UltraBALATON TEASER

0

UltraBALATON TEASER

 

Vigyázat ! 3 (rövid) beszámoló egyszerre, így a szokásosnál is hosszabb !

~360 km ~12 000 m+ ~62 óra móka és kacagás 5 oldalon .… 😉

Nos a Burgenland után ha jól emlékszem elkönyveltük, hogy nincs nagy baj, egy jó felkészüléssel nem szabad gond legyen az UB -n. A Bükki HARD -on már kaptam egy képet, hogy igenis jó lenne már elkezdeni azt a bizonyos jó felkészülést, és sürgősen elkezdeni megszabadulni a téli pluszoktól ….

Hosszúkat nem terveztem edzeni, mert hát ott voltak az NBI futamok, így azokat tartottam hosszú távú edzéseknek. Az esetleges sérülések / “megerőltetések” elkerülése érdekében úgy voltam vele, hogy mivel az idei elsődleges cél az UB, így minden más (verseny) másodlagos (és feláldozható), így nem fogom túlhajtani Magam. Ez egy jó tervnek hangzik, meg könnyű ezzel takarózni, hogy miért nem születtek eddig jobb eredményeim az évben, csak mindig a “kötelező”. Az igazat megvallva a kondi miatt sokkal nagyobb tempó nemigen esett volna jól egyszer sem …

Az idei első NBI futam a Mecsekben volt, jóóó messze az Alföldtől …. A túrák elnevezése a MATRIX tematikáján alapult, a bajnokságban a 135-os távot kellett teljesíteni. A nevezési mizériára inkább ki sem térnék most …. :S A Mecsek kiterjedését tekintve sem nagy, illetve nincsenek olyan elvetemült magasságok sem (bár itthon …. Nah min1….). A túrák első alkalommal kerültek megrendezésre, amit sajnos lehetett érezni, de összességében egész tűrhető volt minden. Az útvonal mentén szerencsére elég sok forrás volt, amiket alig győztünk kikerülni, szóval frissítés szempontjából ez igencsak egy pozitív dolog, ugyanis váratlanul elég meleg volt azon a hétvégén. A terv az edzés mellett a “kötelező” 5,5 -es átlag teljesítése volt, ami a szintemelkedést tekintve nem is tűnt olyan nagy kihívásnak, viszont a túra maga elég (már-már értelmetlenül) hosszú volt. Az értelmetlen alatt azt értem, hogy befutunk a célba, ahonnan még el kell menni egy 12 km -es “kis” körre …. No ez a rész csupán a számok miatt kerülhetett be a túrába, mert látnivalót nem sokat jelentett (pláne nem a Nálam fürgébb lábúaknak). Én pont akkor kezdtem el a köröm, amikor a Székelyhimnusz felzendült és kezdett világosodni, de még nem lehetett letenni a lámpát. Ez a szakasz szerintem lámpafény mellett nem volt jól követhető, így a fáradtság miatt egy bő fél órát és egy kevés fölösleges + m -t és szintet tettem bele. A vasútállomás sínjei melletti elhaladás szintén felesleges kockázati tényező volt véleményem szerint. Itt már mindenki csak be akar érni ilyenkor és nem hiányoznak az ilyen “csavarok” …. A túrát a tervezett szintidőn belül ~ 23 és fél óra alatt teljesítettem és bíztam benne, hogy az egy hét múlva esedékes második fordulóra nem okoztam maradandót, ami a lábaimat illeti ….

Mecseki MATRIX

 

