Tripla Ironman 2015

0

TRIPLA IRONMAN

2015

…..amiről egy éven át minden nap álmodtam!
…..a verseny hosszú volt,a beszámoló is az lesz! 🙂

Kedves Olvasó!

            Néhány mondatban engedd meg,hogy a verseny előtti hónapokról is írjak!

2014 augusztusában a Dupla Ironman után még elindultam egy féltávon, de már akkor éreztem a fájdalmat a csípőmben és napról-napra rosszabb lett. Ülőideg gyulladás. 🙁 Nem, hogy edzeni, de járni se tudtam! Dr. Lengyel Zsuzsa tudása, türelme és 3 hónap kellett a gyógyuláshoz. Injekció-kúra, mágneses-és lézerterápia valamint rengeteg nyújtás várt rám ezekben a hetekben. Elhatároztam,hogy mindaddig nem fogok edzeni,amíg a doktornő meg nem engedi!
November közepén kezdtem úszni, tekerni és a kocogás + séta volt az utolsó amit engedélyezett nekem. Hálás vagyok neki,mert mindig nyugodt volt, ezáltal én is, elhittem,hogy meg fogok gyógyulni!
Boldog voltam,mert futhattam!
1 hónapig tartott ez az öröm, mert Karácsony előtt sajnos olyan történt, amit soha nem éreztem. Rossz közérzet, köhögés, gyengeség és jó pár nap után kiderült, hogy tüdőgyulladásom van!…ki tudja mitől!?:(
Majdnem 3 hónapig feküdtem itthon, teljes edzésmegvonás, de kedvem se volt hozzá. Elgondolkoztam…miért is történik ez velem?
Nem akarja a sors,hogy én ezt a nagy vágyamat valóra váltsam? Tomika megnyugtatott,hogy rengeteg idő van még, ne aggódjak!
Január végén újra munkába állhattam…1 hétre…mert újra rosszul éreztem magam,újra köhögni kezdtem 🙁
Dr. Alföldi Ibolya kezelt. Szerencsés voltam, mert ő is minden alkalommal kedves és nyugodt volt, bátran kérdezhettem tőle, sosem volt morcos! Foltok voltak a tüdőmön, amik egyszerűen nem akartak elmúlni. Sajnos  közben  Szandit is megfertőztem itthon, így Tomika kettőnket ápolt 🙁  Szorított az idő… a kérdést újra feltettem magamnak: ne induljak?
Szerelmemtől záporoztak a pozitív gondolatok: így nem adhattam fel!
2015-ben csak február 18-án futottam először! Kitaláltam magamnak a TRX és CrossFit edzést és ezeket is  beleépítettem a triatlonba!
Nyújtás és erősítés, ebből baj nem lehet. A futásba egyre jobban belejöttem, márciusban már 6 órát, áprilisban 18 és fél órát futottam izomláz nélkül! Júniusban olimpiai táv, júliusban féltáv Dunaújvárosban, rekkenő hőségben és nekem nagyon jól ment. Tulajdonképpen itt éreztem úgy, hogy felkészültem a Triplára!

Utazás:
Hétfőn hajnalban indultunk Lensahnba, öten: Anyuci, Hugi, Szandi  és mi ketten.1300 km-t kellett levezetni,az Északi-tenger nincs közel! 🙂

1
Itt még ment a vezetés is 🙂


Kedd, szerda a teljes pihenésről szólt. Megcsodáltuk a tengert, bejártuk  a futó- és kerékpárpályát, megnéztük a medence vizét.

2

Készülődés:
Csütörtökön Szandi és Ildi gofrit, muffint és brownie-t sütött, Anyuci pedig fincsi ebédet csinált. Felállítottuk a sátrat, ami a hotel lesz 2 napra!
Időben lefeküdtünk és jól aludtunk, ami egész hétről elmondható és ez nagyon fontos egy hosszú verseny előtt, melyet tapasztalt győri ultratriatlonos barátunktól kaptuk jó tanácsként.

