VadRózsa 160 TT

0

VadRózsa 160 TT

 

Hol is kezdjem ? (Előre szólok kicsit hosszúra sikeredett … 🙂 )

Sajnos a nyaram (sport szempontjából “szezonom”) nem igazán az előzetes tervek alapján telt el ….

Volt sérülés, meg egyéb halaszthatatlan ok miatt kihagyott, vagy éppen útközben feladni kényszerült verseny, amik közül kettőt-hármat kifejezetten sajnálok, és a Bajnokság miatt is fájó, de ez az év már így alakult …. 🙁

Hosszú kihagyás után a Kohász Kék volt megcélozva visszatérő túrának, hogy be tudjam lőni, hogy a kondim mennyit esett vissza, csak hogy persze megint csak nem teljesen úgy történt minden, ahogyan szerettem volna, és ezt a túrát is ki kellett hagyjam, így “szerencsére” ismét mély vízbe ugrottam, ugyanis a Vadrózsát már semmiképpen nem szerettem volna kihagyni. A Bajnokság erre az évre már elúszott, de egy kicsit azért még tudná kozmetikázni a csúnya számokat, illetve többen emlegették, hogy szép, nehéz, már-már szinte kötelező túra ez ….

A “hivatalos” adatok szerint: 158,4 km, 6 498 m+, 42 óra szintidő

Reggel 6:45 -kor tömegrajt.
“Laza” kocogással kezdtünk a műúton kifelé a faluból. A mezőny eleje már rögtön az elején kezdett elhúzni, és mivel szerettem volna a gyorsabbaktól 1-2 mozzanatot ellesni, ezért próbáltam tartani a lépést velük, ami ideig óráig sikerült is a maga előnyeivel és hátrányaival …

Amikor szem elől tévesztettem az élbolyt, lassan kezdtem beállni a saját kényelmesebb tempómra, de még így is sikerült ~15 km alatt összeszedni érzésre úgy 20-30 perc “előnyt”, amit aztán egy amatőr, sőőőt buta hiba miatt rögtön el is dobtam mindet, és csináltam magamnak egy plusz kitérőt ereszkedéssel – mászással, ahogy azt “kell” … :S

Mire felkapaszkodtam ismét, és 3-4 embert magam elé is engedtem kicsit összezuhantam. Egyrészt teljesen elkészültem az erőmmel az első szakasz miatt, plusz a demoralizáló “eltévedés”, ami miatt szintén sok energiát elpocsékoltam, és persze leginkább mentálisan, hogy feleslegesen fárasztottam magam az elejével, ha most a “tartalékolók” simán megelőznek …

Nah, szóval rögtön 20 környékén jött egy olyan mélypont, amiből elég volt kikecmeregni, azon járt az agyam, hogy miként és hogyan tudnék kiszállni, mert háááát ehhez most kevés leszek. Összeszedni a depós cuccokat, hazaút logisztika stb…. Úgy matekoztam, hogy Kékesig mindenképpen el kell menjek a cuccomért, a többit el tudom hozatni, vagy útközben összeszedni, szóval addig meg majd kiderül, hogy mi lesz. A gyomrom sem volt jó, már rögtön az elején a tempó miatt, nem fog ez így menni, de csak próbáltam az energiapótlásra figyelni, és menni tovább kicsit tartalékolósabban …

5-10 km után sikerült is magam összekaparni, egyre jobb lett a hangulatom, úgy tűnt az erőm is visszatért és az 1. depóra (Mátraszentimre) megérkezve már azon járt az agyam, hogy vissza kell ide ereszkedni a cuccomért, ha mégis úgy döntök a Kékesen, hogy ennyi volt. Egy kis húsleves, sajnos a paprikás krumpli még csak akkor főtt … 🙁 egy friss zokni és láss csodát, pár perc múlva már nem volt kérdés, hogy megyek-e majd tovább … 🙂

Az előzetes ütemtervet még valahogy sikerült is tartanom, így a biztonsági tartalék zseblámpát ugyan beraktam a depónál, mert hááát nem követjük el még egyszer azt a hibát, hogy nem érem el a lámpás depót sötétedés előtt … de felértem még világosban a Kékesre, ahol egy pár perc pihi, öltözködés, fejlámpa, 1-2 kedves szó és jó tanács a pontőr lányoktól, hogy ne rongyoljak annyira lefele, mint a Mátra115 -ön, inkább vigyázzak magamra, mert Ők szóltak akkor is …. Nah, szóval irány tovább a maradék

100 -ra …. :S

Ha itt nem szálltam ki, akkor már nem túl sok értelme lenne, de ez majd még kiderül, hogyan fogom bírni, nem szaladok-e bele vmi sérülésbe, stb. Következő logikus kiszállási lehetőségnek ismét a Mátraszentimrei depó tűnt volna 120 -nál, nah maj’ lássuk …

