megtörténhet, nyugalom van és a levegő is egészen más….. Madárcsicsergésre ébredek, hajnalodni kezd, még mindenki alszik, a fű harmatos, a levegő ködös, gyalog indulok el… Torockó felé kóbor kutyák csapata fogad, így nem arra megyek, hanem fel a közeli dombra, ott várom a reggeli Napot…..Talán a köd, a pára, a hegyek vagy az erdő az, ami ontja magából az erőt és akkor a fák koronáján meglátom a ködtől halványan ragyogó Napot…

Mire visszaérek, a többiek már reggeliznek és nem is tudják, hogy miről maradtak le….:) Reggeli után irány Torockó. A sok egyforma ház, a fehérre meszelt falaival, muskátlis ablakaival a házakon lévő Nap és spirál motívumokkal, a település főterén lévő forrással, csodálatos. Egy kis ékszerdoboz, benne a sok kis gyöngy ékszerekkel… Alig tudom feldolgozni a látottakat, amikor már azt veszem észre, hogy a Székely-kő felé gyalogolunk. Az emelkedő sziklái, a táj és a hangulat. A Székely-kő piros-fehér–zöldre festett csúcsköve, a hegy lábánál elterülő falu látványa, minden ami ott van, az a kő, az a hegy, megnyitja az emberi szíveket….Ez Torockó varázsa, ezért kell odamennie mindenkinek 🙂

 

 

 

 

Share.

About Author

Leave A Reply

Miben tudok segíteni? Klikk ide!

Jelenleg nem vagyunk elérhetőek, kérlek hagyj üzenetet, ügyfélszolgálatunk hamarosan keresni fog. Köszönjük szépen.

Kérdések , kérések ? Szívesen segítünk mindenben!

Kattints ide hogy elkezd a csevegést

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát További információk

A cookie beállítások ezen a weboldalon "cookie-k engedélyezve" beállításon vannak, hogy a lehető legjobb böngészési élményt nyújthassuk Önnek. Ha Ön folytatja ennek a weboldalnak a használatát anélkül, hogy megváltoztatná a cookie beállításokat, vagy az alábbi "Elfogadom" gombra kattint, akkor Ön hozzájárul a fentiekhez.

Bezárás