ULTRABALATON 2016

0

ULTRABALATON
(ultrahosszú beszámolója)

 

Hmmmm …. Hol is kezdjem …. ?

Mióta futok ? Mennyiket ? Milyen gyorsan ? Milyen rendszeresen ? Milyen cipőben ? stb-stb …

Hallottam (és gondolom hallotta már minden futó) ezeket a kérdéseket 1 000x, viszont ezekre egyrészt nem nagyon tudok válaszolni igazából, másrészt pedig nem naon akarok, mert vagy nagyképűnek tűnnék, vagy csak pusztán teljesen bolondnak és egyiket sem szeretném …. 🙂

A gimnázium alatt egész jó, már-már optimális kondim és alkatom (súlyom) lehetett (mármint ami a futást illeti), de az sajnos már elég régen volt. A több órás focizások az asztfalton megedzettek, szerintem nagy mértékben hozzájárultak az állóképességem fejlesztéséhez. Az egyetemi évek alatt a sport kevesebb (inkább 0) szerepet kapott sajnos, no de ezek az évek másról is szóltak, így nem mondhatom, hogy “Jobb lett volna ha ….”, mert nem tudom és már különben sem tudok rajta változtatni, de a lényeg, hogy azt hiszem nem bántam meg. Az viszont kétségtelen, hogy teljesen más irányba mehetett volna az életem, ha komolyabban veszem a sportot ….

Annak kifejezetten örülök, hogy pár éve (a sportmentes időszak miatt felugrott kilók ledolgozása miatt) ismét kocogni kezdtem. Sajnos a hosszú kihagyás után a hiú (férfi)ember azt hiszi, hogy képes olyan, vagy közel hasonló eredmény produkálására (3~4 perces kilométerek), amit már korábban tudott, így az első futások gyötrelmesek voltak. Láttam annó a TV-ben vmi riportot, amiben egy “celeb” készült már éppen “évek óta” egy félmaratonra, vagy maratonra, vagy nem tudom és miután ezt sikeresen teljesítette egy olyan idő alatt, hogy igazából egy hobby futónak álmában hátrafele futva is illene produkálnia kezdtem el kacérkodni a gondolattal, hogy ismét hosszabb távokat kellene “lötyögni”. A szó kifejezetten fontos, ugyanis elég lusta vagyok már teljesen kihajtani Magam, mondhatnánk divatosan úgy is, hogy nem vagyok már elég motivált, de a lényeg, hogy ha tehetem nem naon hagyom el a komfortzónát biztosító tempót, viszont emiatt egyre hosszabb és hosszabb távok felé vezetett az utam, mert igazából csak ott “nézik el”, hogy ha az ember unalmában, vagy kicsi szusszanáskép bele-belesétál egy futásba ….

Az hosszabb és hosszabb távok miatt egyre többet hallottam olyan versenyekről, kihívásokról, amelyekről korábban soha sem, vagy egyszerűen csak ép ésszel egyszerűen felfoghatatlanok voltak egy halandó számára, amihez csak a Puffin adhatott volna mindent lebíró akaratot .… 🙂

Nem is tudom már hogy hol és mikor hallottam először a Spartathlon -ról (amin azért már jó sok magyar futó megfordult, és jellemzően igen tisztesen helyt is álltak minden egyes alkalommal), de akkor úgy gondoltam, hogy ha 1x úgy adódna, hogy lehetősegem lenne rá, hogy beálljak a teljesítők egyre népesebb sorába, akkor tutti élek vele. Sajnos ezeknek a rendezvényeknek is egyre nagyobb a divatja, így egyre nehezebb és nehezebb berkerülni, van ahol sorsolnak, van ahol kénytelenek szűkebbre szabni a szintidőt, de a lényeg, hogy sajnos nem olyan egyszerű sikeresen benevezni sem egy ilyen versenyre, nem hogy teljesíteni ….

Az egyre inkább jellemző szigorítások miatt most nem is tudom mik az aktuális szükséges feltételek, de ha jól tudom, akkor a 220 km feletti versenyek / egyéb ellenőrízhető eredmények szintidőn belüli teljesítése elegendő a kvalifikációhoz ….