Nem teljesen így történt. :S A túrán összeszedtem az év első igazi vízhólyagjait, aminek a lekezelésére szűk 1 hetem volt csak …. Burgenland kicsit megviselt 1-2 lábujj körmömet is anno, amin a Bükki HARD -on csak rontottam, így a mecseki kiruccanás volt a kegyelemdöfés, no de a Börzsönynek mégsem kellene köröm nélkül nekivágni, így nem bántottam, bíztam benne fent marad a túra végéig és leragasztottam a már lifegő felesleges alkatrészt .… 🙂 Előzőeket leszámítva egész jó állapotban voltak a lábaim. A Börzsönyt szeretem, vmennyire ismerem is, szóval a lényegesen keményebbnek igérkező túrának azért bizakodva vágtam neki. Sokkal szintesebb, mint egy héttel korábban és igazából teljesen más. Kemencén volt egy ellenőrzőpont (EP vagy CP), ahol bográcsban paradicsomlevest főztek. A paradicsom (ketchup -on kívül) szinte bámilyen más egyéb előfordulási formájával a világból ki lehetne zavarni, szóval kifejezetten “örültem”, hogy ez lett a szervezők választása …. :S Viszont a Nagy-Hideg Hegy (NHH) előtt kellett volna vmi energia, így rászántam Magam és kértem egy kisebb adagot sok-sok betűvel .… 🙂 Szerintem nem volt minőségileg ott a szeren a leves, mert annyira nem volt paradicsom íze, de ennél nem is tehettek volna jobbat Velem, így képes voltam megenni és csak azért nem repetáztam, mert nem akartam sok időt elpiszmogni. Amit még feltétlen meg kell említsek, hogy reszelt sajtot szórtak a levesbe, ami egyenesen finommá tette (akkor), no de ha nem muszáj Én továbbra is fenntartásokkal kezelem ezt a szerencsétlen paradicsomot (pedig futók szerint csodákra képes). NHH a túra szűkön felénél volt, ide ha jól emlékszem a tervezett szintidőn belül sikerült megérkeznem, így meg akartam Magam lepni egy ízesített sörrel, amiből már kifogytak …. Nem tudom mióta praktizál odafent Ákos bá’, de ezért (meg az árak miatt) behúztam egy fekete pontot neki. 🙁 Egyébként jó egészséget! Sörci hijján vettem egy tonic -ot, ami viszont olyan jól esett, hogy egyszerre lehúztam (nyilván nem kellett volna), szóval a tovább indulás kissé döcögősre sikeredett, egy jó darabig nem volt kedvem kocogni sem, ami ezen a szakaszon pedig ajándék lett volna, szóval nagy luxus volt kihagyni … A következő EP volt talán, ahova túrógombóc volt beígérve, aminek már csak a hallatán is (gondolatban) nyelni sem tudtam. A ponton pihengetésem közben ért utol Csipi, aki szemet vetett a számomra kikészített túrogombócra, amit jelzés értékkel pár centit Magam felé húztam, de értette is a célzást … 🙂 A gombóc olyan szinten nyakon volt öntve szósszal, hogy simán ehető volt, nem kellett küzdeni vele. A tejfölös szósz mellékhatásaitól azért kicsit mindenki aggódott, de többnyire megkockáztattuk …. 🙂 Egyben depó is volt ez a pont, így egy gyors szerelvényigazítás, fejlámpa a zsákba (mekkora ötlet … :S) aztán irány tovább. Idő kérdése volt, hogy Csipi mikor ér utol (mert egyszerűen gyorsabb), de azért amikor megpillantottam az egyik kanyarban a szemem sarkából, hogy kiért a tisztásra eldöntöttem, hogy addig nem állok le a kocogással, amíg utol nem ér. Pusztán kicsit bosszantásképp (pszichikai “terror”, hogy milyen lassan ér utol … 🙂 ) meg úgy saját Magam motiválásaképp is. Addig-meddig, hogy mikorra utolért volna már túlszaladtunk egy “lehajtón” …. Megfordultam és kocogok Vele szembe, hogy megkérdezzem miért követ a rossz irányba ? 🙂

Visszakocogtunk ~200 m-t, aztán mivel már elég közelinek éreztem a jó utat, úgy döntöttem, hogy átvágok. Jött utánam, és az ösvényre kiérve kérdezte, hogy jó helyen vagyunk -e, mert jelzést nem láttunk. Mondom GPS szerint jó szóval útjára is engedtem. Nem akartam a lámpakeresgéléssel időt pazarolni, így a következő pont előtt már helyenként igencsak mereszteni kellett a szemeimet, néhol botorkálva kocogtam, hogy el ne essek vmiben. A pontőr srácot (ismerős volt vmelyik korábbi túráról) megkértem, hogy vegye ki a zsákomból a lámpám, fújtam egyet és indultam tovább. Egyedül …. Mint ahogyan már megszoktam …. :S Bíztam benne, hogy Drégelyvárhoz nem a meredek oldalon kell majd felmászni, ami szerencsére így is volt (ezért hálás voltam), no meg azért is, mert a szervezők lusták voltak felsétálni a pontra, így ha már kocsival mentek vittek magukkal frissítőt. Ez nem volt betervezve, és emiatt bosszankodtam is, hogy a túra végéhez közeledve hogyan lehet egy 20~25 km -re elengedni úgy az embereket, hogy nem lesz frissítés. Emiatt feleslegesen cipeltem a többlet súlyt (vizet), de megbocsájtottam, mert volt Náluk egy kis kóla, ami így este igencsak jól esett és gondolom a koffein is megtette jótékony hatását …. Királyháza volt a következő CP, ahova eredendően terveztem a frissítést, no meg energiaital volt beígérve, ami most szintén jól esett volna, mert attól az 1~2 pohár kólától annyira azért nem pattantak ki a szemeim. Az időjárás jelentéssel ellentétben idő előtt érkezett az eső. REMEK .… :S Nem esett annyira, hogy elővegyem a 100 Ft -os eldobható esőkabátot, ami alá aztán majd jól “bepállok” és az első szükebb ösvényen darabokra szakad, viszont ahhoz már éppen eléggé, hogy a pontőrök bemeneküljenek vhova és az állítólagos tábortűz se égjen már …. Az eső miatt nem sok kedvem volt keresgélni a pontot, úgy döntöttem haladok tovább, majd ha vki reklamál, akkor megmutatom a rögzített track -et …. Jah, hogy nem rögzít ?! Szuper, az akksicsere után nem indítottam el … Mi jöhet még ? Betervezett frissítés kilőve, energiaital nuku, az eső meg változó intenzitással esik. Mászok fel a hegyre, ami most meg nem mondom melyik bérc és milyen jelzés

