VII. Várfürdő futás 2015.05.02.

0

Szombathy Dóri vagyok 2 kislány anyukája. Hogy hol is kezdődött az én „futókarrierem“… valamikor akkor, amikor 2011-ben elkísértük a férjemet az Ultrabalatonra szurkolóként. Olyan fantasztikus hangulat volt, hogy eldöntöttem, ennek én is részese szeretnék lenni. Az első futóversenyem 2011 szeptemberében a 10 km-es NATO futás volt, és onnanól kezdve nem volt megállás. Az első maratonom 2012-ben a Budapest Maraton 3:51:16-os idővel. Nagyon boldog voltam, hogy így elsőre 4 órán belüli idővel sikerült teljesíteni. Rákövetkező évben faragtam rajta 20 percet és 3:30:07-el értem célba.

Persze ehhez kellett az, hogy egy nagyon kedves barátunk, aki nem mellesleg fantasztikus futó, segített nekünk és edzéstervet írt (és ez a lendülete még mindig tart ) a felkészüléshez. Minden évben kerestem az újabb és újabb kihívást, hogy feszegessem a határaimat. Részt vettem csapattagként az Ultrabalaton versenyeken. 3 fős lánycsapattal a Balaton Szupermaratonon tavaly másodikok lettünk, idén pedig a férjemmel párosban a harmadikok.

Sajnos tavaly nem tudtunk úgy felkészülni egy maratoni versenyre, hogy javítani tudjunk az addigi eredményünköt, így ez a táv tavaly kimaradt….de tudtuk, hogy akkor tavasszal mindenképpen szeretnénk lefutni. Kerestünk egy olyan versenyt ami a Balaton Szupermaraton és az Ultrabalaton között van, hogy ennek a két versenynek a rovására ne menjen, fel tudjunk készülni rendesen és ki is tudjuk pihenni a következő veresenyig. Ezért esett a választás a Gyulai Várfürdő Maratonra.

A pálya sík, országhatáron belül van, és a nevezési díj sem volt túl magas. Miután kiválasztottuk a versenyt elkezdődhetett a felkészülés, hogy az általunk kitüzőtt célt el tudjuk érni. Hétről-hétre tapostuk a kilométereket, hogy egyre közelebb és közelebb kerüljünk a hőn áhitott álomidőhöz. A maratoni verseny hétvégéjét összekötöttük egy hosszúhétvégei kirándulással, így a lányokat is magunkkal tudtuk hozni, akikre a megmérettetés alatt a barátaink vigyáztak.

Szombat reggel esőre ébredtünk, de úgy voltunk vele, hogy sebaj még a verseny kezdetéig rengeteg idő van, addig még elállhat. Érdekes módon nem volt bennünk az a nagy izgalom, gyomorgörcs, ami máskor versenyek előtt szokott. Gyulára érve rá kellett jönnünk, hogy bizony az eső nem fog elállni, így át kellett állítani magunkat, hogy jó lesz nekünk esőben futni, legalább nincs nagy meleg, így a meleg nem fog idő előtt „kicsinálni.“

A rajt előtt kis káosz uralkodott, mivel sajnos az eső miatt mindenki beszorult a sátrakba, mindenki egy helyen tömörült. Igyekeztünk ezt a stresszt minél előbb magunk mögött hagyni, így gyorsan felvettük a rajtszámot, átöltöztünk, beadtuk a cuccot a ruhatárba és kimentünk egy kis bemelegítésre. Az eső csak esett tovább, de igazából ekkor már nem zavart. A verseny pontosan kezdődött. A maratoni távon nem volt olyan sok induló, így előre helyezkedtünk és a felvezető autóval együtt indultunk el.

Az én tervem az volt, hogy tartom az egyenletes 4:47-48-as tempót, ezért az elején vissza kellett fogni magam, hogy ne ragadjon el a lendület és ne fussam el az első kilométereket. Úgy kb. 2-3 km után sikerült beállni egy fiú mögé, aki pont az én tempómban futott, így nyugodt voltam, hogy nem kell egyfolytába az órámat nézegetni, elég ha csak megyek utána. Sajnos hajlamos vagyok egy idő után gyorabban futni a kelleténél és hát itt elég hosszú volt a táv, sok energiát vesztettem volna el.

Kiérve a városból nagyon jól esett az országúton futni. Végre nem házak között, belvárosban kell tekeregni, hanem csak kint a természetben nézelődve. Az eső hol kevésbbé hol jobban esett, de igazából nem zavart. Vittem magammal három energiazselét, beosztva, hogy 12-13 km környékén az elsőt, majd 10 km-enként az újabb adagokat megeszem. 13 kilométernél még nem is éreztem, hogy szükségem lenne rá, de megittam az elsőt, mert azt mondták a profik, hogy akkor kell.

11272011_10204604487494634_1232136811_n

Ennél a szakasznál picit zavart, hogy az út nagyon rossz volt, így kerülgetni kellett az úthibákat. 13 és 14 km között kezdtek el a biciklis verseny résztvevői szembe jönni, akik közül sokan biztattak, drukkoltak, mosolyogtak….nagyon jó érzés volt. Tudtam, hogy én vagyok az első lány, és sokan emiatt is gratuláltak…de én nem tudtam, hogy mögöttem hol van a következő lány, hogy tudom-e tartani ezt a pozíciót, de mindenesetre nagyon szerettem volna ezt az első helyet megtartani.