A lámpára hamarabb szükség lett, mint gondoltam, és az este közepe körül ismét egy rutintalan (ráadásul már többször elkövetett) hiba, egy akksi bizony zárlatos lehet, nincs megjelölve, nem lett kidobva, így kb. 2 óra mínusz, sebaj, még így is elégnek kell lennie, ha nincs gond másik akksival is, tehát, akkor inkább spórolás és “félhangerő” …. :S

Szóval a szerintem erősségem, hogy sötétben is bátran, gyorsan és viszonylag kevés eltévedéssel magabiztosan tudok haladni most sajnos nem tudott érvényesülni, így itt összességében egy 1-2 óra mehetett el a spórolás miatt…. 🙁

Galyatető volt a következő emlékezetes momentum, ugyanis itt kezdtem érezni a kondim teljes hiányát. A mögöttem “rég” elhagyott túratársak utolérnek, leelőznek, nem birok felfele menni, csak vánszorgok, de előbb-utóbb úgyis felérek. Egy kis infó, hogy ki hol áll, mennyire van mögöttem az „üldöző boly”? Meleg tea a púpba (hogy melegítse a hátam), egy kis lekváros kenyér, ami talán összetartja majd a gyomrom aztán irány “lefele” …. Nah, persze … egy darabig, aztán egy mások szerint is szinte soha véget nem érő szakasz.

Szerencsére az erdő nagyon élt, rengeteg állatot láttam. Nah, persze nem csak 160-osokat, hanem talán muflont is a kicsinyével (lehet csak vmi görbe szarvú birka / kos volt, de nekem akkor is muflon, sötétben két szempárból ki tudja megállapítani, örülök, hogy nem rontott rám a borja miatt, vagy hogy hívjak a nem tudom minek a kicsinyét …) Korábban majdnem ráléptem az úton / út mellett vackoló vadmalacra, nem tudom melyikőnk lepődött meg jobban, de nem is volt időm eljátszani a gondolattal, hogy milyen aranyos, mert egyből az anyjukat kerestem és tempót váltottam ….

Nah, min1 is, már CSAK 60 …

Ágasvár volt a következő mumus, ami emlékeim szerint mégsem olyan félelmetes, mint ahogyan azt sokan állítják. Zsákot le (sajnos a GPS is rajta maradt … 🙁 ), botok aztán tempó, mert ismét nagyjából “utolértem” a kollegákat … 10 perc alatt hipp-hopp fent is voltam, 1 perc pihi, gyönyörködés a kilátásban és irány lefele. Az egész összesen nem lett több 15 percnél, de persze energiát érezhetően kivett, nem is keveset …. Szuper ez is megvolt, akkor irány a 120-as depó. “Neeeem lesz sok szint” … Nah, persze …. Nem is volt, de nem is annyi, amennyit mondtak …

Mátraszentimrén utolérem ismét az előttem haladókat, de hááát Én itt akartam pihenni egy hosszabbat …. Nah, akkor “engedem had menjen, szaladjon kifelé, ….” Ismét húsleves, sajnos a paprikás krumpliban nem volt semmi “hús” … 🙁

Nah persze miután megettem a levesem egy ismert / ismerős srácnak felajánlották, hogy a levesből tesznek neki bele husit …. Hogy ez nekem nem jutott eszembe … látszik, hogy fáradok ….

128 a következő megálló, addig van esélyem utolérni az előttem sétálókat. Útközben vettem vmi kisboltban az egyetlen forgalmazott energia italjukból (SPURI 🙂 ) 2 dobozzal és egyet rögtön hozzá is kevertem a kólás, narancsleves, kávés, teás, vizes maradék katyvaszomhoz. és mivel elég sok aszfalt volt (ami most kivételesen jól jött és talán még jól is esett), így elég sokat tudtam megint kocogni. Pár percet azért itt is csak eldobtam, mert az útról letérve nem volt elég egyértelmű a történet, pontatlan a track, jelölést nem látok, itiner “rutinosan” biztonságos helyen (a zsák alján … :S)

Sebaj 128.

Lyukas-kő, utolsó vízvételi lehetőség a következő 20 km – re … Nah, de most komolyan ?! 128 után egy ilyet ?! Ráadásul itt következik a túra állítólag legnehezebb része ….

Zám-patak + Muzsla….

Húúúúú, huhuuuhuuuu tényleg nagyon félelmetes …. :S

Felmászni a nyeregbe még OK, direkt bevinni a reketyésbe az embereket egy rövid szakaszon még elfogadható (szerintem ezt a rutinosabbja egyszerűen kikerüli és kész), majd leereszkedni a patak mederbe és háááát innentől következik egy teljesen értelmetlen szakasz. Benőtt, bedőlt se eleje, se vége, soha nem is volt. A feltételes EP bója vhol kint van, aztán majd jóval később (több száz m) egy sátor, elvileg onnan ~4 k a Muzsla … Háááát ez a része igencsak pontatlan érzésem szerint a túrának. Állítólag ez a lelke, de háááát ilyen lélekkel …. :S

Értelmetlen, nincs rá jobb szó. Bot nélkül nyaktörő is lehet, azzal meg csak bottörő, szóval csak arra kell, hogy kizökkentse az embert mentálisan, fizikailag stb. Inkább lehetne 1-1,5 óra időbüntetést választani ….