(talán kék vmi), és bízom benne, hogy az eső miatti lehülés ellenére a lámpa akkumulátora bírni fogja. Ha’ perszeeee … Ahogy felértem a “tetőre” a lámpa villogni kezdett. Min1, legalább pihenek egy kicsit, akksi csere, lámpa bekapcs, villog …. Mintha le lenne merülve …. Mérgelődtem, bosszankodtam, és mentem tovább a rendkívül okos lámpa által korlátozott gyertyafényben (holott az akksi teljesen fel volt töltve, csak ezt az okoslámpa, okosakksija nem hitte el….). A következő ponton utolért egy leányzó és mivel egész erős tempót diktált (és volt lámpája 🙂 ) ezért csapódtam hozzá az utolsó komolyabb mászás erejéig a Csóvira. Ez már nem nagyon hiányzott, pláne nem az erőltetett tempó, amikor fut Velünk szembe egy kollega és zavarodottan kérdezi, hogy hol vagyunk. Nem nagyon akarta elhinni Nekünk, hogy jó helyen járunk, és többször is megkérdőjelezte tájékozódási képességünk, amit személy szerint nem vettem jó néven …. A Csóvira kapaszkodva az utolsó pár száz méteren emberünk elől, a leányzó mögöttem furcsa hangokat hallatva. Nem esett már neki sem jól a tempó. EP, aztán irány lefele, végre.

GigaTuraLiga_NBI_elso3

Az eső miatt csúszóssá váltak a kövek, így nem lehetett a tervezett tempót sok helyen tartani, de így is sikerült időben lekocogni Királyrétre. Kötelező teljesítve. Babgulyás, alvás, korai kelés, hazaút, családi jamboree, majd végül a jól megérdemelt 2 hetes pihenő. Következik a Herman Ottó, utána UTH.