Nos, szóval az egyik motiváló dolog ez volt, hogy benevezzek az UB -re a másik pedig pusztán az, hogy ez már elég “vagány”, olyan sokan nem szaladgálják azért körbe a Tavat …. 😉

A “felkészülésről” nem nagyon írsogálnék a fenti indokok miatt, a lényeg, hogy úgy éreztem (1-2 futás / túra eredménye után), hogy ezzel nem szabad gond legyen, meg tudom csinálni !

Online nevezés, majd a fájdalomküszöb feletti nevezési díj befizetése után már csak annyi teendőm volt, hogy ne sérüljek le a “felkészülés” alatt ….

Sajnos többek között a sérülés elkerülése (no meg egyéb költségek forráshiánya) miatt 2 hete ki kellett hagyjam a Salomon Ultra Trail Hungary versenyeit (City Run és UTH 115), amit nagyon sajnálok, mert tavaly egész színvonalasra sikeredett már az első rendezés alkalmával is, gondolom idénre csak csiszolódott a dolog …. Így gyakorlatilag már többszörös volt a motiváció, ami miatt meg kellett csináljam és körbe kellett fussam a Balatont. Nem akartam a befektetett energiákat (és sajnos pénzeket) “elveszteni” …. 🙁

No, de lényegre !

Kísérőt sajnos nem sikerült szervezni, pedig ahogyan tapasztaltam is utólag (és gondoltam is előre) a bringás kísérő hatalmas segítség lett volna. Nem kell a frissítéseknél megállni, tempót és ritmust veszteni, no meg valaki ott tud lenni a holtpontoknál, vagy egész egyszerűen csak “cipeli” azt az 1 db kulacsot és 1-2 apróságot, amit mindenképpen magammal kellett vigyek. Nem telefonon kellett volna kérdezgetni, hogy mikorra mit kellene teljesítsek (mert azért annyi adatot Én sem tudok már megjegyezni … 😛 ) és a tempót is jobban tudtuk volna szabályozni / optimalizáni, no de ez így alakult spártai lett, ha jól tudom kísérni OTT úgysem lehet ….

Szabadásgot vettünk ki barátnőmmel péntekre és hétfőre, hogy ne kelljen azért annyira rohanni, legyen egy kis időnk előtte is sétálgatni, ha már ott vagyunk, és utána is pihenni kicsit … Debrecenből csütörtök este felmentünk Pestre, ahol barátainknál szálltunk meg és megbeszéltük, hogy lehet mégis le tudnak jönni 1-1 pacsira látogatóba is, aminek már előre örültem. Pénteken indultunk le a Balcsira, ahol 1 óra körül már el is foglaltuk a “szállást” … 🙂

ultrabalaton

ultrabalaton

Anyagi helyzet miatt sajnos kényszermegoldás, de még mindig jobb és kényelmesebb, mint sátorozni. Elvileg ismerősöknek volt rendes szállásuk, ahova be tudtunk (volna) menni zuhanyozni. A rajt-célközpont még csak jóformán akkor épült, így elmentünk sétalni egyet a rajtcsomag felvétele előtt. Szép idő volt, túlságosan is, talán ott kezdtem el először kicsit aggódni a teljesítés miatt és érezni azt, hogy a meleg lesz a legnagyobb ellenfelem. A kikötőben csináltunk 1-2 fényképet, és a már berendezkedett standoknál feltettük a szokásos kérdéseket: “Itt mit lehet csinálni ?” (Értsd: ingyen kapni … 😀 ) Voltunk már többször standok másik oldalán is, szóval tudjuk, hogy megy ez .… 😉 Felvettük a rajtcsomagot, mert abban volt a kedvezményekre és potyákra feljogosító csodakarszalag. Halkan megjegyzem kisebb rendezvényeken sem használnak már papír szalagot, legalább az egyéni indulókat (és nevezési díjukat) megtisztelhetnénék annyira, hogy egy szőtt karszalagot adtak volna, amit mondjuk el is lehet rakni emlékbe …. (Majd a szervezőknek 1-2 tanácsot azért még megfogalmazok, mert 10. Rendezésre is volt 1-2 apró malőr, vagy bármi, ami miatt személy szerint 1-1 feketepontot, nah jó lehet csak karikát, de behúztam a szervezésnek ….).