3
Megnyitó ünnepség előtt

A verseny napja:
Hajnali 5 előtt keltünk, a strand nagyon közel volt. A holmijainkkal kétszer kellett fordulni, macerás sport ez a triatlon!
Szandika segített bekenni minket, Rokob Józsit is elvállalta, aki aznap a mi depónkban reggelizett.
A víz hideg volt, 20 fokos, kellett a neoprén. Engem ez annyira nem zavart,én jobban bírom a hideget,mint Tomika.
Ölelés a családdal és a vízbe merültünk…
Hat fiúval úsztam egy sávban,Vőneki Anti és Mindum Karcsi is velem volt.
Egy puszi a másik sávban úszó jóképű, magyar fiatalembernek…a Szerelmemnek:-)…és elindultunk a nagy útra….

7.00 Rajt! ÚSZÁS  – 11,4 km (228 hossz)
Nem tudtam úszni a saját tempómat legalább 20 percig, lassú volt mindenki…gondoltam, így nem úszom el az elejét.
Aztán egyre jobban zavart és úgy döntöttem, inkább egyedül úszok,nem érdekel a lábvíz.
Előre álltam, a fiúk úgy jöttek utánam, mint a kiskacsák:-)
4
Azok a bizonyos karikák 🙂

23-24 perc/km-t terveztem átlagban, kértem Szandikát, ha ennél gyorsabb a tempó, szóljon rám.
Elszomorodtam, amikor Hugi mondta, hogy Tomi fázik,begörcsölt, fel kell vennie a hosszú neoprénjét…most kezdtük a versenyt…mi lesz vele???
Aztán nemsokára láttam, hogy újra a vízben van és ez megnyugtatott!
Nem kérdezgettem, hol tartok, tudtam,hogy majdnem 5 órát a vízben ázok majd, előzetesen ennyit terveztünk.Az úszás jól ment, ettem, ittam rendszeresen, Anyáék a medence végén ültek közvetlenül.
Eddig a leghosszabb úszásom 8 km volt…amikor ugyan 10 km-t terveztem, de megfájdult a vállam, szóval egy Ironman távot kellett elképzeltem hozzá:-)
4 óra körül azért csak megkérdeztem, merre járok és a hallottakon nagyon meglepődtem…talán akkor jártam 10 km körül…
Szépen siklottam tovább, már láttam a végét.
Fél füllel lehetett hallani Wolfgangot, a szervezőt, aki lefordított mindent angolra is. Folyamatosan tájékoztatta a nézőket, hogy ki fog hamarosan végezni…és akkor megláttam a 100 m-es táblát a vízben:-)
Tominak adtam egy puszit az utolsó előtti hosszomon, szerintem büszke volt rám, láttam a tekintetén!
Másodiknak jöttem ki a hét versenyző közül, aminek semmi jelentősége nincs, csak leírtam…:-)
Szemeim alatt karikásra szívta a bőrömet a szemüveg, de boldog voltam, mert nem fájt semmim sem és életemben még sosem úsztam ennyit!
4 óra 38 perc után Szandika és Hugi várt a parton, picit elpityeregtem magam…

TRIPLA IRONMAN 2015 Lensahn
Tomika is végzett az úszással. Végre kijöhetett a jéghideg vízből!

Itt még szép idő volt,rövid kerékpáros mezt vettem fel.
10 percet sem öltözködtem, indulhatott tovább a buli…

KERÉKPÁR – 540 km
…112 kör…ekkor délután 13 óra lehetett…
Előreláthatólag 40 km/órás szelet és nem túl esős időt mondtak.
26-27 órát terveztünk a bicajra alvással együtt.
Utólag nekem és biztos nektek is most bizarr belegondolni, hogy másnap délután 4 óráig hogyan lehet folyamatosan a bicajon ülni…nem tudok rá válaszolni!
A verseny hangulata magával ragad, más dimenzióba kerülök és nem érzek fájdalmat!
TRIPLA IRONMAN 2015 Lensahn
Közös ebéd 🙂

