Ultrabalaton 2015

0

2014. május. Megláttam egy fotót a lemenő nap fényében az ultrabalatoni célkapuról, és azt mondtam: „annyira szeretném”.

2015. május 31. Reggel fél 10. Átfutottam ezen a kapun a csapatommal. Akiknek rendkívül hálás vagyok, hogy lehetővé tették ezt nekem…

ultrabalaton

Első alakalom volt. S mint oly sok első dolog, bírt gyerekbetegségekkel. Olyanokkal, amit ma már máshogy csinálnék, és olyanokkal, amiken nem tudok és nem is tudtam volna változtatni. De oly sokat adott, oly sokat tanított.

Arról, hogy mi a csapat. Mit jelent az, hogy ha valaki futva nem is, de biciklivel ott van, hogy az autóval vár, hogy a hegytetőn megáll egy üveg vízzel, hogy a váltóponton a turmixot adja. Mit jelent az, hogy önmagunk komfortját a másik elé tesszük, hogy sietünk, mert tudjuk, hogy vár, hogy újratervezünk, mert a hibákat rugalmasan javítjuk, és nem veszekszünk…

Arról, hogy mi a futás. Mit jelent az, hogy harminc fok és vércukorszint. Mit jelent az, hogy ne fusd el, hogy legyen energiád, hogy sötétben is bátran lépj, hogy minden egyes kilométer harc önmagaddal a társadért. Mit jelent az, hogy magányos sport, s hogy mégis mennyit ad egy jó szó a versenytárstól, a csapattárstól, a kísérőtől, a szervezőtől. Hogy mitől lesz mindez mégis csapatsport – egy több mint 6500 fős csapatban…

Arról, hogy mi a komfortzóna határa. Hogy nulla óra alvás és több tíz km után még valahonnan energiát kapunk, és újra és újra futunk. Hogy vízhólyag, térd fájdalom, brutális fáradtság mellett is még küzdünk. Egymásért, a körért, az élményért.

Arról, hogy ki vagyok én. Hogy sportolóként is vannak határaim. Hogy nekem sem mehet minden. Hogy vannak rejtett energiáim. Hogy mégis tudok csapatjátékos is lenni. Hogy jól esik, ha megölelnek. Hogy hinni nem csak másokban, magamban is nagyon kell. És hogy rendkívül tudok parázni… indokolatlanul (ezért bocsánat és köszönöm a türelmet :D)

ultrabalaton

Csak egy kör volt. De az nagyon hosszú. Amikor már leültem volna sírva, akkor az jutott eszembe: de van, aki egyedül csinálja… vagy párban… Micsoda teljesítmény. Micsoda erő, önfegyelem, kitartás… De aztán rájöttem: mi, csapatban, ugyanezt vittük végbe. A magunk szintjén, a magunk határait átlépve, meghaladva… 19:59.

Amikor beültem a kocsiba, azt találtam mondani: nem is volt akkora élmény, mint gondoltam… Most, egy másfél nap távlatában, rengeteg alvás és finom vacsora után azt mondom: örök élmény lesz, amit csak egy „jövőre ugyanitt” fog felülmúlni, vagy megközelíteni.

ultrabalaton

Hálás és büszke vagyok.

Sorrend nélkül. Nagy István, Ács László, Tóth Máté, Brückler Linda, Arató Csilla, Varga Réka, Talián Eszter, Benyus Judit, Tóth Ákos, Sebők Norbert. VO2MAX. Köszönöm.

Share.

About Author

Leave A Reply

Miben tudok segíteni? Klikk ide!

Jelenleg nem vagyunk elérhetőek, kérlek hagyj üzenetet, ügyfélszolgálatunk hamarosan keresni fog. Köszönjük szépen.

Kérdések , kérések ? Szívesen segítünk mindenben!

Kattints ide hogy elkezd a csevegést

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát További információk

A cookie beállítások ezen a weboldalon "cookie-k engedélyezve" beállításon vannak, hogy a lehető legjobb böngészési élményt nyújthassuk Önnek. Ha Ön folytatja ennek a weboldalnak a használatát anélkül, hogy megváltoztatná a cookie beállításokat, vagy az alábbi "Elfogadom" gombra kattint, akkor Ön hozzájárul a fentiekhez.

Bezárás