Letéti díj fejében átvettem az időmérő chip-et, le is ellenőríztük, működött szépen, és talán akkor vettem igazán észre, hogy milyen ereje van a mágikus (zöld)karszalagnak. Az egyéni versenyzők felé érezhetően meg volt a kellő tisztelet és ez Nekem pl. Teljesen szokatlan volt, viszont nagyon jól esett. 🙂

Szóval elkezdtünk gyűjtögetni, jó magyar szokás szerint megpróbáltuk a nevezési díjnak megfelelő potyát összekalapolni, mert ami jár az jár ! 🙂 Mint amikor egy esküvőn már a 4. töltöttkáposztát eszi a család feje, mert valahogy csak helyre kell billenteni azt a bizonyos kiadási / bevételi egyensúlyt (tanult közgázos barátaim majd jól iderakják a megfelelő idegenszót maguknak .… 😛 ) A rendezvény egyik fő támogatója a VARGA pincészet volt. Neeeem sajnos nincs közöm hozzájuk. Szóval rögtön fel is kerestük volna a standjukat, de Ők csak egy pár hektó bort hagytak ott “őrizetlenül” a nagysátor egyik sarkában. Gyorsan meg is környékeztük, hogy ami jár az had jöjjön, úgyis meleg van, a büfénél ez meg biztosan olcsóbb. 🙂 Kaptunk egy palack gyöngyöző rose -t, ami mellé a büfében vettünk egy ásványvizet és már mentünk is ki a fűre leheveredni és nézni, hogyan szorgoskodnak a rajt-célközpont építésével.

Nem tudtuk, hogy az ULTRABALATON felirat még nincsen kész teljesen, így csináltunk pár fényképet a főtámogató logója nélkül. Oooops, sorry … 😛 No, de csinaltunk olyat is, amin mar fent van … 😉

ultrabalaton

Attól a fejenként 2 pohár fröccstől még majdnem be is csiccsentettünk a napon, de legalább kellő bátorságot adott (inkább kellő gátlást vett le) ahhoz, hogy folytassuk a potyakörutunkat 😀

Kedvesem édesapjának (legalabbis Én Tőle hallottam) a szavai csengnek fel mindig ilyenkor (remélem jól idézem, majd utólag engedélyt kérek a publikákás miatt 😉 ):

Az évek múlásával “a potya nem lett drágább, csak kevesebb …. “

Lehetett masszíroztatni, Kineziotape -et ragasztatni, de ezekre a váltósoknak láthatóan sokkal nagyobb szükségük volt, nem nagyon volt matrica nélküli nézelődő / futó …. :S Szóval ezt inkább kihagytuk forgattuk a még működő szerencsekerekeket, ettünk finom jégkrémeket, ahol viszont szinte semmit nem is kérdeztek, csak vegyék-vigyék. 🙂

A tésztaparty valamikor 4 óra után már el is kezdődött, de mi meg akartuk várni a HRSE -seket, Józsit és Krisztit, mert nekik volt szállásuk, ahol tudtunk majd tusolni. Megkaptuk tőlük az egyesületi pólót is, amit egy közel talán 60 km -es szakaszon viseltem is később, ezt is beraktam a gondosan összeállított depora szánt csomagba és leadtuk, így már különösebb kötelező teendő hijján be is állhattunk a sorba, hogy együnk valamit. Meglepő módon 7 óra körül húsos verziójú tészta már nem nagyon (konkrétan NEM) volt, így párommal megettünk ketten egy jókora adag túróscsuszát. Este kb. 9-10 óra körül sikerült összehozni, hogy végre tusolhassunk és eltehessük magunkat másnapra.

A RAJT 5:30 -kor volt, így 5 előtt kicsivel csörgött az ébresztő és elkezdtem készülődni. Gondoltam a tésztaparty elég lesz 1-2 frisstőpontig, így nem reggeliztem, csak bedobtam egy

magnéziumot. 5:30 után kicsivel elrajtolt a 234 nevezettből ~200 induló. A tömegrajtok általában hangulatosak, mindenki tapsol, integet, így volt ez itt is. A versenyre előzetesen készültem, táblázatba írtam, hogy hova mikorra kellene érni. Az első két szakasz viszonylag hosszú 10,8 és 14,7 km hosszúak, de az elején ez még nem jelent problémát. Üres kulaccsal indultam, mert gondoltam hüvös is van reggel, illetve kb. 1 óra után majd a második szakaszra feltankolok. Az első meglepetés 5~6 km után ért, amikor egy nem várt frissítő állomáshoz értünk. Ha már itt vagyunk frissítsünk kicsit gondoltam, de nem időztem sokáig, bár a magasabb tempó miatt belefért, próbáltam is visszafogni Magam, mert az elején még jobban pörögnének a lábak a rajt drukkja miatt.