A gyorsabbját úgysem bosszantja és lassítja annyira, mint Minket halandókat ….

Z3 sem ott kezdődik, ahol lennie kellene, de ezen már meg sem lepődök. Júniusban már kapaszkodtam fel a Muzslára, akkor abs nem volt vele gondom, majd most látjuk …. Háááát hosszabbnak tűnt így 130 után, mint akkor 70 környékén. Számtalanszor megálltam ilyen-olyan ürüggyel, rámtört egy olyan jellegű fáradtság, hogy majdnem elaludtam útközben, csak ezt a terep nem engedi meg, ezért jó az aszfaltosoknak, ők szundíthatnak egy kicsit ha “kedvük” úgy tartja … 🙂

Apropó rámtörés…. Meglepő momentum, egyszer csak egy szarvas kocog felém …. Ennyire fáradt azért nem lehetek, hogy halucináljak, így rákiáltottam, hogy “Hahó !”, mire felnézett észrevett és irányt, váltva felfutott a másik csúcs irányába. Hááát irigykedve néztem ezt a könnyed, dinamikus ritmusváltást mit ne mondjak ….

Nah végül sokadik kanyar után végre Muzsla, az EP-n legalább ismerős arc. 2 perc panaszkodás, egy korty víz és irány lefele. Sajnos az álmosság nem múlt el, csodaturmixot meg már nem nagyon akartam inni, mert már jóideje nem vettem magamhoz szilárd táplálékot, és hááát nem 140 után akartam kinyírni a gyomrom…

Szurdokpüspöki

Ismét (Mátraszentimrén mindkétszer megpróbáltak) macskákat rám sózni …

Nem is értem. nah min1. …. Úgy kellett a játékos kölyök cicákat lerázni a hátizsákról. Egyszerűen nem akarták tudomásul venni, hogy nem szeretem most Őket, csak jöttek és játszani akartak… Aranyosak voltak egyébként …

Nah, egy fél szelet lekváros kenyér egy kis lötyi, aztán irány az utolsó EP. csak 3 k és egy kis emelkedő … Ahha … 1,5k aszfalt ki a faluból OK, aztán kb 1,5 km / 330m+ Vannak erre szép “szólások”, hogy mennyire hiányzott ez Nekem a végére … Mondtam az EP-n a srácoknak, hogy a mögöttem jövőket mostmár marasztalják jóóó sokáig, ha eddig nem előztek meg, akkor mostmár ne bosszantsanak, no de nem láttam az egyértelmű együttműködést a mosolyból, így inkább kocogva indultam tovább. 10-15 perc múlva egy motorról szól be egy srác elismerően, hogy elég jól nyomom, utána fogtam fel, hogy Ő volt az EP-n …. 🙂 Szerintem mindenkinél lassabban (de nem kényelmesebben) felmásztam a Nagy Hársas -ra, ahol korábbi EP -ről ismerős arc fogadott, finom savanykás gumicukorral (no nem mintha nem lett volna a zsákomban hazai Haribo, de háááát azt mire előveszi az ember ….).

Utolsó 6,3k lefele. Nézegetem az időt, számolgatok és végül megegyeztem magammal, hogy nem rongyolok le, csak néha-néha kocogok, hogy meg legyen akkor egy frissen kitűzött célidő ….

A vége ~164 km, ~6 500 m+, 35:25

Bőven lehetne, lehetett volna jobb is, de a körülmények miatt most ez így is az elvárhatón szerintem felüli teljesítmény lett úgy érzem …. 🙂

Vadrózsa 160

 

Share.

About Author

Leave A Reply

Miben tudok segíteni? Klikk ide!

Jelenleg nem vagyunk elérhetőek, kérlek hagyj üzenetet, ügyfélszolgálatunk hamarosan keresni fog. Köszönjük szépen.

Kérdések , kérések ? Szívesen segítünk mindenben!

Kattints ide hogy elkezd a csevegést

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát További információk

A cookie beállítások ezen a weboldalon "cookie-k engedélyezve" beállításon vannak, hogy a lehető legjobb böngészési élményt nyújthassuk Önnek. Ha Ön folytatja ennek a weboldalnak a használatát anélkül, hogy megváltoztatná a cookie beállításokat, vagy az alábbi "Elfogadom" gombra kattint, akkor Ön hozzájárul a fentiekhez.

Bezárás