Tudom, miért vagyok itt és csinálom a dolgom!
Próbáltam a verseny után összeszámolni, hogy hányszor áztunk el, hányszor volt szélvihar és tűzött ki a nap…nem jutottam semmire…sokszor…
A legmegdöbbentőbb az volt, amikor jéghideg cola-t ittam, naptejjel bekentem magam, mert már annyira égett a bőröm, aztán elindultam, Tominak átkiabáltam, hogy:
„Igyál cola-t Anyucinál!”-majd 30 másodperc múlva beborult és 40 másodperc múlva leszakadt újra az ég úgy, hogy a naptejet a szemembe, a lábamról pedig a földre mosta le:-(
Tesómék, szegények, amit lehetett, behúztak a pavilon alá, bepakoltak a kocsiba, ahova néha bekényszerültek, mert annyira szakadt…onnan vigyorogtak és fotóztak bennünket:-)..mi pedig csak róttuk a köröket.
Állítólag olykor 100-120 km/órás széllökések is nehezítették a versenyt…12 fokban …de én ezzel sem foglalkoztam…
Vőneki Anti az elmúlt 10 évben mindig itt volt és minden évben sikeresen teljesítette is ezt az őrült versenyt, fantasztikus akaraterőről tesz tanúbizonyságot!
Mindum Karcsi a szokásos nagy tányéron nyomta, Rokob Józsi még a fejével is a bicajt hajtotta.
Néha egy-egy mosoly és mentek is tovább.
Fajankóék az útra felírták krétával minden magyar nevét, bíztató mondatokat biggyesztettek az emelkedő tetejére, amit még a sokadik vihar és eső után is el tudtunk olvasni!Jó érzés volt!

A pálya nem volt túl ideális: éles fordító, rossz minőségű úttal, középen körforgalom. Nagyrészt sík, de túl nagy sebességre nem lehetett felgyorsítani.
Voltak enyhe emelkedők is, melyek a végére hegyekké nőtték ki magukat:-)
A körforgalmat eleinte lecsapták a többiek, én nem akartam az új 12 Bar-os gumi miatt…amit Tomikától kaptam, a verseny előtt ki is próbáltuk és nagyon jól muzsikált, észrevehetően jobban suhant.
Az első alvás éjfél felé lehetett.
Túl sokáig nem akartam húzni az álmosságot,előbb-utóbb úgyis le kell majd feküdni.Ruhástul be a sátorba, lábamat kilógattam, csak a sisakomat és a szemüvegemet vettem le.Én imádok hason aludni, kezem a fejem alá és szunya…persze…..de ez itt nem működött.
A sok könyöklés miatt a vállam húzódott egy picit, így magam mellé tettem mindkét kezemet és arccal a matracba húztam a lóbőrt!
7

Úgy emlékszem, Tomika is akkor jött be mellém,amikor már csak 10-15 percem pihenőm volt.
Kigurultam a szélére és együtt aludtunk úgy, mint otthon:-)
1 órát élvezhettem a „tábori élet” szépségét.
Szandika keltett, megsimogatta a lábam, azonnal fel tudtam kelni.

Indulás tovább! Nincs megállás!
…gondolom itt is szakadt az eső…

Volt esőruhánk, az addig rendben van, de abban megállni pisilni, levetkőzni, visszavenni…nem volt egyszerű…
Minden egyes alkalommal legalább 3-4 percet elszórakoztam, volt egy titkos helyem, amit csak Tominak árultam el:-)
TRIPLA IRONMAN 2015 Lensahn

A következő pihenő csak 15 perc volt…valamikor…ne kérdezzétek, mikor…
Már nem akartam túl sokat aludni, fogytán volt az idő, de lecsukódott a szemem, így azonnal megálltam.
Ennyi alvás után is frissnek éreztem magam és viszonylag sokat tudtam ezután menni.
Jó az alvókám, itt mégis kipattantam a sátorból, mert hajtott a versenyláz.
Az volt az érdekes,hogy ilyenkor már egyik pillanatról a másikra, percek alatt változott az állapotom.
A kör elején még jól voltam, de 5 km után, mire visszaértem, újra le kellett hunyni a szemem.
A két alvásom után már csak háromszor 10 percet engedélyeztem magamnak.
Hajnalodott, nem kellett már annyira beöltözni, de biztos ekkor is esett:-)
Fajankóék újra előkerültek és folytatták rendületlenül a szurkolást.
Lassan elfogytak a versenyzők is. Józsi, Anti és Karcsi is befejezték a tekerést, elköszöntek, azonban nekünk még volt pár óránk a nyeregben.
Szombati nap volt, de a verseny alatt ez is elvesztette jelentőségét:-)
Reggel -úgy emlékszem- kisütött picit a nap, felszáradt az út is valamennyire.
5-6 köröm lehetett hátra, amikor már újra rövid mez volt rajtam, Tomi ekkor már ledolgozta a hátrányát, lélekben készültünk a futásra….amikor akkora zuhit kaptunk a nyakunkba, amit elmondani, leírni sem tudok…borzasztó volt!
Nagyon-nagyon eláztunk és fáztam is, de erre a 4 körre már nem voltam hajlandó átöltözni.
Meghúztam az utolsó három körömet, Wolfgang is mindig biztatott…110…111….és 112.kör…letzte runde! Atyaúristen!!!
…a mindenit…el sem hittem…
9
El sem hittem, hogy vége…. a kerékpárnak 🙂