A második meglepetés az első szakasz végén ért, amikor is a chip -et lepittyentettem, de a frisstő asztalra az volt kiírva, hogy az a váltósoké, mentem tovább, gondoltam jön vhol a miénk is. Hát nem jött …. :S FEKETEPONT ! Nah most az üres kulacsot pedig valahol valamivel meg kell tölteni, mert közel 15 km következik. Üdülő övezet, utcai kutak sehol, de mondta 1-2 futó, hogy nemsokára jön a frissítés. Nem értettem, ugyanis Én úgy gondoltam, hogy ha már a honlapon fent voltak a szakaszok, akkor ott kellene legyenek a frissítőpontok is, legalábbis bíztam benne, ugyanis Én úgy kalkuláltam és annak megfelelően van felépítve az egész ütemterv …. Szóval szentségeltem és bíztam benne, hogy tényleg lesz frissítés, bár szerencsére még elég korán volt, így nem volt meleg. A frissítőponton már rutinosan kérdeztem, hogy a következő mikor lesz, hogyan tervezzek, azt mondták 5~6 km. Nah itt kezdtem gondolni, hogy nem lesz ez így jó, ha ennyire össze-vissza eltérünk a tervtől, de nincs mit tenni, menni kell és majd útközben újratervezek. Útközben vettem észre, hogy a pontoknál a megtett mellett ki van írva a következő pont távolsága is, így nem kell kérdezgetni, úgysem feltétlenül tudják ….

A 3. szakasztól már papíron is csak rövidebbek következtek, így itt egy darabig nem volt különösebben nagy eltérés, azt vettem észre, hogy ha a szakasz kicsit hosszabb lenne, akkor van köztük egy (számomra) plusz frissítőpont. Balatonfüred az első olyan pont, ahol már kapunk egy kis meleg ételt. Fél 11 körülre volt tervezve az érkezés, szóval gondoltam egy meleg tízórai, vagy egy előre hozott ebéd most már jól fog jönni, pláne, hogy 9 után egyre melegebb volt. A váltó / frissítőponton közölték velünk, hogy nem érkezett meg a kaja …. :S

Uhhh… Hááát ez sokkal nagyobb probléma, mert itt még annyira nincs kikészülve az ember, tudna enni, de nincs mit, vagyis van, a “szokásos” …. A Nap egyre magasabban járt és egyre erősebben tűzött, így ha már kaja nincs, akkor legalább ne égjünk le nagyon, lekenettem Magam a lányokkal. Sokak szerint innentől jön a java. Nem a szintemelkedésekre kell gondolni, hanem inkább arra, hogy legtöbbször teljesen nyílt “terepen”, vagyis asztfalton futottunk. Az esetleges emelkedőket többnyire óvatosan futottuk meg, vagy volt amelyiket már csak sétáltuk, hogy a nagy meleg ne vegyen ki sokat. A frissítőállomásokon a kulacsom a korábbival ellentétben mostmár teljesen megtöltöttem vízzel, és folyamatosan locsoltam Magam. A fejem, a tarkóm, de ha találtunk az útszélen kutat, akkor még a lábam is alányújtottam néha. Úgy volt, hogy valamikor 1 óra után Zánka környékén fogunk találkozni a Többiekkel. Telefonon beszéltünk és nem lepődtem meg, késésben voltak .… 🙂 Megállapodtunk, hogy akkor Köveskálon fogunk találkozni, mert ott úgyis lesz meleg étel (remélhetőleg) …. Kicsit hamarabb érkeztem mint ahogy papíron terveztem, ezért úgy döntöttem hosszabban pihenek, mert akkor valószinű eddig túl gyorsan haladtam. Sokadjára (kb. 4) meghallották végre a ponton üvöltő zenétől, hogy a depo után érdeklődöm és útba igazítottak. Miután sikeresen megkaparintottam a csomagom, kértem egy tányér levest és leheveredtem az árnyékba, levettem a cipőm és masszírozni kezdtem a lábam. Közben megérkeztek barátnőmék is és örömmel tapasztalták, hogy 80 km -hez közelítve jobb állapotban vagyok, mint számítottak rá. Póló és cipőcsere.