Herman Ottó …. Hááát itt a legfrissebbek az élmények, de erről szeretnék most a legkevesebbet írni, mert ez nagyon nem esett jól …. 🙁 Semmilyen szinten. A túrabotom fent hagytam a Börzsönyben, így anélkül indultam útnak, pedig mostanában eléggé rá vagyok hagyatkozva, az izomzatom és mozgásom is ennek megfelelően alakult, szóval nem ártott volna, mert az elnyújtott emelkedőkön tudta volna ellensúlyozni a kondi hiányát …. Elég későn indultam a túrán, így a nagy meleg rosszkor, rossz helyen ért utol. A frissítő pontok is elég rendszertelenül voltak, Én pedig hibáztam, mert eléggé az ellátásra hagyatkoztam (volna), így már az első komolyabb emelkedő (Istállós kő) után olyan holtpontom volt, amit a másik két előző túrán sikerült kiküszöbölni. Itt, most, NEM. Nem volt kedvem keresgélni az elrejtett zsírkrétát sem, mentem lefele a Szalajka völgybe …. Hosszú kemény lejtő, szembe nyugdíjas csoportok az 1 személyre kitaposott őserdei ösvényen, így futni ott sem lehet, ahol egyébként illene. Ősember barlang, még több ember. Szalajka völgy. Ízesített sör ? “Elfogyott” …. alig 40 km -nél nem jó ómen. Kénytelen voltam pihenni, hogy összeszedjem Magam. Sok apró tényező összejött, a tempón is akartam kicsit növelni, de most semmi nem úgy sült el, ahogy szerettem volna. A frissítések (számomra) nem voltak jó helyen és időben, és úgy általában sem voltam velük megelégedve. Fél táv környékén Szarvas kő -nél pihentem egy hosszabbat, mert itt még egész jó időben voltam és kicsit össze is szedtem Magam, viszont a következő ellenőrőzőpont (Felsőtárkány) előtti pár km -en olyan szinten volt rossz minőségű az út, hogy az egyébként sem felhőtlen hangulatomon ez nem sokat javított. Innentől olyan hosszú szakaszok következtek, olyan szintekkel, hogy ez szerintem nincs jól elosztva, pláne nem a frissítéshez mérve (bár már tavaly is így volt), de Répáshutára leérve 90 km környékén már nem akartam olyan válaszokat kapni (ebben az állapotban), hogy nincs, elfogyott, stb … Borzasztó hideg volt teljesen váratlanul (hidegebb, mint korábban a Börzsönyben), no meg a fáradtság is sokat jelenthetett. A tüzet hárman három oldalról körbeállták a túratársak, Nekem maradt volna a konzerváló rész (füst). Bementem a turistaházba a mosdóra, ahol a nappaliban szunyókált vki, így próbáltam csendben lenni. A kályhában lobogott a tűz, így gyorsan le is kaptam magamról a pólóimat megszárítani. Sajnos a zsákom kint maradt, így arról megfeledkeztem és amikor már a majdnem száraz pólóra felkaptam a nyers, vizes zsákot úgy elkezdtem remegni, hogy alig tudtam megtölteni a kulacsaimat vizzel. …. mert más ugyanis nem volt .… Se ízesített sör (“Elfogyott”) se kóla, vagy meleg tea (soha nem is volt) ….  :S Az ezt követő szakasz elég köves volt, szóval nem nagyon hiányzott a talpaimnak, kocogni sem volt kedvem miatta. Végül a tervezett (szűkebb) szintidőn kívül, de a kötelezőn belül sikerült célba érni. Nem esett jól, sebaj 1 egész hét pihenő következett.

Bár az UTH -ra és a kisérő rendezvényére a City RUN -ra is volt nevezésem, forráshiány és az UB közelsége miatt úgy döntöttem kihagyom ezt a tavaly igencsak hangulatosra sikeredett versenyt. Sajnálom, mert elég nívós (akarna lenni és szerintem egész jó úton jár efelé), pusztán edzésképpen is megérte volna elmenni, megnézni mit tudnak a nagyok, ugyanis ez már nem túra, itt már csak mi poroszkálunk a mezőny vége körül, a futók meg órákkal előttünk küzdenek egymással és az elemekkel (jellemzően sár … 😀 ). Szóval nem volt az ablakon kidobni való pénzem (benzinre), a lábam is rosszalkodott kicsit, így beáldoztam egy felkészülési versenyt …. 🙁

Így most pihenő, rövidebb visszafogott edzések, utána jövőhéten UB ….

Min. 7 -es átlagra lesz szükség 32 órán keresztül …. Ennyit még soha nem mentem “egy levegővel”, de bízom benne, hogy azért 1~2 150+ -os túra tapasztalata a maga 7 000 -es szintjeivel elég lesz hozzá …. Nehéz lesz megállni, hogy ne sétáljak bele (vagy legalábbis ne sokat), úgy gondolom ez lesz a kulcsa ….

28-án szombaton 6 -kor rajt, visszafogott, okos haladás tervezve.

Cél: a TELJESÍTÉS !

 

VB111VR82

Share.

About Author

Leave A Reply

Miben tudok segíteni? Klikk ide!

Jelenleg nem vagyunk elérhetőek, kérlek hagyj üzenetet, ügyfélszolgálatunk hamarosan keresni fog. Köszönjük szépen.

Kérdések , kérések ? Szívesen segítünk mindenben!

Kattints ide hogy elkezd a csevegést

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát További információk

A cookie beállítások ezen a weboldalon "cookie-k engedélyezve" beállításon vannak, hogy a lehető legjobb böngészési élményt nyújthassuk Önnek. Ha Ön folytatja ennek a weboldalnak a használatát anélkül, hogy megváltoztatná a cookie beállításokat, vagy az alábbi "Elfogadom" gombra kattint, akkor Ön hozzájárul a fentiekhez.

Bezárás