Visszaérni a térre eszméletlen jó érzés volt. Ott várt rám az egész család!
Mindenki megtapsolt, mert rengetegen lejöttek szurkolni, ott söröztek a város lakói.
Pár percet kellett csak Tomikára várni, csuromvizes, cseh pelenkával a fején ő is megérkezett:-)
Letekertünk 540 km-t!!!
Hatalmas csókot kapott!
10

…de indulni kellett, három maraton várt ránk 🙂
Én csak cipőt cseréltem, mert a Tesóm azt találta ki helyettem :-), hogy fussak fél kört a szállásig, ott tusolás, öltözés  és így fejezzem be az első kört.

FUTÁS – 96 kör (1,32 km )…és ha szorzást végzel…126,6 km lesz a végén…
Anyuci segített átöltözni, már mocskos voltam, jól esett a meleg víz alatt ácsorogni. Ragasztás ide-oda és indultam tovább.
Pici izomláz volt a popsimban, de érdekes, hamar elmúlt.
Józsival futottam össze -szó szerint- éppen, ahogy kiértem a pályára…56. körénél tartott…megdöbbentő, hogy tolta a bicajt!Élveztem a tisztaságot, a száraz ruhát, jó illatom volt….5 percig…bugyiig lecsurgó eső kapott el bennünket:-(
11
100 km környékén
Futottam tovább, nem volt más választásom, nem fogok újra átöltözni, mint egy menyasszony:-)
Anyuciék éppen kipakoltak nekünk az asztalunkra némi enni-és innivalót, de ott is minden elázott.
Az árkádok alatt kerestek menedéket, oda költözött be a Mindum család is.

Itt nem egészen voltam tisztában azzal, hogy Tomika hol öltözött át, letusolt-e… én elindultam, gondoltam, úgyis találkozunk valahol az elkövetkezendő 1 napban:-)
Mivel kerékpáron elcsúsztunk jó pár órával, itt nem volt kérdés: tolni kell,minimális alvással.
Aki olyan idővel kezdi meg a futást, mint én, a statisztika szerint szinte kivétel nélkül feladja vagy túllépi a szintidőt…az 58 órát…
Én viszont nem azért utaztam ide az egész családdal és nem azért edzettem annyit erre a versenyre, hogy ne csináljam végig!
Vittek a lábaim,szerencsére így szokott ez lenni, de ez egy új erőpróba volt, nem tudhattam, hogy fogom bírni a futást…nem alvással fűszerezve…
A futókörben három helyen sétáltam, szintes volt a pálya…egyetlen egy kört sem futottam végig…gyorsan tudok sétálni is…
Egyenletes, nyugodt iramban kocogtam.
Anti többször meg is dicsért bennünket.
Hugi főzött levest, bevásárolt, pakolászott és mire visszaért, már megvolt egy félmaraton:-)
Ne nevess!…Tényleg hamar eltelt…de tudom, még ötször annyi volt hátra 🙁
Lassan Tomikával is összejött a bandázás.
Itt árulta csak el nekem,hogy bicajon megszédült, el is ájult talán, ahogy kilépett a sátorból…megrendített!!!…és persze megtiltotta, hogy elmondják nekem.
Azon csodálkoztunk utólag, hogy evett, ivott a rosszullét után és szinte percek alatt rendeződött az állapota és újra versenybe szállt!
12
Együtt 🙂