ultrabalaton

Mindkettő hiba volt, mint később kiderült. Az UB-s póló L-es volt és kicsit mozgott rajtam, kidörzsölt, ahol nem kellett volna, ami a fehér szinű pólón elég horrorisztikus lett pár óra alatt … A cipő meg nem tudom, jónak indult, de 20-30 km után mégis úgy döntöttem Keszthelyen majd visszacserélem, már csak azt kellene megoldani, hogy valahogy elkerüljőn a depoba. Megbeszéltük, hogy Badacsonyba lemennek a Többiek kicsit borozni, ha már eljöttek Miattam ilyen messzire … Már órák óta borzasztó meleg volt, az út bitumenes javításai ragadtak, alig lehetett kikerülni őket. Ahol volt útközben kút, több percre fel tudott frissíteni és amíg a kulacsban nem melegedett fel nagyon a víz, addig inkább csak locsoltam Magam, mint ittam volna belőle.

A VARGA pincészetben lett volna valami meleg kaja (talán ez volt az, amit Füreden kellett volna kapjunk), de itt sajnos már nem volt hozzá étvágyam. Tudtam pedig, hogy enni kellene …. Elmentem telefonálni egyet, meg WC -re és közben megláttam, hogy ott sütögetik a finomabbnál finomabbnak tűnő falatokat, mi meg csak valami vacak tésztát kapnánk. Hááát a flekken husit szerintem gond nélkül megettem volna bármivel, de szerintem a Nálam lévő 1000Ft nemigen lett volna elég, vagy ha igen, akkor sem ilyenre volt a vésztartalék …. Kicsit úgy éreztem, hogy bele kellett volna férjen 1-2 falat abba a nevezési díjba …. 🙁 Bepróbálkoztam azért viccesen, hátha értékelik (vagy csak megsajnálnak), de a chef csak mosolyogva válaszolt, hogy sajnos nem ez a mi frissítőpontunk, így visszamentem, leszuszakoltam 1-1 falat vajaskenyeret (érzitek a kontrasztot), egy falat csokis valamit és megtöltöttem a kulacsom. Kérdezték, hogy le akarok-e menni a pincébe, vagy visszamegyek arrafele, ahol jöttem. Gondoltam a pincében csak hüvösebb lesz, meg egyébként is, hogy a fenébe ne mennék le ? Keresztül kocogtam a pincén, de be kell valljam azt gondoltam hosszabban fogunk ott futni, majd vissza a pályára, kb. 10 km és találkozunk megint (utoljára). Mintha megéreztem volna, hogy időben fel kell hívni telefonon a díszes társaságot, a következő találkozóra éppen csak, hogy odaértek, mert a parton kicsit tovább sütteték a hasukat. 🙂 Ezen a szakaszon egész jól voltam, már-már túl jól is, lehet kicsit el is “futottam” Magam néhol, de a lényeg, hogy örültem neki, hogy féltáv környékén járok és végre vége a nagy melegnek, lassan a hőmérsékletnek is normalizálódnia kell majd. A váltó pont előtti kereszteződésbe szinte együtt érkeztünk meg, CHECK és mondják, hogy az egyéni frissítő még kb. 1 km. Visszasétáltam a kocsihoz és mondtam nekik, hogy jöjjenek tovább kicsit. Kocogtam pár száz métert, amikor is a műútról ismét kerékpárútra váltottunk szóval nem tudtam tovább menni, meg kellett várjam a kereszteződésben a Többieket, ha már így beszéltük meg. Pár perc várakozás után meg is érkeztek. Beszélgettünk kicsit és közben visszavettem VOLVO -s mezt, ami ugyan már használt volt, meg vizes, de mégsem látszottak rajta a horror nyomai …. Amikor is a semmiből egyszer csak egy “gömbvillám” tűnik fel. Mondom a Többieknek, hogy szerintem ez Dombóvári, amikor közelebb ért köszöntünk neki és integettünk, Ő meg széles mosollyal kocog tovább a műút irányába. Utána kiabáltunk, hogy arra viccesebb lesz (utólag), de erre kell menni … 🙂 Lassan Én is elbúcsúztam, mert már így is több nem tervezett kiállásom is volt, ami elég sok időt vett igénybe. Összességében azt hiszem egy szűk óra lehetett idáig a + frissítőpontok és a baráti csevegések miatti “időhátrányom”. Hátrány ugyan konkrétan nem volt, mert még így is bőven időben voltam, csak emiatt a tervezettnél / elégségesnél kicsit gyorsabban kellett olykor-olykor haladjak. Már órák óta a beígért megváltó oxigénbárra vágytam (nem tudtam ugyan, hogy mi az, de jól hangzott 🙂 ), viszont mivel nem tudtam melyik ponton van, ezért csak vártam és vártam, de nem akart eljönni. Lassan kezdett lemenni a Nap is. Többször is csapódtam rövidebb-hosszabb ideig valakihez, vagy más csapódott Hozzám, mindegy is, hogyan hívjuk a lényeg, hogy nem kellett mindig egyedül fussak. Így volt ez szürkületkor is, amikor is kértem az éppen aktuális futókollegát, hogy Keszthelyig mostmár együtt menjünk, mert az Én lámpám ott van, és nehogy ne engedjenek tovább valahonnan. Gyenesdiáson viszont elvesztettük egymást, mert Én kicsit előre mentem, hogy rendbe tegyem majd Magam és vééégre a várva-várt frissítő masszázs, oxigén, minden amit egy futó csak kívánhat. Keszthelyre terveztem egy 30 perces pihenőt, de úgy voltam vele, inkább előbbre hozom. Átmasszíroztattam a lábaim és mivel tegnap mindenki olyan előszeretettel ragasztgatta tele Magát, gondoltam 1-2 “tape” Nekem sem árthat, mert már kicsit éreztem a térdeim …A ragasztgatás elég sokáig eltartott, de úgy éreztem erre szükségem lesz és bele kell férjen az időbe is valahogy. Leücsörögtem az “oxigénbárba”, nah ettől Én csodát vártam volna, cserébe 2 perc után otthagytam, mert nem éreztem semmit csak azt, hogy telik az idő, amit pedig nem nagyon kellene pazarolni.

