Elkezdeni a legnehezebb…

Nem mondanám, hogy kezdő sportoló vagyok, sosem voltam az, aki túlsúllyal küzd, mégis mindig az életem szerves részeként kezeltem a sportolást, testem karbantartását. Persze voltak időszakok, amikor abbahagytam, de valahogy mindig jött valami mozgás az életembe, akár szervezetten, akár szervezetlenül. Alsó tagozatosként a görkorcsolyázás volt a mindenem, majd fél évig néptáncoltam, utána egy évig ugráló köteleztem, s aztán jött a középiskola, ami aztán teljesen elveszi a fiatal diákok minden energiáját és életkedvét. Most szidhatnám az oktatást, de leírhatatlanul fontosabbnak tartom azt, hogy mindenki megtalálja a káoszban az egyensúlyt, valamint a rosszban a szépséget. Talán ezért is fogadtam meg idén újévkor (mert ha újév, akkor természetesen elmaradhatatlan a fogadástétel), hogy minden nap teszek azért valamit, hogy fittebb és egészségesebb legyek.

Még elsején megírtam az edzéstervem a napi teendőimhez viszonyítva, és izgatottam vártam a hétfőt, hogy végre kezdhessem. A futás lett volna a legnehezebb feladat, hiszen ilyen hidegben inkább bevágódnék a takaró alá egy bögre forró teával és ki sem mozdulnék addig, amíg meg nem éhezem. Szégyellem is, hiszen így történt minden. Nem mentem futni, reggel alig bírtam felkelni és rávenni magam. Délután már annyira gyötört a lelkiismeret furdalás, hogy mégis csak tornáztam itthon. Letöltöttem egy szuper applikácót a telefonomra, ami a fekvőtámaszozást számolja, hiszen tavaly tavasszal annyira király voltam, reméltem nem múlt el a tehetség. De sajnos be kell jelentsem, elmúlt. Most mindent elölről kell kezdenem, hiszen egyáltalán nem vagyok a helyzet magaslatán. Így hát minden nap, fáradságot nem kímélve gyűröm a fekvőtámaszokat, felüléseket, kitöréseket, guggolásokat és még sorolhatnám. Úgy döntöttem, és a párom is megkért rá (aki profi futó), hogy ebben a jeges-havas időben ne menjek futni, nem szeretne gipszben látni semelyik kórházban sem.

Összegezve a tapasztalataimat, úgy gondolom, hogy az új esztendő rengeteg lehetőséget kínál arra, hogy végre mindenki, aki érez magában késztetést elkezdjen valami forradalmit edzés terén. Ha okosan csináljuk, magunknak biztosan nem ártunk, csak előnyünk származhat belőle. Szívből ajánlom, hogy ha időtök engedi, kedves olvasók sportoljatok! És úgy, ahogyan a cím is mondja, elkezdeni a legnehezebb, de ahogyan a kedvenc mondásom tartja: „A fájdalom múlandó, a dicsőség örök.”

Holló Csenge