Besötétedett…hogy rohan az idő:-)…Anyáék is felváltva elmentek aludni.
Én úgy gondoltam, hogy ameddig csak tudok és nem vagyok álmos, futok!
Az első maratont én hamarabb lefutottam, mert Tomi 1 órára elment aludni.
…aztán nehezen keveredtünk újra össze, így órákat futottam egyedül.
Olyan szélvihar volt éjjel, esővel tűzdelve, hogy az emelkedőn csak háttal tudtunk felsétálni és volt, aki idegen házak bejáratánál keresett menedéket.
Én futottam tovább…11-12 perces köröket talán…
Egyedül voltam sokszor a gondolataimmal, de élveztem, hogy eddig semmi bajom, nem fáj egyelőre ez a 40 óra…
Minden körben csipegettem, valahogy jobban kívántam az ételt, mint eddig bármikor, más versenyen….na, persze…23.000 kalóriát égettem el és annyit ugye nem tudtam magamhoz venni:-P
Az evés jó jel, hiszen a gyomrom mindent befogadott, a hasmenés is messze elkerült:-)
Repcemézet próbáltam ki a verseny előtt egy féltávon. Rengeteg kalória van benne és lúgosítja az izmokat, sok erőt adott, hatása szinte azonnal érezhető volt….és persze a nutella, amit én csak versenyen ehetek:-P
A második maraton közepe felé újra leszakadt az ég.
Tesóm tartotta a az esőkabátomat a kezében, de úgy gondoltam, kellemest a hasznossal, elmegyek aludni.
Legyen 20 perc, ha akkor is esik, 30…:-)
Futás alatt ez volt az egyetlen alvásom.
Amikor kiléptünk az ajtón, Karcsi jött szembe zombi tekintettel, Luca támogatta őt. Nem nézett rám, de arca ijesztő volt, aztán kiderült, minden rendben, de le kellett feküdnie 1 órára.
Ekkor már dülöngélő, magukban beszélő, csoszogó futókat láttam…egyre többet..ezért Anyáék próbálták feldobni a hangulatot: piros-fehér-zöld villogó szemüveget vettek fel és ellejtettek egy táncot, egy betanult formagyakorlatot:-)
Aranyosak voltak, sikerült a meglepetés….aztán felvettem én is az egyiket és egy kört abban futottam, felvidítottam egy picit a többieket, mindenki mosolygott…legalább egy pillanatra:-)
Újra hajnalodott…már vasárnapra virradunk!!!
Innentől már minden órában beérkezett valaki a célba, de a mi időnk még nem érkezett el…
Gratuláltunk mindenkinek, de a magyarok sikere volt a legfontosabb.
Józsi nagyot futott, felpörgette magát, mert belátható távolságban volt a 3.hely…
Karcsi először próbálta meg, tudtam, nagyon izgult a verseny előtti hetekben és az ő öröme a miénk is volt!
Fantasztikus bicaj után eszméletlenül futott és megérdemelten szólt neki is a befutózene.
Anti picit elfáradt a futásra, úgy láttam, de nagyot küzdött és ő is sikeresen teljesítette immár 11. alkalommal.

Valahogy ezután keveredtünk össze újra Tomikával, talán egy körrel voltam lemaradva az alvás miatt.
Én még futottam…el sem hittem….de neki ekkor már nem ment,sajnos…
Elhatároztam, hogy utolérem, így otthagytam és rendes futómozgással ledolgoztam a hátrányom.
„Már itt is vagy?- kérdezte…annyira meglepődött,hogy már újra ott vagyok mellette.
Volt még jó pár kör hátra….és én nem akartam őt magára hagyni!!!
Vörös szemmel, holtkórosan csoszogott mellettem, néha picit előttem… amikor nekiment a kerítésnek…
„Csak súroltam”- viccelődött még akkor is, de innentől mindig mellette volt valaki.
Ha én a mosdóba mentem vagy ettem, Szandika vigyázott rá.
Egyre többen lettek újra a téren…
Mindenki segített mindenkinek, bármit kérhettem volna, minden asztalnál megkaptam volna, amit csak kérek….ez nem is egy verseny volt…annál többről van itt szó!
Ahogy egyre kevesebbet futottam, szinte körről körre elnehezedtek a lábaim.
Tomikával megbesztéltük,hogy most már ezt innen együtt csináljuk végig!
Úgy éreztük, van elég erőnk… Anyuciék is tudták, hogy lesz utolsó kör, lesz zászló és ők ott lesznek velünk a célban!!!
Karcsi és Anti lefeküdtek aludni, de Józsi egy jó nagy szunya után visszajött a térre, mert megígérte, hogy ott fog minket várni…
1-2 óra még biztos volt hátra,talán több is…
Összeségében kb. 110 km-t futottam…96 körből 85-öt…büszke voltam magamra, mert nehéz volt idáig
Elképzelni sem tudtam, hogy 540 km tekerés után hogy fog engedelmeskedni a testem!?
Amikor már csak 10 kör volt hátra, gondoltam, visszafelé fogok számolni.
Azonban lefutottunk egy kört, eltelt 13-14 perc és nem emlékeztem, hogy mennyi is van még hátra…fáradt voltam?:-P..érdekes érzés volt…
Ami biztos volt, van időnk, csak menni kell!