Viszont mivel szemelől tévesztettem futótársam, ezért csak sunyiban indultam tovább a szükületben, nehogy valaki megszóljon a lámpahiány miatt. A csilli-villi tape tartotta is a labam majdnem egészen Keszthelyig ! Keszthelyre egy kicsit eléhezve érkeztem meg, ami nem volt vészes, de pont az a szint, amikor már nem tudtam enni, pedig erre nagyon alapoztam. Felvettem a depos cuccaim és bementem a Csárda mosdójába. Átöltöztem, száraz ruhák és zokni, vissza az előző cipő, talán mégis jobb ez, ki tudja. Leszedtem a fityego szalagokat, szinte megérte 15 percet eldobni miattuk…. :S Fejlámpa fel, maradék “nem cipelem tovább” cuccok a depos csomagba vissza és kaja. Kértem egy minimális adagot, hogy ne pocsékoljak sokat, ha nem tudom megenni, de 2-3 falatnál fel is adtam, azt is csak 1~2 pohár gyömbér sörrel tudtam leküzdeni. Továbbindultam, de pár száz méter után vettem észre, hogy a kulacsom nem töltöttem meg. Mostmár mindegy, nem fordultam vissza úgyis sétálnom kell egy kicsit, mire összekaparom Magam. Volt egy félig megrágcsált protein szelet a zsebemben, ezt vettem elő és gondosan időzítve próbáltam pótolni vele egy kis energiát séta közben. Balatonmáriafürdőig sikerült nagyjából összeszedjem Magam, és ott már tudtam egy kis meleg levest is inni, a rizottóra nem mertem rámenni. Kunyeráltam egy kis magnéziumot a falatozó kollegáktól és kis idő után már indultam is tovább. Sajnos innentől már pár oránként rutinná vált a pittyentés utáni WC látogatás, de túl nagy baj szerencsére nem volt. Az éjszakában vmikor utolért a HRSE váltó futója, akire úgy kellett ráköszönni, el lehetett gondolkodva nagyon, ha nem vette észre a csapatpólót …. Bíztam benne, hogy találkozom a csapat többi tagjával is a váltóponton, de addigra már továbbmentek, pedig egy kis támogatás ezekben az órákban biztosan sokat segített volna, no de sebaj, egyedüli harcnak indult, maradt is az. Találkoztam több Debrecen környéki futóval is, köztük egy egyéni indulóval is, akinek percre pontos ütemtervet diktált a bringás kísérője, így futottam is velük egy darabig. Igazából gyorsabb voltam Nála, de a frissítőpontokon Ők nem nagyon álltak meg, így párszor még utolértem, de mivel innentől egyre lassabb tempó volt számomra is betervezve, ezért egy idő után már nem értem utol Őket. Próbáltam korábban hívni Józsit, hogy érdeklődjek hogyan állnak, illetve kérjek egy kis support -ot, de ki volt kapcsolva, viszont nagy meglepetésre 180 km -nél pont összefutottunk. Már csak 1 maraton ! Ejj de nem szeretem ezt hallani túrákon sem…. Csináltunk 1 gyors képet, váltottunk pár szót, kaptam egy száraz zoknit és valami zöldzacskós vízben feloldódó cuccot, aztán robogtam is tovább.