Átlépve az országhatárt elég kellemetlen széllel találtuk szembe magunkat. Itt fejben kellett picit ráerősíteni, hogy ne hagyjam magam ezáltal lelassítani, hogy ez a szél nem tart sokáig, és amit itt szembe szél az milyen jó lesz visszafelé, mert segíteni fog. A visszafordító előtt pár kilométerrel jött szembe velem a felvezető autó és mögötte a férjem, aki vezette a versenyt. Nagyon örültem neki, hogy tartotta a tempóját, nem tűnt fáradtnak…lepacsiztunk és mentünk tovább.

A visszafordítónál már érzékeltem, hogy utánam milyen távolságra vannak a többiek és ekkor már majdnem biztos voltam benne, hogy ez az első hely az enyém lesz. A „nyulamat“ ugyan elveszítettem, mivel ő gyorsított és én nem akartam vele menni, nehogy gond legyen, de tartottam a saját előírt tempómat. A szél itt nekem kedvezett, mert valóban segített egy darabon, de aztán jött aminek nem kellett volna – leszakadt az ég, ömlött az eső ahogy le bírt jönni és ez társult egy igen kellemetlen szembe széllel is.

Úgy éreztem magam, mint aki a zuhanyt a saját arcába irányítja. Előjött belőlem az állat és magamban kiabáltam, hogy akkor is én vagyok az erősebb, engem egy ilyen helyzet nem állíthat meg. Kikapcsolódott a pulzusmérőövem, idegesített, hogy ott lóg rajtam, nem szólt csak az egyik fülhallgatóm – szóval voltak harcaim menet közben, de igazából ez arra volt jó, hogy ne a fáradsággal törődjek, hanem elterejem a figyelmemet. Úgy 30 km körül lehagytam egy férfit aki még az elején előzött meg, de úgy tűnt az én energiám jobban tartott.

32 km körül kezdtem érezni, hogy kezd beállni a lábam, a hajlítóm. Bevettem a sótablettát és megittam az utolsó zselét. Elég hamar hatott, mert sikerült újra erőre kapni. Itt beértem azt aki nyulazott nekem az elején és sikerült őt is megelőzni. Tudtam, hogy a harmadik vagyok összetettben….hitetetlen…én harmadik. Számoltam visszafelé a kilométereket, és úgy voltam vele, hogy minél több kilométeren keresztül tudom tartani ezt a tempót már nyertem, mert az előző maratonomhoz képest biztosan javítani fogok.

Előttem lebegett a hőn áhított 3:20-as eredmény, de tudtam, hogy a neheze még hátra van, innentől minden kilométerért meg kell harcolni. Beérve a városba volt egy elágazás ahol elbizonytalanodtam. Elindultam ugyan jobbra, de megtorpantam és meg kellett kérdeznem egy autóst, hogy jó fele megyek…valószínű az eső lemosta a felfestést. Kicsit furcsa volt, hogy sehol egy rendőr, aki biztosítja a utat. A körforgalomba érve szerencse, hogy nem jött autó, mert akkor lehet, hogy meg kellett volna állnom.

Az utolsó egy-két kilométeren kérdezgettem az emberektől, hogy jó felé megyek-e. Tudtam, hogy a tempóm még mindig jó, csak ki kell tartani. A végén meglepdőtem, amikor a célhoz értem, mert az én órám szerint még 700 méternek kellett volna lennie, mindenesetre jó érzés volt végre megállni. Habár maradt bennem egy kis tüske, hogy a táv nem volt teljes, de azért nagyon örülök a győzelemnek, az eredménynek…és nem utolsó sorban a nyereménynek.

11303534_10204604508975171_595074588_n

Nem is számítottunk ilyen értékes díjazásra. Ez a maraton nagyon kedves nekem, hisz minden sikerült amit szerettem volna. Mert hát az elsődleges cél az volt, hogy a saját magamnak felállított célt elérjem, és ez maximálisan sikerült. Titkon szerettem volna dobogóra állni…az hogy ilyen előkelő helyre kerültem rajta, még szebbé teszi a dolgot. Persze tudom sokan mondják, hogy ez nem is olyan jó idő , ennél sokkal jobb futók vannak, akik ha itt indulnak és sehol se lettem volna…de ahogy az edzőm mondta, verseny választani is tudni kell.smile hangulatjel Köszönöm a lehetőséget, köszönöm a szervezést! Jó kis verseny volt!

Share.

About Author

Leave A Reply

Miben tudok segíteni? Klikk ide!

Jelenleg nem vagyunk elérhetőek, kérlek hagyj üzenetet, ügyfélszolgálatunk hamarosan keresni fog. Köszönjük szépen.

Kérdések , kérések ? Szívesen segítünk mindenben!

Kattints ide hogy elkezd a csevegést

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát További információk

A cookie beállítások ezen a weboldalon "cookie-k engedélyezve" beállításon vannak, hogy a lehető legjobb böngészési élményt nyújthassuk Önnek. Ha Ön folytatja ennek a weboldalnak a használatát anélkül, hogy megváltoztatná a cookie beállításokat, vagy az alábbi "Elfogadom" gombra kattint, akkor Ön hozzájárul a fentiekhez.

Bezárás