Vágólap01

Indulunk az utolsó körre

…és az utolsó körben várt a tiszta póló Tesóméknál, ők már felvették a hófehér Magyarországos felsőjüket.
Lesátáltak a térre,ott vártak a zászlóval. Együtt fordultunk az utolsó körre!
Nagyon lassan cammogtunk, annyira jó volt érezni, hogy amiért jöttünk, sikerült!!!

13

Megszólalt  a zene, amire mindenki beérkezett a célba…a zászlót nem tudtam vinni…az erőm elhagyott…

LEÍRHATATLAN BOLDOGSÁG!!!

Sírtunk, azt hiszem mindannyian…de legszívesebben ordítottunk volna…
…ám csendben szipogtunk pár percig….ahogy most is…
…nem tudom, valószínűleg örökre emlékezni fogok erre a pillanatra!!!

14
A célban

Összeborultunk Tomikával és büszkék voltunk, talán inkább a másik sikerére, mint magunkra!!!

Sírt Szandika, Anyuci és Hugi is, rettenetesen elfáradtak ők is és megkönnyebbültek, hogy vége:
57 óra 18 perc 50 másodpercet voltak minden pillanatban mellettünk!!!

Megkaptuk a finisher pólót, elkészültek a fotók is.
Itt Lensahn-ban az a szokás, hogy mindenki, aki beér, aláírja a célkaput…most  már a mi nevünk is ott díszeleg:-)

Vágólap04

Rengetegen jöttek oda gratulálni…Hámori Jani és Kriszta, idegenek, ottani lakosok, sporttársak, akik már beértek, az ő segítőik, barátaik, minden szervező és természetesen mindhárom magyar induló és egész családjuk.
Hugi még csinált néhány fotót rólunk, aztán egyre jobban éreztem, hogy lángol a fejem, annyira kifújta a szél…és szerettem volna leülni.
Tomi is elindult a sátor felé. Nagyon finom, gyengéd masszázst kaptunk, fejemen jéghideg vizes törölközővel.
Enni nem tudtam. A regeneráló shake-ből alig kortyoltam…Tomi azt hiszem, azért a biztonság kedvéért lehúzott egy sört:-)
Ami nagyon jó érzés volt, hogy nem émelyegtem, nem szédültem, nem volt hányingerem, egyszerűen csak nagyon-nagyon álmos voltam!
Másfél órát tudtunk itt pihengetni, miközben Józsi is befeküdt mellénk egy szabad ágyra, álmos volt még ő is.
…és itt szolgálnék egy jó tanáccsal:
40 és 50 óra között Tripla Ironman versenyen ne érj célba!!!
Hajnalban kevesen ücsörögnek ott, nem szól a zene és nem kiabálják a nevedet sem a mikrofonba:-)
A záróünnepségre 10 perc alatt sikerült felvennem egy nadrágot, a szép, fekete pólómat, valamint egy papucsot:-)

Vágólap05
Győri barátommal, Rokob Józsival 🙂

Mindenkit név szerint, külön-külön hívtak ki, óriási taps közepette!