ultrabalaton

Balatonföldvár a következő és egyben utolsó depo és meleg ételt biztosító pont, ahonnan már “CSAK” 30 km volt hátra. A frissítőponton nagy meglepetésre a DKM -es Tóth Csaba fogadott. Levettem a cipőimet, maszíroztam kicsit és nekiálltam energiát pótolni. Feloldottam a csodaport, engedtem rá egy kis teát, jah nem bocsi ez kávé, nah mindegy, akkor öntöttem rá egy kis kólát is még ha már kövér lúd alapon, és nekiláttam a levesnek is. Pár pohár meleg tea, fejlámpa végre le, maradt a depos csomagban, és ismét útnak indultam. A 200-as tábla már nem nagyon akart eljönni, de amikor elértem úgy döntöttem bejelentkezek az otthoniaknak is, mert még a családommal személyesen nem is beszéltem, gondoltam megnyugtatom őket egy gyors helyzetjelentéssel. Már CSAK 20, nah akkor séta (tovább). Már egy ideje elég lassan kocogok, vagy éppen csak sétálok, de nem is nagyon volt kedvem egyedül kocogni. Megláttam egy boltot és mivel kezdett ismét melegebbre fordulni az idő, begurottam egy sörért és egy energiaitalért. Sétálok, haladnak el mellettem a váltók, ritkábban 1-2 zöldcimkés, de a tempóból gyanítom kisváltók lehettek. Mivel a cél csupán a teljesítés volt és ennek ellenére még a tervezett 30 órát is tartottam, így nem nagyon akartam már kocogni. Szerettem volna azt hinni, hogy ezzel mostmár a lábaimat is jobban kímélem, viszont ha éppen kocogni, vagy futni láttak, akkor elismerően bólogattak, biztattak szinte kivétel nélkül.

Az utolsó szakaszok a séta miatt nagyon lassan teltek, de mindig sikerült valami korábbról ismerős arccal összefutni és beszélgetni pár percig. Az utolsó váltópontot elérve az aktuális sétapartnerem úgy döntött, hogy Ő mostmár befut, hamarabb végez, mert ezzel a gyaloglással sosem érünk be. Elkezdtünk kocogni, és azt mondta, nah Ő mostmár inkább “megnyomja”. 1-2 perc múlva még utána kérdeztem, hogy azt hittem futni akar (mert alig volt 30m -rel előttem) Mosolyogva visszaintegetett, hogy full gázon nyomja … 😀 Végül azért szépen lassan csak távolodott. A kocogással utolértem még egy korábbi kollegát, aki mellé visszalassultam pár lépést, hogy felvegyem a tempóját, de mivel sétára váltott, ezért úgy döntöttem, akkor mostmár Én is megnyomom. Hihetetlenül jól esett, teljesen más mozgás volt. Nem fájt. Illetve inkább úgy mondanám máshogy fájt, de csak kicsit. Egyre inkább pörögtek a lábaim és valószínű a megdöbbent arcok csak tovább doppingoltak és végre már tényleg futottam, nem csak kocogtam, meg lötyögtem …. A péntek délutáni séta miatt ismerős terep jött, így tudtam már csak pár száz méter és jön is a sorompó. Hajrázni már jobban nem akartam, mert nem tartom etikusnak a cél előtt pár méterrel előzést, szerintem meg kell adni az esélyt a nyílt sisakos versenynek, hogy legyen ideje a megelőzöttnek is a ritmusváltásra. Szóval csak úgy futottam, ahogy a mezőny “engedte”, mikoris megcsörren a telefonom. Nah, mondom milyen érzéke van valakinek, de ez még hagyján, had csörögjön, mert megpillantom barátnőmet egy fél korsó sörrel a kezében …. 🙂 Félig-meddig az Én hibám, a menetrendbe nem volt hajrá tervezve, nah de akkor is … Nah, mondom ennyit a hajráról, meg a célfotóról …. Rápirítottam, hogy szaladjon gyorsan a célba és várjon felkészülve, Én meg akkor lassítok kicsit … Vicces volt …. Szegény soha nem bocsájtotta volna meg Magának, hogy Én kínlódok x órát és még a célfotót sem tudjuk megcsinálni. Gondosan hagytam egy kis távolságot az előttem futóhoz képest, hogy ne legyen gond a célfotókkal, de még így sem volt elég idejük megtalálni a célszalagomat, vagy Én nem vettem észre és beelőztem valakit, aki szintén tiszta befutóra várt volna … Szóval a célkapu előtt megálltam, megvártam, hogy megtaláljak a saját, névre szóló célszalagomat éééééés vééééégül BEÉRTEM !

ultrabalaton

29 óra 46 perc 14 másodperc alatt KÖRbefutottam (220,9 km) a BALATONT !

Pár órával tudtam volna jobbat, de ezt biztonságira terveztem, már Keszthely óta, szóval teljes mértékben elégedett vagyok, teljesítettem, amiért jöttem. Ha tudtam volna, hogy hirdetnek szakaszbajnokokat is, akkor tudatosan nyomtam volna meg ezt az utolsó 3,2 km -t, így csak második lettem ezen 1~1,5 perccel lemaradva a kollegától, akivel együtt kocogtunk, és Ő úgy döntött ”megnyomja”. Ő már rutinosabb volt biztos szeretett volna egy lila szektort és egy kupát …. 🙂

A beszámolóm hossza is jól tükrözi, hogy ez egy nem rövid 30 óra volt. Azt pedig, hogy mekkora volt a hőség és úgy általában mennyire kemény volt ez az egész mi sem sejtetheti jobban, mint az, hogy a 201 indulóból 130 feladni kényszerült ….

71 teljesítőből 36. Lettem.

ultrabalaton

Ha minden igaz ezzel meg is van a Spartathlon -i kvalifikációm, már csak szponzorokat kell találni …. Halljátok szponzorok ?! 😉

VR82

U.I.: Az “Úúúristeeeeeen …. és mennyit fogytál” kérdést feltevőknek pedig csak megerősítni tudom korábbi tézisemet, miszerint a futástól nem lehet fogyni. 😀 😛 Konkrétan szerintem én vagyok az egyetlen teljesítő, aki talán még híztam is …. :S

Share.

About Author

Leave A Reply

Miben tudok segíteni? Klikk ide!

Jelenleg nem vagyunk elérhetőek, kérlek hagyj üzenetet, ügyfélszolgálatunk hamarosan keresni fog. Köszönjük szépen.

Kérdések , kérések ? Szívesen segítünk mindenben!

Kattints ide hogy elkezd a csevegést

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát További információk

A cookie beállítások ezen a weboldalon "cookie-k engedélyezve" beállításon vannak, hogy a lehető legjobb böngészési élményt nyújthassuk Önnek. Ha Ön folytatja ennek a weboldalnak a használatát anélkül, hogy megváltoztatná a cookie beállításokat, vagy az alábbi "Elfogadom" gombra kattint, akkor Ön hozzájárul a fentiekhez.

Bezárás