Az utolsó versenyző ekkor ért be a térre -már szintidőn túl, szegény- több, mint 60 órát küzdött!
A legnagyobb tapsot így ő kapta…és nem bírta ki sírás nélkül….és sok fiú vele sírt, úgy, ahogy én is. Megható pillanatok voltak!!!

…megható lesz ez nagyon sokáig!!!

Vágólap06
Az első és az utolsó célbaérkező….

Szandika, Ildike és Anyuci nélkül nem sikerült volna!

Szívüket-lelküket kitették értünk! Ezt csak szeretetből lehet így végigcsinálni!

Vágólap07
A lányok…. bocsi Tomika, ebbe a csoportképbe nem fértél bele 🙂

Hála és köszönet még:

-Szerelmemnek, aki elhitte és elhitette velem, hogy képes vagyok rá!!!
-Veresegyház városának, pedig közel ugyan, de nem is abban a városban lakunk…
-Skoff Gabinak, aki a kedvenc CEP ruháinkkal öltöztetett fel bennünket!
-Villa Grande Fitness-Gödöllő tulajdonosának, Lacinak, aki ismeretlenül, elsőként nyújtotta a kezét és ott tudtunk edzeni!
-Vér Gábornak, nagyszerű cselgáncsosunknak,  aki a CrossFit órákon szadizott bennünket és sokszor nem tisztelte, hogy az anyukája lehetnék:-)
-Hochrajter Ritának, akihez TRX edzésre jártam és velem volt a legszigorúbb, mert látta és tudta, hogy komolyan gondolom!
-Lénárd Kft. minden dolgozójának, akiktől a gyönyörű zászlót, mindkettőnk, valamint a segítők logózott pólóját is köszönhetjük.
-Májer Józsinak, aki a soltvadkerti féltávú versenyre meghívott a házába, hajnalban reggelit hozott nekünk és egész évben figyelemmel kísérte felkészülésünket.
-Anitának, Győrben, aki a krioszaunába invitált bennünket,hogy a verseny előtt és után is gyorsabban regenerálódjunk…éljen a – 190 fok!
-Homenik Istvánnak, mesterfodrászomnak, aki olyan oroszlán rőzsét ajándékozott nekem a verseny előtt, hogy egész héten szép voltam…péntek reggel 7 óráig…akkor húztam buci fejemre az úszósapkát:-)
-Gyuszi bácsinak azAsics Cayano 21 futócipőmért!
-Maratonman Depo-nak az esőruhákért.
-Kovács Gábornak, aki a masszőrünk, csontkovácsunk és manuálterapeutánk volt egyben, aki úgy lenyújtott minden hónapban, hogy ezen a versenyen semmi gondunk nem volt ezzel…mással igen:-)

Vágólap08
A Hősök …

…és ha idáig eljutottál az olvasással, az azt jelenti hogy kíváncsi voltál,milyen egy ilyen verseny….

..és most már azt is elárulhatom,hogy – bár róla sokáig nem voltak pontos információim- Perczel Zsófia(1995) és Hoór Anikó(2008) után én vagyok az, aki elmerészkedett újra egy ilyen megmérettetésre!!!
Fiúból is kevés van ám….úgy tudjuk…Tomika a 10. Magyarországon!!!
…és szerelmespár Tripla Ironman mennyi van?….talán abból még a világon sem sok…
Remélem tetszett,ahogyan próbáltam visszaadni élményeinket!?

Maradok tisztelettel továbbra is minden versenyen:
Pánczél Andi

Share.

About Author

Leave A Reply

Miben tudok segíteni? Klikk ide!

Jelenleg nem vagyunk elérhetőek, kérlek hagyj üzenetet, ügyfélszolgálatunk hamarosan keresni fog. Köszönjük szépen.

Kérdések , kérések ? Szívesen segítünk mindenben!

Kattints ide hogy elkezd a csevegést

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát További információk

A cookie beállítások ezen a weboldalon "cookie-k engedélyezve" beállításon vannak, hogy a lehető legjobb böngészési élményt nyújthassuk Önnek. Ha Ön folytatja ennek a weboldalnak a használatát anélkül, hogy megváltoztatná a cookie beállításokat, vagy az alábbi "Elfogadom" gombra kattint, akkor Ön hozzájárul a fentiekhez.

Bezárás